Bud Spencer meg a kutya

Letette a veranda ablakpárkányára, hátát nekitámasztotta a gesztenyefának, és előkotorta zakózsebéből a gyökérpipáját. Hűlik az idő, megint egyre jobban ízlik a latakiás dohány. Legalább ezen a téren minden a régi, morogta, majd a pipa tűztere fölé emelte az égő gyufaszálat. Itt meg súgnak a radiátorok – nyúlt ki Bandika a napi sajtért, és máris elkezdte kicsomagolni. Francia penészes kecskecamembert? Ezzel most meglepett. Az bizony – fújta ki a füstöt Ervin. Kicsi is, büdös is, de legalább drága. Nem is büdös, a maga dohánya, na az büdös, mint a kovászolt meleg zokni – vágott vissza Bandika, majd emlékeztette Ervint, hogy közeleg az ország teljes lezárása.

Nem lehet majd kimenni sehová, legfeljebb boltba, vagy kutyát sétáltatni, szólnak a dinamikusan változó híradások. Fel kellene erre rendesen készülni, kedves kuzin, nem gondolja? Ervin egy akácrönkre kuporodott, és nézte, ahogy a fáradó napsugarak bemásznak a deres pókhálókkal teleszőtt málnabokor levelei közé. Már alig várom – ennyit mondott. Bandika emlékeztette arra is, milyen bonyolult feladat lehet a lakosságot ismételten hetekre otthon tartani. Egyáltalán mivel lehetséges ez? Infravörös lézerkalitkákkal? Drónjárőrökkel? Ervin szerint ennek egy módja van: három hétig Bud Spencer és Terence Hill filmjeit kell sugározni az összes tévécsatornán. Így végre azok is megnézhetnék a Kincs, ami nincset meg a Bűnvadászokat hetvenkettedszer, akik még csak hetvenegyszer látták. Van mit bepótolnia a társadalomnak, az beton – helyeselt az ablakból Bandika, majd kérdéssel folytatta. Na és azt tetszett hallani, hogy amerikai kutatók szerint bizonyos szájvizek hatékonyan semlegesítik a koronavírust? Kiöblíti vele az ember a szájüregét, hogy megvédje magát a lepedéktől meg az ínygyulladástól, oszt bónuszként a jutalma egy szép, Covid-mentes fogsor. Miért, miféle csodaszer van a szájvízben, pángalaktikus gégepukkasztó? – érdeklődött füstbe burkolózva Ervin. Bandika letette a napi sajtot, és elkezdte sorolni. Hát kérem víz, alkohol, klórhexidin, cineol, benzalkónium-klorid vagy metil-parahidroxibenzoát – magyarázta laza kézmozdulatokkal. Csodás, akkor szerintem az én házi pálinkám is megteszi, a metil-parahidroxibenzoátot meg úgy is belélegzem hozzá minden nap, mert a szomszéd festett ablakkeretekkel fűt – nyugtázta a fejleményeket Ervin. De mihez kezdenek majd a városiak? – kérdezte aggodalmas ábrázattal. Bandika vállat vont. Majd ráfogják a kutyára, és azt mondják a rendőrnek, hogy a kutya most épp emide meg amoda akar sétálni, hát követem őt, mit csináljak. Akkor a következő hetekben valószínűleg felszökik a kutyák világpiaci ára – sóhajtotta Ervin. Így igaz, felelte Bandika. Akinek van, majd rommá sétáltatja, akinek meg nincs, szerez magának, hogy legyen mit sétáltatnia, a bezártság fáradalmait enyhítendő.

A szerző a Vasárnap munkatársa