A csontok – 1. rész

Csontvázunk a test megtámasztásán kívül az életfontosságú belső szerveket is védelmezi, s tapadási felületet biztosít az izomcsoportok számára. A csontokban keletkeznek a szervezet szöveteit tápláló vörösvértestek is. Az egymáshoz illeszkedő csontok összessége alkotja a csontvázat, amely az élő szervezet tartópillére. Ez a vár az ízületek és izmok mozgásának köszönhetően lehetővé teszi a mozgást. A csontok formáját közvetlenül befolyásolja azok funkciója, vagyis, hogy milyen típusú mozgást végezzenek, valamint a rajtuk megtapadó izmok ereje.

Az emberi csontrendszer 206 csontja a test egésze számára támasztó és védelmező vázat képez. Az egészséges emberi csontozat rendkívül szilárd.

A csontállomány kemény, szürkéssárga anyag, melynek mintegy kétharmada szervetlen vegyület, főként kalcium-foszfát. Ez teszi a csontokat keménnyé. A szerves alkotóelemek a csont szilárdságát és bizonyos mértékű rugalmasságát biztosítják. Ezeknek köszönhető, hogy a csont nem törik el egykönnyen. Azt is tudnunk kell, hogy a csontállomány egyharmada víz.

Kétféle csontszövet létezik: a nagyon tömör kérgi kompakt vagy tömött csont, és a csontgerendákból álló szivacsos csontállomány.

Az oszlopszerű elrendeződést mutató tömött csontszövet alkotja a csontok külső burkát. Teljes hosszában végig egyforma szerkezetű és szilárdságú. A tömött csontszövet adja meg a csontváz tartását, s ez teszi ellenállóvá is.

A szivacsos csontállomány a csontok belsejében található. Kis mennyiségben tartalmazzák az „oszlopok”, de a legtöbb ilyen állomány a csontok kiszélesedett végein foglal helyet. Ennek a csontállománynak vékony falú, tág üregeiben kap helyet a vörös csontvelő.

A csontok fajtái

Alakjuk alapján négyféle csontot különböztetünk meg: hosszú, rövid, lapos és szabálytalan alakú csontokat. A hosszú csontok jobbára henger alakúak, s középrészük, a diafízis, tömött csontállományból épül föl. A diafízis közepén fut a velőüreg. Ebben található a sárga csontvelő. A csontok kiszélesedett végeit epifízisnek nevezzük. A szivacsos csont zöme az epifízisek belsejében található, kevés tömött csontállománnyal fedve, melyet ízületi porc borít. A csontok növekedése során a közép- és a végrészt egy epifízisporcnak vagy metafízisnek nevezett zóna választja el egymástól. Ez felelős a csontok hosszirányú növekedéséért, míg a csontok vastagságbeli növekedése az egyes rétegek egymásra rakódásával alakul ki.

A kar főbb hosszú csontjai a felkarcsont, az orsócsont és a singcsont, a lábé pedig a combcsont, a sípcsont és a szárkapocscsont.

u A rövid csontok tömöttnek látszanak, noha belsejüket szivacsos állomány tölti ki, s csak a külső csontréteg áll kompakt csontszövetből. Ide tartoznak a lábtő- és lábközépcsontok, a kéztő- és kézközépcsontok és az ujjpercek.

u A lapos csontok szélesek és vékonyak. A főbb lapos csontok a koponyaboltozat csontjai és a meglehetősen hosszú bordák.