BMW X4 M Competition: egy autó annak, aki azt hitte, a BMW jobbat már nem tud

A soros benzines hathengeres motorba végül 510 lóerőt tudtak belegyömöszölni, s mit mondjak, a gyengébb idegzetűek ne ebben az autóban próbálják ki, milyen egy erősebb motorral rendelkező járgánnyal felgyorsulni.

Hogyan jutottunk el idáig? Az X4 sorozat 2014-től van piacon, az aktuális második generációt 2018-tól lehet megvenni. A modell a kupé és az SUV ötvözéseként született, ami mint kiderült, egész jó ötlet volt a tervezők részéről, hiszen a járgány aránylag nagy sikert aratott.
Az autó formái szerintem önmagukban sportosak, ezért nem is csoda, hogy a modell erőteljesebb változatai is piacra kerültek. Konkrétan kettő: az egyik az M jelölést és 480 lóerőt kapott, ám aki akarja, mindezt megfejelheti a Competition kiegészítéssel, melynek köszönhetően még tovább 30 lóerőt préselnek a motorházba.

Álljunk meg egy szóra

Mint köztudott, a dizájnról nem szeretek sokat áradozni, de ebben az esetben mégis azt mondom: álljunk meg egy szóra. Szerintem ez az X4 a mintapéldája annak, milyen gyönyörű autókat vásárolhat meg magának manapság az, akinek elég pénze van.
Elölről rendkívül robusztus, mármár ijesztő benyomást kelt, hátulról visszafogott, különösebben nem kelti fel az ember érdeklődését. A gyönyörű formáit, a kupésan lejtő tetővonalakat, a csodálatos keréktárcsákat csak oldalról lehet megcsodálni. Persze nem feledkezhetek meg a rendkívüli formával rendelkező visszapillantó tükrökről sem. Az utóbbi hetekben tesztelt X-sorozat modelljei közül kétségkívül ez a legszebb és legfigyelemfelkeltőbb.

S ahogy a külső, úgy az utastér is nagyszabású, minden egyes eleme lenyűgöző, a sportos ülések zseniálisak. Amit azonnal észrevesznek, az a volánon található két piros, M1 és M2 jelölésű gomb. Ezekre lehet konfigurálni az autó sportos beállításait, így az X4-ben szunnyadó bikát egyetlen gombnyomással felébreszthetjük – a rendszer azért még rákérdez, biztosak vagyunk-e abban, hogy ezt akarjuk.

Csak a gyorsaság

Tény, hogy ennek a járgánynak van praktikus oldala is, hiszen például a csomagtér alapban 525 literes, az üléstámlák lehajtása után pedig 1430 literes tér áll majd a rendelkezésünkre, de kit érdekel ez? Ha valaki ilyen autót vesz, az elsősorban száguldozni akar – sajnos az esetek többségében nem versenypályán, hanem közutakon, de jelen esetben ez sem érdekel, mert ezt az autót vezetni egyszerűen élmény.

A motort csak és kizárólag arra tervezték, hogy hihetetlen energiával tudja hajtani ezt a böhöm járgányt. Említsünk meg néhány számot: a háromliteres biturbós 510 lóerős motor 375 kW teljesítménnyel, 600 Nm-es forgatónyomatékkal rendelkezik, és ennek köszönhetően ez a kéttonnás autó bámulatos 4,1 másodperc alatt gyorsul fel 0-ról 100 km/órás sebességre. A teljesítmény egy nyolcgangos automata sebességváltón keresztül jut mind a négy kerékre, ami jó hír, ugyanis összkerékhajtás nélkül ezt az állatot csak nagyon nehezen tudnák kordában tartani.

Tudom, a sablonszövegek része szokott lenni, hogy ez a motor nem ismer kompromisszumokat, de jelen esetben én sem hagyhatom ki ezt a szófordulatot. Padlógáznál a motor nem adja ki azonnal magából a maximumot, 2000 fordulatig még olyan bizonytalannak is tűnt, de ami aztán jön, az mindenért kárpótol. Ráadásul a csúcsnyomaték 2600 és 5950 fordulat között mindvégig elérhető, tehát ezzel a járgánnyal egyetlen találkozóról sem fognak elkésni, és abban is biztosak lehetnek, hogy egynél több gyorshajtásért járó bírságot fognak az év során a postaládájukban találni.

Kicsit sajnálom, hogy a BMW nem tudta kihozni belőle azt a közismert ördöngös hangot. Más sportos modelljeinek, amelyek teljesítményben meg sem közelítik ezt, sokkal vérpezsdítőbb a hangjuk. Sebaj, a vezetési élmény és dinamika ezért is kárpótolt. Egyébként annak ellenére, milyen behemót kasznival rendelkezik, úgy fekszik az úton, mintha odaszögelték volna, s bevallom, voltak olyan helyzetek, amikor már magam is csodálkoztam, hogy a kanyarokban meg sem mozdult.

Ahogy a praktikumról, úgy a fogyasztásról sincs sok értelme beszélni. Még akkor sem fogják elérni a tíz liter alatti fogyasztási mutatókat, ha igencsak takarékos üzemmódban használják.

Nem való mindenkinek

De nem ám. Ennek a modellnek a célközönsége ráadásul olyan szűk, hogy hazánkban szerintem csak nagy nehezen találnánk valakit, aki megvenné. Azzal, amit tud, versenypályákra illik, s nem hétköznapi használatra. Tapasztalatlan sofőr kezében kifejezetten veszélyes fegyvernek számít, s kicsit félek is tőle, hogy ezek az autók a dúsgazdag családok elkényeztetett gyermekeinek keze ügyébe kerülhetnek. Mit lehet tenni, olyan világot élünk, hogy pénzért bárki gyakorlatilag bármit megvehet. Még olyan méregdrága autót is, amelynek úgy önmagában nincs sok értelme, de igen nagy élmény vezetni.