Bányabalesetben sérült meg – mentőorvosból hajléktalan lett

Keveseket érdekel az utcára került emberek sorsa. A társadalom nagy része lenézi a hajléktalanokat. A Depaul Slovakia nonprofit szervezetnek azonban már többüknek sikerült otthont találnia. Köztük van a 62 éves Peter is.

Peter egy kis faluban nőtt fel, ahol hároméves korától kezdve a nagymamája nevelte. 

„Mindenben támogatott, még akkor is, amikor nem volt sok pénzünk ” – emlékszik vissza Peter. Síugró volt, dzsúdóbajnok, folklórcsoportban táncolt, sőt zenélt is. A középiskola utolsó évében meghalt a nagymamája, ekkor el kellett kezdenie saját magáról gondoskodnia.

A mentőorvos, akit meg kellett menteni

Munkát talált egy bányában, ahol pénzt akart keresni, hogy főiskolára járhasson. 

„Annyira belemerültem ebbe a munkába, hogy végül tizennégy és fél évig maradtam ott ”– árulta el. Nagyon szeretett volna bányamentő lenni, ami sikerült is neki. Az élete azonban fenekestül felfordult egy ostravai bányamentés során. Akkor még csak 34 éves volt, és az ottani bányában szenvedett súlyos sérülést. „Ezután nem térhettem vissza a bányába, és rokkantnyugdíjba mentem ” – mondta.

A házassága tönkrement, és a válás után elhagyta a lakást, amelyet a fiára íratott át. „Sokáig tartott, amíg rendbe jött az egészségem” – vallotta be. Körülbelül egy év rehabilitáció után végül helikopteres mentős lett, ahol két évig dolgozott. Csakhogy az egészsége romlani kezdett, és otthagyta az állását. „Elindultam lefelé a lejtőn ” – mondta, hozzátéve, hogy végül az utcán találta magát, ahol körülbelül egy évtizedig tengette életét.

Az utcáról albérletbe

Addig-addig élt az utcán, amíg másokkal együtt nem talált egy üres, használaton kívüli házat. 

„Megkérdeztük a ház tulajdonosát, hogy lakhatnánk-e ott. Azzal a feltétellel egyezett bele, hogy gondozzuk a kertjét“ – árulta el. Onnan, amikor az egészsége engedte, elment dolgozni. Azonban, mint bevallotta, évente négyszer kórházban is volt rossz egészségi állapota miatt. „Nem élhettem tovább az utcán, mert annak nem lett volna jó vége.”

Nagyon súlyos egészségi állapotban került kórházba. „Olyan állapotban voltam, hogy a kórházban azt hitték, végem van ” – árulta el. Az orvosok azt hitték, hogy rákos, de ez végül nem igazolódott be. A biológiai kezelés segített neki

Onnan a Szent Lujza Menedékházba került, ahol a Depaul Slovakia segítséget nyújt a rászoruló beteg embereknek. Itt felépült a betegségből, és – az Integráló Lakhatási Programnak köszönhetően, amelybe a Depaul beírta – most már több mint egy éve albérletben lakik.

Három évtized után újra gitárt ragadott, és a Szent Lujza Menedékházban más ügyfeleket is gitározni tanít.

(pluska)