A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL

„Két lányom van, 6 illetve 3 évesek. A nagyobb igazán nehéz eset volt, 4 éves koráig szinte minden napra jutott egy a hisztis kirohanás. Akkor újragondoltam a nevelési stratégiámat, nem szégyellem, könyveket vásároltam, és a pozitív nevelési módszerek sikerrel jártak. Azt kell mondjam, azóta nagyon jól együttműködünk. Az oviban sincs rá panasz. A problémám a testvérével és az ovis barátaival való bánásmódja. Többször megfordulnak nálunk a barátok, és azt látom, hogy ha azok nem azt csinálják, amit ő szeretne, vagy játék közben véletlenül neki egy kis fájdalmat okoznak, olyan hisztit rendez, hogy nem túlzok; órák telnek el, amíg hajlandó megbocsátani. Másnak nem lehet jó ötlete. Mit tehetek én? Közbeavatkozzak? Egyre többször azt tapasztalom, hogy a kialakult jó együttműködésnek barátok jelenlétében nyoma veszik. Egyszerűen nem hallja meg, amit mondok, mintha úgy érezné ő lett az irányító. Hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket?”

Nagyon-nagyon jó, hogy stílust változtatott, az pedig különösképpen, hogy új nevelési stílusa bevált. A tünet, amelyről ír - mármint az a tapasztalata, hogy a gyerek egyfajta hatalomra törekszik kisebbik testvére és kortársai felett – karakterisztikus elsőszülött jegy. Azt a fölényt, amit kisebbik testvére felett gyakorol, automatikusan alkalmazni próbálja kortársai között is. A csendes magyarázaton túl sokat ilyenkor nem tehet az ember; a gyereknek sajnos a saját bőrén kell majd tapasztalnia, hogy az ilyen viselkedés gyakran kudarchoz vezet – akkor majd maga változtat stílusán, éppen úgy, mint Ön tette gyermekével. Tudom, hogy az ember szeretné megkímélni gyermekét a keserű tapasztalatoktól, de ez nem mindig sikerül – talán jót is tesznek a személyesen átélt tanulságok. Bár kislányának sajátos varázsa lehet, ha barátnői tartósan tűrik ezt a „hercegnői” viselkedését.

Orvosság szerelmi bánatra

„Egyetemi kollégiumban élek, s itt lakik a volt párom is, akivel nem régen váltunk el. Ezt én nagyon nehezen viseltem, s még most is nagyon nehezen tudom. Ez egy egyszerű szerelmi bánat, de az én esetemben már nem normális. Azzal, hogy elhagyott, nem érzek magamban értéket, s ez így volt előtte is. Ami a legrosszabb, hogy nem tudok lemondani róla. Mindig ott állok este az ajtaja előtt, nem tudok elmenni anélkül, hogy egy kedves szót, vagy egy ölelést ne kapjak, s hiába tudom, hogy teljesen hideg, hiába érzem, s gyakran mondja is, hogy nem akarja, nekem akkor is szükségem van rá. Ellenkező esetben rosszul leszek. Majdnem fizikai fájdalmat érzek, mert kezdek remegni, kapkodok levegő után, s szorongok, félek. Őszintén bevallom, hogy a halálra is gondolok ilyenkor, mint ennek a dolognak az elmulasztására. Nagyon függök tőle, már-már betegesen, csak az ő véleményére adok, stb. Őt idegesíti, hogy a nyakára járok, s nem tudok lemondani róla, hogy enynyire ragaszkodom hozzá, többek közt ezért is hagyott el. Ennek ellenére nem tudom abbahagyni, mert nagyon félek. Már mindenkit eltaszítottam magamtól, alig vannak barátaim. Nagyon rossznak látom magam, ez a titok nyitja talán, s mással próbálom a magam felé táplált szeretet hiányát pótolni. Valakit akartam, akivel bensőséges a viszonyom, mint vele. És ezt vesztettem el most. És hiába látom ezt, mégis megy minden tovább, mert rengeteg emlék és hangulat köt ide, ami alól képtelen vagyok szabadulni, sokadik próbálkozásom ellenére sem. Szépen lassan azonban elmegy mellettem az eddig felépített világom, az egyetemi vizsgáimról lemaradok, jönnek a veszélyek, s én csak ülök az ágyamon mozdulatra képtelenül.”

Nem akarok szépen hangzó közhelyeket írni az élet szépségeiről, a „lemondás” tudományáról, mert bevallom, inkább neheztelek Önre, semmint sajnálom. Álljon a tükör elé, és mondja meg Attilának, hogy egy ember nem lehet ennyire gyenge. Adjon utasítást önmagának: „Fiam, az elkövetkező három hétben kizárólag a vizsgáiddal foglalkozol! Nincs kecmec, nincs nyafogás, a tanulásra kell koncentrálnod! Örülj, hogy vannak feladataid, melyek elterelhetik a figyelmedet!” Azt hiszem, ha a vizsgák sikerülnek, ez az önértékelésén is javít, és lesz ereje megküzdeni a problémával. Tegye meg, hogy a vizsgaidőszak végén újra ír nekem.