Bőséges folyadékivással megelőzhető az időskori szívelégtelenség

E mennyiség kb. 20%-át szilárd táplálékainkkal vesszük magunkhoz, a többit ivással kellene pótolni. A mérések szerint a férfiak naponta átlagosan 1,5 litert, a nők 1,2 liter folyadékot fogyasztanak. A folyadékhiány hatásait az amerikai US-National Heart, Lung and Blood Institute munkatársa, Natalia Dmitrieva egereken kutatta. Az állatokat magas víztartalmú táplálékkal etették, de nem kaptak inni. Ennek hatására az egerek dehidrálódtak, azaz kiszáradtak, vérszérumukban megemelkedett a nátrium szintje. Utóbbi a szervezet kiszáradásának objektív paramétere. Az egerek egy ideig egészségesek maradtak, de azután egyre több gyulladásos reakció jelentkezett náluk.

Élettartamuk 6 hónappal megrövidült, ami kb. 18%-os élettartam-csökkenésnek felel meg. A boncolás kimutatta, hogy a vízhiány károsította veséjüket, emellett a szívben fibrózist, kötőszövetes átalakulást okozott. Ez jól magyarázza az állatok életének drasztikus megrövidülését.

Ezután a kutatók a kis mennyiségű folyadékfelvételnek az ember szervezetére gyakorolt hatását vizsgálták, bár az egerekéhez hasonló kísérletet embereken értelemszerűen nem lehet folytatni. A kísérleti személyek életkora 45–66 év volt, közülük sokuk szérumnátrium-értéke 143 mmol/l volt, ami kb. 1%-os folyadékhiányt jelez.

E személyeknél az azt követő 25 év során gyakrabban lépett fel bal oldali szívkamra-megnagyobbodás (bal ventrikuláris hipertrófia) vagy szívelégtelenség. A bal kamrai hipertrófia azt jelenti, hogy a szívizom megvastagszik, ami idült túlterhelést jelez. Ez később fibrózishoz, a szívizom kötőszövetének átépüléséhez vezethet.

A vizsgálatok kiderítették, hogy 143 mmol/l-t meghaladó szérumnátrium-érték esetében 39%-kal magasabb a szívelégtelenség kockázata a normális nátriumszintű személyekhez képest. A szérumnátrium szintjének emelkedése 1 mmol/literenként 5%-kal növeli a krónikus szívelégtelenség kockázatát.

(tgym)