A tüdő és a mellhártya betegségei – II.

Az idült izzadmányos mellhártyagyulladások legtöbbször gümőkórral kapcsolatosak, és mellűri gennygyülem (empyema) kialakulásához vezetnek. Az egyéb okok sorában találhatók a hörgőrák („tüdőrák”) és a tüdőinfarktus, valamint egyes mellkasi gombafertőzések.

Mellhártya-összenövések

A gyulladás következtében a mellhártya két (zsigeri és fali) lemeze megvastagodik és összetapad, majd összenő, csökkentve ezzel a mellhártyaüreg térfogatát. A beteg ilyenkor jellegzetes mellkasi fájdalmakra panaszkodik. Az érintett mellkasfél kiterjedése belégzéskor a természetesnél kisebb. A mellhártya-összenövések számos esetben idült légzési nehézségre vagy elégtelenségre vezetnek, aminek jól felismerhető tünete a szederjesség (cyanosis) és a nehéz légzés (dyspnoe).

A heveny mellhártyagyulladások kezelése során a beteggel különféle légzési gyakorlatokat végeztetnek, így küzdenek a lehetséges összetapadások ellen. A betegség makacs és munkaképtelenséget okozó eseteiben sebészi beavatkozáshoz kell folyamodni, hogy a két mellhártyalemezt elválasszák egymástól (adhaesiotomia: összenövés vagy összetapadás műtéti oldása).

Pneumokoniózis

A fenti elnevezést a tüdő porbelégzéses betegségeire használja az orvosi nyelv. Ezek azok a tüdőbántalmak, melyek a különféle ásványi porok belégzésével és ennek következtében a tüdő alapállományában való lerakódásával alakulnak ki. Egyes porok csupán lerakódnak a tüdőben, de ez kezdetben nem jár a tüdőállomány pusztulásával. Ilyen például az antrakózis, vagyis a szénpor belégzése. Más anyagok sokkal veszélyesebbek, belélegzésük a tüdő rugalmas rostjainak elfajulásához majd elhalásához vezethet. Ilyen elismert és kártalanítással járó foglalkozási betegségek pl. a szilikózis, az azbesztózis, vagyis azbesztpor belégzése, a berillózis, azaz a berillium belégzése.

A mellkasi folyadékgyülem kezelése

A mellhártya lemezei között felszaporodó, kóros, de kis mennyiségű folyadék esetén a gyógyuláshoz általában elég az alapbetegség kezelése is. A nagyobb mennyiségű, nehéz légzést okozó folyadék szükségessé teheti a folyadék eltávolítását. A beavatkozás megkönnyíti a beteg számára a légzést. A folyadék eltávolítását rendszerint mellkascsapolással végzik, ilyenkor vékony tűt vagy katétert szúrnak a mellüregbe. Nagy mennyiség lebocsátására egy olyan csövet használnak, melyet vízzel lezárt szívórendszerhez csatlakoztatnak, megakadályozva ezzel, hogy levegő kerülhessen a mellüregbe. A cső bekötését a röntgenkészülék kivetítőjének segítségével ellenőrzik. Ha a betegség hátterében daganat áll, a folyadék újratermelődik. Ha a folyadékgyülem vért tartalmaz, általában folyamatos csapolás szükséges, egészen a vérzés megszüntetéséig. Műtéti beavatkozásra kerülhet sor, ha például a gennyes folyadékgyülem túlságosan sűrű, ilyenkor a borda egy részét is eltávolíthatják.