Megfelelően kell dokumentálni a baleset részleteit

A közlekedési balesetek résztvevői a pénztárcájukon is egyre jobban megérzik az ütközés következményeit. Ma már ott tartunk, hogy egy gyalogos is, aki balesetet okozott, pár hónappal az eseményt követően fizetési felszólítást kap a biztosítótól, hogy fizesse ki az okozott kárt. A gyalogost elgázoló sofőr is csak később kaphatja kézhez a sérült kezelési költségeiről szóló borsos számlát. A helytelenül megválasztott védekezési stratégia („Nem láttam az órát, mert a szemembe sütött a nap; nem is vettem észre, hogy 150 km/h-val megyek, alig több, mint 80-nak tűnt.”), magyarázat vagy magyarázkodás a közegnek, szabálysértés esetén több ezer koronába vagy a jogosítvány bevonásába is kerülhet. Súlyos balesetet okozva azonban könnyen szabadságvesztésre is ítélhetnek bennünket, ami az egész életünket megpecsételheti. Közben mindehhez elég egy rossz mozdulat, vagy egy másodpercnyi figyelmetlenség.

Ha mégis megtörténik a baleset, akkor nem tehetünk mást, mint hogy megőrizzük a lélekjelenlétünket, és igyekszünk a lehető legprecízebben betartani az ilyen esetekben érvényes szabályokat.

Az alaphelyzet egy balesetet követően mindig ugyanaz: ki kell hívni a rendőrséget. Ezt a közúti közlekedésről szóló törvény nem minden esetben teszi kötelezővé. Ha a gépkocsin okozott kár nem haladja meg a minimálbér tízszeresét és senki nem sérült meg, akkor a törvény szerint nem vagyunk kötelesek kihívni a rendőrséget. Biztosítási szakemberek szerint azonban nem szabadna minden esetben megbízni a saját kárfelmérésünkben, hiszen a kocsin keletkezhettek olyan meghibásodások is, amit rögtön nem veszünk észre. Vagyis, hacsak nem elenyésző a kár, mindenképpen érdemes kihívni a rendőrséget.

A balesetről jegyzőkönyvet kell írni, amit mindkét félnek – tehát a baleset okozójának és a károsultnak is – alá kell írnia. Ennek aláírását abban az esetben tagadhatják meg, ha számukra érthetetlen részeket tartalmaz, vagy szerintük nem felel meg a valóságnak. A jegyzőkönyv megírása számunkra elsősorban a biztosítás szempontjából fontos, hiszen a biztosító ez alapján dönt arról, fizet-e vagy sem.

A későbbi bizonyítás érdekében megfelelően dokumentálni kell a balesetet. Ez magában foglalja a gépkocsik helyzetét a baleset után, a féknyomokat és a szilánkok elhelyezkedését is. Vagyis ha balesetet szenvedünk, lehetőleg mindent úgy kellene hagynunk, amíg meg nem érkezik a rendőrség. Ha a forgalom fenntartása érdekében letoljuk a gépkocsit az út szélére, később gondot okozhat akár még annak a bizonyítása is, hogy ki okozta a balesetet.

Példaként két olyan gépkocsit említhetünk, amelyek oldalról egymásba ütköztek, és az ütközés ereje elhajította őket. Ezeknél a kocsik elhelyezkedéséből, a kár nagyságából, a féknyomokból és a szilánkok elhelyezkedéséből pontosan meg lehet határozni, milyen gyorsan hajtottak az ütközés előtt. A további elemzés azonban megmutatja azt is, hogy mi vezetett a balesethez.

Ilyen balesetekre főként akkor kerül sor, ha a kevésbé tapasztalt sofőrök a főútról a bal oldali mellékútra térnek le. Hajlamosak ugyanis megfeledkezni arról, hogy a letérés során nem veszélyeztethetik azokat a gépkocsikat, amelyek épp előzik őket. A baleset után a sofőrök többsége beismeri, hogy egyáltalán nem nézett a tükörbe, hiszen szerintük a mögöttük haladó autónak jobbról kellett volna őket előznie. Az esetek többségében azonban bebizonyosodik az is, hogy mikor az elöl haladó gépkocsi sofőrje kiteszi az irányjelzőt, a mögötte haladó már megkezdte az előzést. Ilyenkor kevésbé fontos, hogy az elöl haladó gépkocsinak a letérés időpontjában villogott-e az irányjelzője, mint az, hogy milyen helyzetben volt a két gépkocsi a letérés pillanatában. Ha a hátul haladó gépkocsi már megkezdte az előzést, mikor az elöl haladó letért, akkor az első gépkocsi sofőrje a hibás, hiszen a mögötte haladót veszélyeztette az előzésben. Ez azonban csak akkor érvényes, ha az előző gépkocsi a megengedett sebességgel hajtott. Ellenkező esetben ugyanis a rendőrök arra a következtetésre juthatnak, hogy a balesethez mindkét résztvevő hozzájárult.

Ha mi vagyunk a károsultak, akkor az egyik legfontosabb feladatunk, hogy minden fontos adatot megtudjunk arról a sofőrről, aki a balesetet okozta. A biztosítók ezért nemcsak a másik sofőr nevét, címét, telefonszámát és gépkocsijának rendszámát, valamint az autó márkáját javasolják rögzíteni, de azt is, hogy a baleset okozója mely biztosítónál kötött kötelező gépjármű-biztosítást. A kárvallott ennél a biztosítónál jelezheti ugyanis később a kárigényét. Ugyanilyen fontos azonban a lényeges adatok felírása akkor is, ha a balesetet mi okoztuk. Bármely oldalon állunk is, nem szabadna megfeledkeznünk a baleset tanúiról sem, hacsak lehet, írjuk fel a nevüket és telefonszámukat. Később, különösen a súlyosabb baleseteknél, ennek még nagy hasznát vehetjük.

Ha balesetet szenvedtünk, és nem mi vagyunk ezért a felelősek, ugyanakkor saját balesetbiztosításunk is van, akkor eldönthetjük, hogy mely biztosítást vesszük igénybe. A sofőrök többsége a saját balesetbiztosítását választja, mivel ilyen esetekben gyorsabban fizet a biztosító. A biztosítónk ezt követően a balesetet okozó személy biztosítójától kéri a pénzt. Ha a saját balesetbiztosításunkat vesszük igénybe, akkor többnyire több pénzhez juthatunk, hiszen ezek esetében már az autóalkatrészek új árát is veszik figyelembe.

Ha a baleset okozója elhajtott a helyszínről, akkor a sofőr a saját balesetbiztosításából kérhet kártérítést. Ha ilyet nem kötött, akkor csak a Biztosítók Szlovákiai Szövetségétől juthat kártérítéshez. Ez esetében azonban a kártérítés jogosságának alátámasztásához szigorúbb szabályokat alkalmaznak, így tovább tart, míg hozzájutunk a pénzünkhöz.

Kötelező gépjármű-biztosítás esetén a balesetet minél hamarabb be kell jelentenünk a biztosítónak is. Ha a baleset Szlovákia területén történt, a bejelentési határidő 15 nap, ha külföldön, akkor egy hónapon belül kell jelentkeznünk. Mindezt megtehetjük telefonon is, a biztosítók azonban később az írásos bejelentést is megkövetelik. A nem kötelező balesetbiztosítások esetén a biztosítóknál különböznek a bejelentési határidők. Ha a gépkocsink összetört, a biztosító saját maga méri fel a kárt, vagy az autójavítóban, vagy pedig közvetlenül a biztosítóban.

Ha a baleset külföldön történt, a résztvevők csaknem ugyanúgy járnak el, mint a belföldi baleset esetén. A rendőrség kihívása után értesíteni kell az ottani biztosítók szövetségét is. Ennek a telefonszáma azon a zöld kártyán van feltüntetve, amit a biztosítók ingyen adnak a kötelező gépjármű-biztosítás megkötésekor. (mi)