A szelénhiány leggyakoribb tünetei

Immunrendszerünk és szervezetünk kiegyensúlyozott működéséhez sok vitamin és nyomelem szükséges. Utóbbiak közé tartozik a szelén is, amit nem önmagában, hanem szelenoproteinek formájában hasznosít szervezetünk. Rendkívül kis mennyiség elegendő belőle, eleve csak 10-15 mg raktározódik a testünkben: nagyrészt a májban, a hasnyálmirigyben, a pajzsmirigyben, a körömben, illetve a fogzománcban. Féléves korig az ajánlott napi bevitel körülbelül 10 mikrogramm, 4–6 éves korban 50 mikrogramm, felnőtt nők esetében 60, férfiaknál pedig legfeljebb 75 mikrogramm körül alakul. Még akkor sincs szükségünk ennél jóval nagyobb mennyiségre, ha bizonyos életmódbeli tényezők vagy egészségi állapot – például intenzív fizikai munka, stressz, esetleg várandósság – miatt szervezetünk és immunrendszerünk fokozottabb igénybevételnek van kitéve.

Mire és miért jó?

Immunrendszerünk számára nagyon fontos, hogy elkerüljük a különféle légzőszervi megbetegedéseket, fertőzéseket. A szelén számos enzim alkotórésze, ezért fontos szerepe van a sejtmembránok és szövetek épségének megőrzésében, és létfontosságú a máj, a hasnyálmirigy, a pajzsmirigy, – férfiaknál a herék – és az izomzat normális működéséhez.

Hiánya milyen tüneteket okoz?

Ha szervezetünk nem jut elegendő szelénhez, és ez az állapot állandósul, számos tünet jelentkezhet. Például egész testre kiterjedő ízületi– és izomfájdalom, általános gyengeség. Ahogy az a National Center for Biotechnology Information oldalán közzétett összefoglalóból kiderül, súlyos esetben a szelénhiány Kashin-Beck-kórt okozhat, ami a csontok, a porcok és az ízületek deformitásával jár, és akár mozgáskorlátozottsághoz is vezethet. Gyakori és jellemző szelénhiányra utaló tünet az általános fáradtság, fáradékonyság, álmosság, kimerültség, melyek hátterében gyakran pajzsmirigy-alulműködés áll. A pajzsmirigyhormon termelődésének csökkenését a jódhiány mellett ugyanis a szelénhiány is okozhatja. A pajzsmirigy kiegyensúlyozott működéséhez – a hormonok alakításához – nélkülözhetetlenek a szeléntartalmú enzimek. Pajzsmirigyproblémára, ezzel együtt szelénhiányra utalhat az ingerültség, a bőrszárazság, az állandó feszültségérzés, a hízás, a hajhullás és a hidegre való érzékenység is. Szervezetünk a sejtanyagcsere-folyamatok melléktermékeként vagy külső hatásokra – például erős UV-sugárzás, környezetszennyezés, különféle vegyi anyagok vagy akár a stressz következtében – termelődő szabad gyököket antioxidánsokkal tudja kordában tartani. A szelén antioxidáns hatású: védi a sejthártyát, ezzel együtt a sejteket a roncsolódástól, pusztulástól. Ami azért fontos, mert ez a folyamat, vagyis a sejtöregedést gyorsító úgynevezett oxidatív stressz létfontosságú szerveket károsíthat. Egyebek mellett a szívet és a keringési rendszert, az agyat (stroke léphet fel), a májat, a tüdőt és a légzőszervrendszert (asztma kialakulásához vezethet), valamint a bőrt (gyulladást okozhat például leégés esetén). De növelheti az olyan súlyos betegségek kialakulásának kockázatát is, mint a cukorbetegség vagy a különféle daganatok. Az alacsony szelénszint reprodukciós nehézségeket is okozhat. Férfiaknál a spermiumok mozgásának lelassulásához vezethet, emellett ronthatja a sperma minőségét. Az esetlegesen fellépő nemzőképességi problémák megnehezíthetik vagy akár teljesen ellehetetleníthetik a fogantatást. A nőknél sem sokkal jobb a helyzet: náluk a tartós szelénhiány menstruációs zavarok kialakulásához vezethet, ami szintén hátrányosan befolyásolhatja a teherbeesést. Ha pedig mégis megfogan a gyermek, megnőhet a vetélés kockázata, ha a szelénszint alacsony.

Hogyan pótolható?

A fejlett országokban, ahol az emberek többségének lehetősége van a kiegyensúlyozott táplálkozásra, szükség esetén pedig a nyomelempótlásra, ritkán fordul elő, hogy a szelénhiány olyan mértékű legyen, hogy súlyos betegséget okozzon. A szükséges napi szelénbevitelt alapvetően táplálkozással biztosíthatjuk. Az egyes húsfélék, például a marha, a pulyka, a csirke, valamint a belsőségek (a vese és a máj) remek szelénforrások. De a tengeri állatok, például a sárga úszójú tonhal, a szardínia, az osztriga, a rák, a lazac vagy a pisztráng húsa is bőven rejt belőle. A tojás, egyes diófélék, mint a brazil dió, a teljes kiőrlésű gabona, valamint a citrusfélék és bizonyos zöldségek – hagyma, paradicsom, brokkoli – is gazdagok e nyomelemben. Ha ezek valamelyikéből nem sikerül rendszeresen fogyasztanunk, szeléntartalmú étrend-kiegészítőkkel is pótolhatjuk az ajánlott napi bevitelt.

Arra azonban mindenképpen ügyelni kell, hogy az ajánlott mennyiséget ne lépjük túl - a tolerálható felső határ egyes becslések szerint napi 200-300 mikrogramm –, túlzott fogyasztása ugyanis hosszú távon mérgezést okozhat. Erre utaló tünetek lehetnek a különféle idegrendszeri zavarok, az émelygés, a látványos bőrelváltozások, a hajhullás, körömtöredezés, esetleg a fogkárosodás vagy a fémes íz érzékelése.

(hp)