A sör számos fontos vitamint, ásványi anyagot és fehérjét tartalmaz

A szeszes italok fogyasztása húsvét táján mindig a lapok kedvelt témája, de elsősorban a borok kapcsán merül fel, pedig a sör számos ételnek remek kísérője, pozitív hatásai pedig már az ókor óta ismertek.

Az ókori egyiptomiak gyógyszerként és kozmetikumként is használták a sört, de természetesen fogyasztották is. A sör valójában a kenyérfélék közé tartozott, az asszírok sem tettek különbséget a szilárd és a folyékony kenyér között, hiszen mindkettő ugyanazokból az anyagokból készült. A sör alapanyaga a maláta, a komló és a víz, egyes fajtáknál azonban kukoricadarát is alkalmaznak.

Sokféle sör létezik, nálunk elsősorban a világos sörök az elterjedtek, de létezik még barna sör, vörös sör, illetve gyümölcsök és egyéb gabonafélék (pl. kukorica) felhasználásával készülő sörök.

A sör számos fontos vitamint, ásványi anyagot és fehérjét is tartalmaz. A biológiai gyártási folyamatokon alapuló technológia miatt az alapanyagokban – az árpában, a komlóban és a sörélesztőben – található vitaminok nagy részét még tartalmazza. Különösen jelentős a B-vitaminok csoportjának két tagja, a laktoflavon és a nikotinsav. Mindkettő fontos a szervezet anyagcseréjéhez, és az egy felnőtt számára szükséges napi mennyiség kb. egy liter sörben megtalálható. Ráadásul a közhiedelemmel ellentétben maga a sör nem hizlal. A világos sörök 100 grammja átlagosan 185 kJ energiát tartalmaz, barna sörök esetében ez az érték 275 kJ körül van. Egy pohár sörben nagyjából annyi fehérje van, mint 120 ml tejben vagy 60 gramm kenyérben.

A sör a középkorban fontos szerepet játszott a betegek és idősek ellátásában. Ebből a korból ismert az „ispotályos sör”, amelyet sokszor a kórházak, ispotályok saját sörfőzdéjében állítottak elő. A tengeri vitorlásokon is alkalmazták védőitalként, hiszen javította a legénység hangulatát, és megóvta a tengerészeket több hiánybetegségtől is.

A sör gyógyhatása több területen is érvényesül. Étvágygerjesztő, és a komló lupulintartalmának köszönhetően idegcsillapító hatású. Lényeges ezenkívül a benne található foszforsav. A foszforsav-vegyületek fontos szerepet játszanak a csontképzésben, a lecitin pedig kiváló erősítőszer is, ami hizlalókúráknál jöhet jól.

Gyomorpanaszoknál, például gyomorfekély vagy gyomorhurut esetén az orvosok megtiltják az alkoholfogyasztást, mert az alkohol izgatja a gyomrot, és így súlyosbítja a panaszokat. Ez elsősorban a tömény szeszre és a borra igaz, a sör alkoholtartalma azonban alacsonyabb az előbbieknél, ami biztosítja, hogy nem ingerli a gyomrot, ugyanakkor összetevői pozitív, nyugtató hatással vannak a nyálkahártyára. Ezenkívül segíti az emésztést, gyorsítja a gyomor kiürülését, a tápanyagok felszívódását, javítja a vizeletkiválasztást, így a káros anyagcsere-végtermékek hamarabb elhagyják a szervezetet. A sör javítja a vesék vérellátását, így vese- és epekövek a mérsékelt sörfogyasztóknál ritkábban lépnek fel.

Emésztési problémák megelőzésében hatékony lehet a fűszeres sör. Porrá tört ánizzsal, köménnyel és korianderrel kell felforralni a sört, amelyet étkezés előtt és után, langyosan kell fogyasztani.

A sör ugyanakkor kozmetikumok alapanyagául is szolgálhat. Két deci világos sör, két evőkanál almaecet és három liter hideg víz keverékéből sörös lemosót készíthetünk, a két evőkanál jojobaolajból, teáskanálnyi almaecetből és fél teáskanálnyi sörből álló krém pedig jól használható a mindennapi bőrápolásban.

Mint mindenre, természetesen a sörre is igaz, hogy áldásos hatásai csak mértékletes fogyasztáskor jelentkeznek. A szervezet egészséges működéséhez szükséges tápanyagok legnagyobb részét más élelmiszerek fogyasztásával kell biztosítani, a sör azonban könynyen emészthető összetevői révén értékes kiegészítője lehet táplálkozásunknak. A túlzott mennyiségben fogyasztott sör azonban elhízáshoz vezethet, különösen, ha a sörkorcsolyákat is bőségesen fogyasztjuk. (B-ván)