A vizeletkiválasztó szervek betegségei 2.

A vizelet mennyiségének kóros csökkenése. Oliguriának nevezzük, ha a napi vizeletmennyiség fél liternél kevesebb. A kórjóslat kedvező, ha a háttérben csökkent folyadékfogyasztás, bőséges verítékezés vagy hasmenés áll. Előfordulhat azonban, hogy az oliguria szívelégtelenség, sokkos állapot jele (a szívverések számának csökkenése kevesebb vizeletképződést eredményez), vagy a veseelégtelenség végző fázisát jelzi.

Pollakisuria

Gyakori vizelés. A sokszor kevés vizelet ürülése a nőknél gyakoribb panasz, lehetséges okai: idegesség, hideghatás, hólyagműködési zavar, húgyúti fertőzés. Férfiaknál prosztatabetegség tünete lehet.

Polyuria

A vizelet mennyiségének fokozódása. A nagymértékben megnövekedett vizeletmennyiség meghaladja a két litert naponta. A kórjóslat kedvező, ha nagy mennyiségű folyadékbevitel következtében alakul ki, de minden más esetben kórosnak tekinthető. Cukorbetegség, szívelégtelenség, veseelégtelenség, diabétesz inszipidusz (a vízháztartás zavara, vagyis vizeletkoncentrálási képtelenség) válthatja ki a tüneteket. A naponta ürített vizelet mennyisége 20 literig is emelkedhet, amit ennek megfelelő szomjúság és fokozott folyadékfelvételi igény is kísér.

Pielonefritisz

Heveny és idült vesemedence- és vesegyulladás. A vesemedence- és a következményes heveny, gennyes vesegyulladás nőknél gyakoribb. A tünetek hirtelen jelentkeznek: hidegrázást követően kialakuló tartósan magas láz, gyenge vagy igen erős deréktáji fájdalom, a vizelést követő égő érzés a jellemző tünetek, olykor gyomor- és bélrendszeri panaszok is jelentkeznek.

Az antibiotikus kezelés mellett ultrahanggal, esetleg vénás kontrasztanyagos röntgenvizsgálattal tisztázható a fertőzés háttere (pl. a veseutak kövessége). A visszaesések gyakoriak: időnként megjelenő lázas állapot, deréktáji fájdalom és vizelési panasz jelzi. Az ismétlődő, súlyosbodó fertőzések, az egyéb vesebetegségek és a cukorbetegség is hajlamosító tényezők. A betegség nagyon nehezen kezelhető. A gyógyszeres terápia a fertőzés kezelése mellett, megelőzésként is adott antibiotikumokból és speciális diétából áll. Különösen fontos a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel. Bizonyos hajlamosító tényezők (húgyúti fejlődési rendellenességek, vese- vagy hólyagkövek stb.) esetén a sebészi beavatkozás jelentheti a végső megoldást.

Vándorvese

A vándorvese (ren migrans) a vesesüllyedés súlyosabb formája. A vesék fokozott elmozdulása a húgyutak megtörése miatt fájdalmas rohamokban nyilvánul meg. A vese alapállapotban sem teljesen rögzített, a légzést követve például 2-5 cm-es elmozdulásra képes. Ezt meghaladó elmozdulás esetén beszélünk vándorveséről. Az elváltozás általában a gyenge, túlságosan ellazult, sorvadt stb.) izomzat eredménye. A görcsrohamok fekvő helyzetben megszűnnek.

Policisztás vese

Orvosi nyelven így nevezik a soktömlős vesét. A policisztás vese kétoldali cisztaképződéssel járó, veleszületett betegség (voltaképpen fejlődési rendellenesség bizonyos családi hajlammal), amelynek tünetei csak negyven-ötvenéves kor körül jelentkeznek. Ezek a tünetek – deréktáji fájdalom, vérvizelés, húgyúti fertőzések – nem állandóak, de a betegség intravénás urográfia (vénásan beadott kontrasztanyag segítségével készített vese- és húgyúti röntgenvizsgálat) elvégzésével diagnosztizálható. A kezelés a fokozott vizeletképződés biztosításából és a húgyúti fertőzések megelőzéséből áll. Sebészeti beavatkozásra ritkán van csak szükség.

Forrás: Család és Egészség

Dialízis

Mi a dialízis lényege?

A dialízis (művesekezelés) a salakanyagok (urea, kreatinin) és a víztöbblet szervezetből történő eltávolítására használt eljárás, ami a szervezeten kívül történik. A vér infúziós pumpákhoz hasonló eszközök segítségével a betegből egy speciális eszközbe jut, ahol bizonyos anyagokat (ásványi sók, cukrok, kreatinin stb.) kivonnak belőle, majd a megtisztított vér visszakerül a betegbe. A dialízis legalább két-három órát tart, és hetente két-három alkalommal végzik. Lényegében tüneti kezelés, amit a veseelégtelenség végállapotában alkalmaznak, amikor már az egyik vese sem képes ellátni a feladatát. A dialízis életmentő kezelés, a veseelégtelenségben szenvedő beteg életét ezen kívül csak veseátültetéssel lehetne megmenteni. A dialízis rövidtávú kezelésként is alkalmazható, amikor hirtelen és átmenetileg leáll a veseműködés, ami mérgezések vagy egyéb súlyos állapotok (pl. hashártyagyulladás, szeptikus sokk) esetében szokott bekövetkezni. A dialízis célja az egészségest megközelítő vörösvértestszám és a szabályos vérnyomás visszaállítása, az ideig károsodás megelőzése, vagy fokozódásának megállítása. A dialízis mellett fontos a gyógyszeres kezelés és a különleges étrend betartása.

A vese tuberkulózisos fertőzése

Valahol azt olvastam, hogy a tuberkulózis megtámadhatja a vesét. Igaz ez?

A tuberkulózis a tüdőn kívül egyéb szervet is érinthet, ezt extrapulmonális vagy tüdőn kívüli tuberkulózisnak nevezik. A tüdőn kívüli tuberkulózis leggyakrabban a csontokban és a vesében jelentkezik (érintheti még a prosztatát, az ondóhólyagot, a mellékheréket, a petefészket és petevezetékeket, az ízületeket, a bőrt, stb.) A vesetuberkulózist a Koch-baktériumok okozzák. A betegség kezdetben alattomos, kevés tünettel jár (általános tünetek és hólyaghurut jelei), de tönkreteheti a vese egy részét és ráterjedhet a húgyhólyagra is. A vesék megbetegedésének kimutatása elég bonyolult. A vizeletmintából elvégezhető ugyan a megbetegedést bizonyító PCR-teszt, de a károsodás megítéléséhez további vizsgálatok szükségesek. Ilyen például a festékanyagos injekció alkalmazása, amivel a röntgenfelvételen láthatóvá válnak a vese kóros elváltozásai, rendellenes képződményei, üregei. Esetenként biopsziás szövetmintavételre is szükség van, hogy mikroszkópos vizsgálattal bizonyítható legyen a tébécé jelenléte és kizárhassák a daganatos elváltozás lehetőségét. Ha a vesetuberkulózist nem kezelik, akkor a kezdetben egyoldali vesefolyamat kétoldalivá válik. A kezelés antituberkulotikus terápiából áll, amit egy-másfél éven keresztül kell folyatatni.