A szifilisz megelőzhető

Szeptember közepén ismét felütötte fel a fejét a Tőketerebesi járásban a szifilisz. Az állam garantálja ugyan a betegek gyógyítását, de csak akkor, ha megtartják a szükséges intézkedéseket. Ugyanis nem ritka az olyan eset, hogy a beteg önkényesen elhagyja a kórházat, így az egész - nem olcsó - kezelés kárba vész. Egy beteg egy napi kezelési költsége 1000 korona, s a kezelés 40 napig tart. A fertőzés rendszerint a roma településeken terjed. Ott gyakran nem is tudják, mi a szifilisz, s az óvszerről pedig hallani sem akarnak. A szakemberek szerint javulást csak a jogszabály módosítása hozhat.

A szifiliszes betegek száma a második világháború alatt érte el a csúcsot, majd a hatvanas évekig erősen csökkent, aztán újra emelkedni kezdett. Ez idő alatt számos esetet figyeltek meg homoszexuális férfiak körében, az arány a nyolcvanas évek közepéig nagyjából változatlan maradt, majd az AIDS-járvány következtében előtérbe került a biztonságos szex népszerűsítése, és így a szifilisz előfordulása körükben fokozatosan csökkenni kezdett. Következésképpen a szifiliszes betegek száma is lecsökkent.

A közelmúltban bevezetett megelőzési programok hatására az USA nagy részén újra lecsökkent a szifilisz előfordulása. A fertőzött egyén a gyógyulás után nem válik védetté a betegséggel szemben, és újra fertőződhet.

TÜNETEK

A szifilisz tünetei általában a fertőzés után 1-13, átlagban 3-4 héttel jelentkeznek. A Treponema pallidum fertőzésnek számos stádiuma van: az első, a második, a lappangó és a harmadik stádium. A fertőzés évekig fennállhat, ritkán szív- és agykárosodást, valamint halált okozhat.

Első stádium: A fertőzés helyén, általában a hímvesszőn, vulván (külső női nemi szerven) vagy a hüvelyben egy fájdalmatlan fekély (sánkér) jelenik meg. A fekély megjelenhet a végbélnyíláson, a végbélben, ajkakon, nyelven, garatban, méhnyakon, ujjakon és ritkán a test egyéb részein is. A betegen általában egy fekély alakul ki, de ritkán több elváltozás is felléphet.

A sánkér kis, vörös, kiemelkedő foltként kezdődik, és hamarosan nyílt fekéllyé alakul, amely továbbra is fájdalmatlan marad. A fekély nem vérzik, de dörzsölés hatására nagyon fertőző, átlátszó folyadékot ürít. A közeli nyirokcsomók általában megnagyobbodnak, de ezek sem fájdalmasak. Mivel általában kevés panaszt okoz, a beteg esetleg tudomást sem vesz róla. A fertőzött nők fele és a férfiak egyharmada nem tud fekélyéről. Az elváltozás általában 3-12 hét múlva eltűnik, ezután a beteg teljesen gyógyultnak tűnik.

Második stádium: Általában bőrkiütéssel kezdődik, mely a fertőződést követő 6-12. héten jelentkezik. A betegek 25 százalékánál még megtalálható a gyógyulófélben levő fekély. A kiütés lehet múló, de akár hónapokig is fennmaradhat. A kezeletlen beteg is gyakran meggyógyul, de heteken-hónapokon belül újabb elváltozások jelentkezhetnek.

A második stádiumban gyakran, a betegek több, mint 80 százalékában szájfekélyek alakulnak ki, 50 százalékuknál találhatók testszerte megnagyobbodott nyirokcsomók, és kb. 10 százalékuknál tapasztalható szemgyulladás. A szemek gyulladása általában nem jár tünetekkel, bár néha a látóideg is megduzzadhat, ami homályos látáshoz vezethet. A betegek 10 százaléka esetén lépnek fel heves fájdalommal járó csont- és ízületi gyulladások. A vese gyulladása következtében a vizeletben fehérje is ürülhet, májgyulladás következtében pedig sárgaság alakulhat ki. Ritkán előfordulhat az agyburkok gyulladása, amely fejfájással, tarkókötöttséggel és néha süketséggel jár.

A bőr-nyálkahártya átmenetnél - pl. a nagyajkak és a vulva belső határán - és a bőr nedves területein kiemelkedő elváltozások (condyloma latum) alakulhatnak ki. Ezek a rendkívül fertőző képletek ellaposodnak és fakó rózsaszínűek vagy szürkék lesznek. A haj foltokban kihullik, molyrágás-szerű hiányokat hagyva maga után. További tünetek a betegségérzés, étvágytalanság, hányinger, fáradtság, láz és vérszegénység.

Lappangó stádium: Miután a beteg kilábalt a második stádiumból, a betegség a tünetmentes lappangó fázisba lép. Ez a szakasz évekig vagy évtizedekig - esetleg a beteg haláláig is - eltarthat. A lappangó fázis első részében a fertőző fekélyek néha visszatérnek.

Harmadik stádium (késői szifilisz): A beteg már nem fertőz. A tünetek enyhétől a megsemmisítő súlyosságúkig változnak. Három fő tünetcsoport fordulhat elő: jóindulatú késői szifilisz, kardiovaszkuláris (szív-érrendszeri) szifilisz és idegrendszeri (neuro-) szifilisz.

A jóindulatú késői szifilisz manapság ritka. Gummának nevezett csomók jelennek meg különböző szerveken, melyek lassan növekednek, fokozatosan gyógyulnak, és heget hagynak maguk után. A test majdnem bármely részén megjelenhetnek, de leggyakrabban a lábszáron a térd alatt, a törzs felső részén, az arcon és a fejbőrön. Az elváltozás a csontokat is érintheti, a beteg mélyben jelentkező, áthatoló fájdalomról panaszkodik, amely jellegzetesen éjszaka a leggyötrőbb.

A kardiovaszkuláris szifilisz a kezdeti fertőzést követő 10-25 évben alakul ki, az aorta (a szívből kiinduló fő ütőér) aneurizmáját (a fal elgyengülése és kitágulása) vagy az aortabillentyűk elégtelenségét okozza. Ezek az elváltozások mellkasi fájdalommal, szívelégtelenséggel járhatnak, mely a későbbiekben halálhoz vezethet. A neuroszifilisz (az idegrendszer szifilisze) a kezeletlen betegek mintegy 5 százalékát érinti.

DIAGNÓZIS

Szifilisz gyanúja a tünetek alapján merül fel. A végleges diagnózist a laboratóriumi leletek és a beteg fizikális vizsgálata alapján állítják fel.

Az első és második stádiumban a szifilisz diagnózisát a bőr- vagy szájnyálkahártya-fekélyből vett mintából a baktérium mikroszkóp alatti azonosítása is igazolhatja. A harmadik stádiumban a kórisme a tüneteken és az antitest vizsgálaton alapul.

KEZELÉS ÉS KÓRJÓSLAT

Mivel az első és második stádiumban lévő betegek fertőzőek, saját és partnerük kezelésének befejezése előtt kerülniük kell mindenféle nemi kapcsolatot.

A penicillint, mint az összes stádiumra legjobban ható antibiotikumot, általában injekció formájában adják.

Kezelés után az első, második és a lappangó fázisban lévő betegség kórjóslata is kitűnő. Az agyat és a szívet érintő harmadik stádium prognózisa nem túlságosan kedvező, mivel a meglévő károsodásokat általában már nem lehet visszafordítani.

Nem Kolumbusz hozta Európába

Az eddigi feltételezésekkel ellentétben a szifilisz már jóval Kolumbusz előtt jelen volt Európában. Egy Angliában talált csontvázon nemrégiben a nemi úton terjedő, halálos betegség egyértelmű nyomait fedezték fel, a szénizotópos vizsgálat pedig kimutatta, hogy a valószínűleg papi hivatást űző fiatalember valamikor 1300 és 1450 között hunyt el. Szifiliszre utaló jeleket már korábban is találtak ugyanebből a korból származó, angliai csontvázakon, de mivel a mostani lelet környékén tömegével fordulnak elő a szifiliszes megbetegedésre utaló jelek az emberi maradványokon, immár egyértelművé vált, hogy a sokáig gyógyíthatatlannak számító betegség már jóval Kolumbusz előtt jelen volt Európában is. Mindazonáltal valószínűsíthető, hogy az Amerikából Európába visszatérők által behurcolt baktérium egy sokkal fertőzőbb és veszélyesebb törzshöz tartozott.

Mi a szifilisz?

A szifilisz (luesz, vérbaj) a Treponema pallidum nevű baktérium által okozott nemi úton terjedő betegség. A kórokozó a hüvely vagy a száj nyálkahártyáján, esetleg a bőrön keresztül hatol be a szervezetbe. Órák alatt eléri a legközelebbi nyirokcsomókat, majd innen a vérkeringés útján szétszóródik a szervezetben. Terhesség alatt megfertőzheti a magzatot, veleszületett rendellenességeket és egyéb elváltozásokat okozva.