A fertőzés mindig halálos kimenetelű

A veszettség-fertőzés a központi idegrendszert érintő gyulladásos folyamat, amely gyakorlatilag minden esetben halálos kimenetelű. Kórokozója a Rabies vírus, amelyet a fertőzött állatok terjesztenek, leggyakrabban harapással. Az állat nyálával kerülnek a vírusok a sebbe, ahol elszaporodnak és az idegrendszert támadják meg. A veszettség jeleinek kialakulása előtt 5 nappal már az állat nyálában jelen van a vírus, tehát a még egészségesnek látszó állat is terjesztheti a betegséget. A lappangási idő hossza attól függ, hogy a test melyik részén történt a harapás. Leggyakrabban 2-3 hét, de előfordulhat féléves lappangási idő is. Főbb tünetek: a harapás helyén szúró, égető, viszkető érzés, fájdalom jelentkezik. Nyugtalanság, izomrángás, izomremegés, fájdalmas nyelés, nyelési zavarok, nyálfolyás, láz, erős izzadás, idegesség, álmatlanság, depresszió, kínzó fejfájás. Nyelési görcsök jelentkeznek már a víz látványától is (víziszony). A halál az első tüneteket követő 3-5. napon következik be, légzésbénulás tünetei közepette.

A legnagyobb veszélyt az ember környezetében gazdátlanul élő és ellenőrzés nélkül szaporodó macskák jelentik. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a veszett macska többnyire a fejet támadja meg, így a lappangási idő lerövidül.

Kutyák esetében minden 3 hónaposnál idősebb ebet évente kötelező beoltani. Lakott településen kívül a veszettség fő terjesztői a vadon élő ragadozók. Főleg a róka veszélyes. Legfontosabb tünete, hogy a vadon élő állatok szelíddé válnak. Feltűnően szelídneknek tűnnek, de pillanatok alatt agresszívvé válhatnak. Az agresszivitást bármely váratlan inger kiválthatja. Ha veszett rókával találkozunk, ne vonjuk magunkra a figyelmét. Kerülni kell a hirtelen mozdulatokat, és ajánlatos csendben maradni. Meg kell próbálni az állat látóteréből kikerülni. Jó, ha megjegyezzük: emberközelbe, autó elé csak beteg állat kerül, és ennek oka legtöbbször a veszettség.

A fertőződés csak akkor következik be, ha a vírus a sebbe, vagy a nyálkahártyára kerül. A beteg állat simogatása, vagy vérével, vizeletével, esetleg ürülékével való érintkezés gyakorlatilag nem jelent fertőzésveszélyt.

Ha veszettség-gyanús állat megsebesített, a sebet azonnal ki kell tisztítani, le kell öblíteni szappanos vízzel. Ezt követően jód tartalmú fertőtlenítő szert kell alkalmazni. Biztosítani kell a tetanusz elleni védettséget is. Abban az esetben, ha a sérülést ismert állat (kutya) okozta, állatorvosi kivizsgálást kell kérni. Ha az állat a kivizsgálás és az azt követő 5 napos megfigyelés során egészségesnek bizonyul, nem szükséges a sérült beoltása. Ha az állatorvos az állatot veszettség-gyanúsnak nyilvánítja, és azt laboratóriumi vizsgálatok is alátámasztják, a beteget védőoltásban kell részesíteni. Az oltást, amely 6 adagból áll, a fertőző osztályon végzik. Abban az esetben is haladéktalanul el kell kezdeni a speciális védőoltás -sorozatot, ha a harapást ismeretlen állat okozta. A gyermekek és felnőttek azonos mennyiségű oltóanyagot kapnak. Valamennyi oltás beadását az oltást végző orvos köteles igazolni. Gyakorlatilag tehát mindenkit be kell oltani, akit olyan állat harapott meg, amelynél nem zárható ki a veszettség gyanúja.