A lelki egészség legfontosabb pontjai

Nemrég volt a lelki egészség napja. Mivel világszerte emelkedik a különféle lelki betegségek száma, szükséges, hogy minél többet beszéljünk a lélek egészségéről, s ha szükséges, szakorvoshoz forduljunk. Menjek pszichológushoz, pszichiáterhez? Nem vagyok én bolond – hallom még mostanság is elég gyakran komoly krízisbe került, vagy lelki egészségüket elvesztő emberektől.

Gondoljon most egy pillanatra az autójára: ugye időnként tankol bele egy kis benzint, ellenőrzi az olajszintjét, elviszi a kötelező műszaki ellenőrzésekre, és esetleg szerelő segítségét is kéri, ha valami gond adódik vele. Mert hiszen nem születtünk szakképzett autószerelőknek. Azt azonban nehezen hiszszük el, hogy néha a lélek is kerékcserére vagy tankolásra szorul. Ideális esetben elég egy kis otthoni barkácsolás, de adódhatnak olyan helyzetek, amikor esetleg nagyobb baleset éri, és komolyabb beavatkozások is szükségesek.

Ki mikortól érzi magát lelkileg betegnek? Mi is a lelki egészség (mentálhigiéné)?

Ha megkérdezem Önöket, mi tartozik a lelki egészség fogalmába, bizonyára nagyon sokfajta választ kapnék. Valószínűnek tartom azonban, hogy lennének közös pontok, értékek, amelyek mindannyiunk válaszában benne lennének.

Az egyik legnépszerűbb elképzelés (Jahoda-Becker modellje) a lelki egészség hét sarokpontját emeli ki:

1. Képesnek kell lennem életem értelmének felismerésére („Az én feladatom a világban...”).

2. Legyek kompetens, tudjak alkalmazkodni és problémákat megoldani („Képes vagyok úrrá lenni a nehézségeken, és a problémák azért vannak, hogy megoldjam őket”).

3. Rendelkezzek empatikus készséggel és szociális érzékenységgel („Megértem az érzéseidet, átélem a problémáidat”).

4. Autonóm személyiség legyek („Önálló, másoktól független felnőtt ember vagyok”).

5. Személyiségem integrált legyen („Tisztában vagyok önmagammal, érzéseimmel, gondolataimmal és cselekedeteimmel.”).

6. Tudjak fejlődni és változni („Állandóan megújulok, állandóan tanulok az átélt, akár negatívnak tűnő, élményekből is.”)

7. Fogadjam el önmagamat, legyen önbizalmam, és tudjam önmagamat is értékelni („Én ilyen vagyok, együtt tudok élni jó és rossz tulajdonságaimmal, de tudom magam kritikusan is szemlélni”).

Elég, ha csak egy pillér meggyengül ebből a hétből hosszabb-rövidebb időre, s a lélek látja kárát.

Hiszen milyen az élet célok és vágyak nélkül?

Hogy képes a mindennapok nehézségein túljutni az, aki leblokkol a problémák előtt?

Milyen barát, feleség, szülő, munkatárs, szomszéd az, aki nem tud ráhangolódni egy picit sem a másik lelki adó-vevőjére?

Mekkora szenvedés önmagával együtt élnie annak, aki rossznak, kövérnek vagy akár túlságosan is tökéletesnek hiszi testét-lelkét?

Apró sérüléseknek tűnhetnek, és mégis képesek egy erősnek tűnő személyiséget is ledönteni.

Góliátok és Dávidok örök küzdelme ez.