A létfontosságú magnézium

A földkéreg kb. 2%-a magnéziumból áll, főleg dolomit, szilikát és magnezit formájában. A tengerek vize is tartalmaz magnéziumot kb. 0,5% arányban. A növények zöld színe a klorofillnek köszönhető, melynek központi atomja a magnézium. A növények levelének festéke és a vérfesték kémiailag rokonok.

Az embernél a vízhiány már néhány nap múlva halált okozhat. Ezzel szemben teljes éhség és korlátlan vízfogyasztás esetén az emberi élet fenntartható 40-45 napig. Állatkísérletek bizonyították, hogy az ásványi sók teljes megvonása – attól függetlenül, hogy a szervezet minden más tápanyagot és vizet megkap – étvágytalansághoz, fogyáshoz és az állat pusztulásához vezet. A különböző elektrolitok élettani szerepe igen összetett és sokoldalú. A magnézium az emberi szervezetben a második legnagyobb koncentrációban lévő sejten belüli nélkülözhetetlen, strukturális és funkcionális elem.

50-60%-a a csontokban helyezkedik el és szükség esetén könnyen felszabadítható (pl. heveny vagy krónikus magnéziumhiány pótlása céljából). Ezen kívül az izomsejtek és a májsejtek tartalmazzák a legtöbb magnéziumot (40%).

A szervezetbe jutott magnézium 30-50%-a a vékonybélből szívódik fel. A kiválasztás fő szerve a vese. A vese filtrátumnak csak 5%-a választódik ki végül, a nagyobb része a Henle-féle kacs felszálló ágán át visszakerül az erekbe.

Mai táplálkozási szokásaink mellett a magnézium-bevitel általában elégtelen, főleg a terhesség és a szoptatás alatt!

A szerves magnéziumvegyületek leggyakoribb forrásai:

a friss, nyers zöldségek és gyümölcsök többsége,

a diófélék és a magvak bizonyos fajtái,

gabona (teljes kiőrlésű).

Sajnos az, hogy friss, nyers zöldség és gyümölcs megfelelő időben, megfelelő minőségben és mennyiségben kerüljön az asztalra, a mai agyonkemizált, környezetszennyezett világban nemcsak anyagi terhet jelent, de nagy idő- és energiaráfordítást is igényel.