Lancia Delta 1.4T Platino: Látványos újjászületés

TESZT

Elődeit – két hullámban – 1979-től 1999-ig gyártották. Picit szögleteskék voltak, de csúnyák semmiképpen, elvégre olasz autókról volt szó. A 9 év után bemutatott harmadik nemzedék azonban egyszerűen ámulatba ejtette a világot. Mert – bár ízlések és pofonok legyenek akármennyire különbözők – alighanem az utóbbi évek alsó középkategóriás termésének legszebb darabjáról van szó.

Külalak, besorolás

Olyanról, amely testvéreihez, Thesishez, az Ypsilonhoz vagy a Musához hasonlóan magasan kiemelkedik a szürke egyenautók sorából. Köszönheti mindezt elbűvölő formájának, amely egyszerre elegáns, sportos és futurisztikus. A családegyesítő, pajzs alakú hűtőmaszkot határozott metszésű fényszórók fogják közre, alsó peremükön a nappali fény LED-gyöngyfüzérével. A szintén fénydiódás hátsó lámpák még az elülsőknél is attraktívabbak, sőt talán ezek a kocsi legmutatósabb stíluselemei. Közöttük pedig – dinamikus, nyúlánk, karosszéria, a tetőívvel összefutó (!) övvonallal, elöl-hátul-oldalt gyönyörű üvegfelületekkel…

A márkaembléma és a stilizált D betű több helyütt is felbukkan, például a B-oszlopon, vagy az említett vonalak találkozási pontján. Besorolás? Nos, rövidesen kiderül, hogy ezzel nemcsak mi vagyunk bajban, mert idézzük Totalcar-os kollégáink töprengését a kérdésben: „Mihez lehet hasonlítani a Deltát? Focushoz, Astrához nem, azoknál komolyabb, elegánsabb és drágább. Audi A3-hoz, BMW 1-eshez megint csak nem, azoknál olcsóbb és kisebb presztízsű, és az extralistája is jóval rövidebb. A francia tucatkompaktokhoz szintén nem; azok messze nem ilyen jó minőségűek belül, és méreteikben is kisebbek. A Volvo C30 is jóval kisebb, az S40 pedig már limuzin. Végül abban maradtunk, az Alfa 147 utódja lehet majd az igazi konkurencia; a Delta addig nagyjából egyedül áll a sportos, prémiumos, de még nem esztelenül drága autók között…” Ebben a vélekedésben azért is sok igazság van, mert már a puszta méreteivel – főleg 2,7 méteres tengelytávjával – is valóban a kompakt kategória határait feszegeti az autó.

Komfort, szereltség, térkínálat

A kivételes elegancia a beltérben is folytatódik: olcsó, vásári megoldásoknak nyoma sincs, stílusos és harmonikus az egész enteriőr. A kissé befelé fordított középkonzol némi fantáziával stilizált pajzsot mintáz, sőt még az elakadásjelzőn is a delta-motívum köszön vissza. A műszerfal megvilágítása fehér színű (egyre kevesebben használják, éppen ettől egzotikus), az egyébként igen attraktív kormánykereket viszont mintha az új Civicből emelték volna át (éppen csak a „teaszűrő” hiányzik róla). A bőr-alcantara kárpitozású ülések szépek és rendkívül kényelmesek; s mivel a hátsók is előre-hátra csúsztathatók, az itt ülők számára is gyakorlatilag korlátlan lábtér alakítható ki. Felül viszont már gondjaik akadhatnak: kissé alacsony a szépen ereszkedő tető. A problémán az ugyancsak állítható szögű támlákkal lehet valamelyest segíteni. A koffer méretét a hátsó sor tologatásával 380 és 465 liter között tudjuk megválasztani, a háromnegyed köbméteres maximum viszont csak hatalmas fenékküszöb árán érhető el. Ugyanígy hátrány a magas perem és az ötajtóshoz képest keskeny bejárat, de a szépségnek – és az autó karakterének – ára van… Ami a szereltséget illeti, már a két alacsonyabb fokon is tartalmazza a legtöbb lényeges biztonsági és komfortkelléket (függönylégzsákok, ESP, fedélzeti számítógép, duális kormányrásegítő, mp3-as autórádió, klímaberendezés), a tesztelt legmagasabb Platino szinten pedig kétzónás légkondival és kétrészes napfénytetővel egészül ki.

Motor, meghajtás, menettulajdonságok

Az új Lancia Delta – legalábbis benzinfronton – méreteihez és attraktív külalakjához képest kissé szegényes motorkínálattal van jelen a hazai piacon. Mindössze az 1,4-es Turbo-Jet két verziója közül választhatunk. Tesztkocsinkat a 150 lovas erősebbik mozgatta (a gyengébbik 120 lóerős), amelyet akár elegendőnek is nevezhetnénk, ha nem ismernénk egynémely jóval kevésbé mutatós konkurens izomverzióit. De ne finnyáskodjunk, 150 lóerő semmiképpen sem kevés, mint ahogy a 200 feletti végsebesség és a bőven 10 másodperc alatti százas sprint sem. Motorunk ráadásul igen csendes, és teljesítményéhez, valamint a 205 mm-es gumikhoz képest tulajdonképpen takarékos is volt. Ebben persze nem kis szerepe volt az óramű pontossággal járó hatfokozatú váltónak, amellyel főleg egyenletes tempójú országúti autózáskor spórolta érezhetően a benzint. A futómű pedig – az egyik legjobb, amit ebben a kategóriában valaha építettek. A kocsi egyenesfutáskor rezzenéstelenül siklik, kanyarodáskor abszolút kiszámíthatóan viselkedik, a csúszáshatárt autóversenyzői trükkök bedobása nélkül esély sincs elérni. A majd’ 3 méteres tengelytáv csak hatványozza mindezt, és már-már sínautót csinál az olasz szépségből.

Zárszó helyett

Az új Lancia Delta azoknak ajánlható, akik nemcsak az évtizedek alatt halálra unt VW Golftól fordulnak el fanyalogva, hanem a legújabb Ford Focustól, a Citroën C4-estől, a Peugeot 308-astól, a Mazda3-astól, vagy akár a sci-fi regényből kigurult Honda Civictől is. Mert – stílusban, látványban, eleganciában, esztétikumban – EZT egyikük sem adja. Igaz, zöldségszállítóvá átalakítva a legtöbbjükben nincs fenékküszöb… (vas)