A szülők réme: tetű a hajban

Szeptember táján a gyermekközösségekbe járók körében időről időre gondot okoz a fejtetvesség. Tetűjárvány a szakemberek szerint húsz-harminc évente fordul elő, ám a tapasztalatok szerint egyes családok életét ennél gyakrabban keseríti meg.

Az élősködőt egyetlen tetves gyermektől az egész óvodai csoport vagy iskolai osztály elkaphatja. Különösen szeptemberben érdemes figyelmesen átvizsgálni az új közösségbe kerülő óvodások és kisiskolások haját, fejbőrét.

A tetvesség viszketést okozó fertőzés. Szabad szemmel alig látható. A fejen viszketési ingert kelt, de a haj határainál, a fül mögött és a nyakszirten ekcémaszerű bőrjelenséget is okozhat. Nem ritka, hogy hatására a tarkótáji nyirokcsomók megduzzadnak. Gyermekeknél sokszor nehezen vehető észre a tetvesség. A világos, korpaszerű serkék a hajszálakra tapadnak. A néhány milliméteres élősködő általában a fül mögött, a fej hátsó felén helyezkedik el. Mivel színét a hajéhoz „igazítja“, elég nehéz megtalálni. Az alig egy hónapot élő nőstények akár kétszáz petét is rakhatnak a hajszálakra. Nehogy egyetlen pete is „kárba vesszen“, a serkéket a hajszállal „összecementezik”. A serkékből egy hét múlva kel ki a vérszívó.

A fejtetvek sem ugrani, sem repülni nem tudnak, de rendkívül gyorsan futnak. Egyik emberről a másikra a hajszálak érintésével kerülnek. Terjedésükhöz elég a kölcsönadott fésű, sál, sapka, olykor egy serkével fertőzött hajszál is. Amikor a kicsik összedugják a fejüket, vagyis a hajuk összeér, máris megfertőződhetnek.

S hogy mi történik, ha valaki megfertőződött? A hajszálakra tapadó, cementszerű serke sűrű fogazatú fésűvel a hajból könnyen kifésülhető, körömmel lehúzható. A patikákban könnyen beszerezhetők olyan szerek, amelyek hamar elpusztítják a tetveket és serkéket.

Kisebesedett bőrfelületre nem szabad tetűirtót tenni. A kezelés után a látható serkék jó esetben elpusztulnak, így a további fertőzéstől már nem kell tartani. A biztonság kedvéért ajánlatos nyolc nap után megismételni a kezelést.

Háromfajta tetű specializálódott arra, hogy az ember közelében éljen. A fejtetű és a ruhatetű hasonló méretű, megjelenésű, életmódú vérszívó, mindössze az a terület különbözik, amelyet a táplálkozáshoz és a szaporodáshoz előnyben részesít.

A fejtetű a hajszálak tövére, a ruhatetű a fehérnemű vagy a felsőruha szálaira tapasztja petéit. A lapostetű testesebb, zömökebb felépítésű, legszívesebben a szemérem- illetve a hónaljszőrzeten tartózkodik, de a szemöldökre és s szempillára is lerakja petéit. A kikelő tetvek a test melege alapján találnak vérszívásra alkalmas bőrfelületet. Ehhez a parányi szúrás helyén olyan anyagot juttatnak a bőrbe, amely megakadályozza a véralvadást: lényegében ez okozza a kellemetlen viszketést.