Hogy viszonyul a kisebbségekhez?

Nevük a magyarországi Lehet Más a Politika nevét idézi fel bennem, a képen, mint kiskorom szovjet filmjei előtt, a jövőbe tekintő, egyenes tartású mosolygó, jól fésült fiú, háttérben, mögötte illedelmesen az ugyanilyen lány. Csak épp nem forognak, kimerevítve, értelemszerűen, hiszen nyomtatott a lap. Állítsuk lábra Szlovákiát! Mi vagyunk az új politika, mi vagyunk a jövő! Adjunk esélyt a fiataloknak! Intsünk búcsút a politikai őskövületeknek! Ezzel így önmagában nincs is semmi gondom, szerintem is a fiataloké a jövő. Hogy úgy mondjam, biológiai órájuk egyelőre nekik dolgozik. De álljunk meg egy szóra! És most kivételesen nem Grétsy Lászlóval (bár a fiatalok már vele sem igen állnak meg), hanem kisebbségügyben. Legalábbis ami engem megállított (rögtön a címlap után, ahol a főrévi Csáky-kastélyról – Eugen Csáky, akit familiárisan csak Jenőnek szólítottak – azt állítja a szerző, hogy ilyen csodálatos kulturális emlékeket is rejtenek a kerítések e városrészben, és nem érti, hogy nem szólhatott ezeddig erről neki senki. Amit én nem értek, hogy nem vehette észre, ha itt lakik, hiszen a címben is emlegetett kerítés egy kovácsoltvas mestermunka, pontosan a kastély stílusához igazítva, s azt teljes pompájában láttatva. No, de ez legyen az ő problémája, meg a lapkiadóé vagy a főszerkesztőé, én továbblapozok. Hát álljunk meg egy szóra! A negyedik oldalon fiatalokat kérdeznek a kisebbségekről, tőlük kölcsönöztem a címet. Mert a világ ma multikulti (úgy hiszem, a múlt valahogy a saját maguk – a lapszerkesztők és szerzők – húzta fal mögé szorult, ha úgy hiszik, száz, kétszáz éve itt nem találkozhattak eleink az utcán mással, csak szlovákkal), rengeteg turistát, idegent, kisebbségben élőt lehet látni. Hogy viszonyulnak tehát őhozzájuk? Zuzka személyesen nem ismer idegeneket. Katka minden kisebbségit szeret, mivel különböznek tőlünk, s neki ez nagyon tetszik. Karolnak az egyik kollégája félarab, neki is pozitív a viszonya a kisebbségekhez. Negatív tapasztalatai csak a romákkal voltak. Andrea is ismer néhány, a keleti kultúrából érkezett személyt, s nagyon örül nekik. És akkor jöjjön Erik: Igen, ismerek valamilyen magyarokat. Számomra a lényeg, hogy az adott ember milyen, nem az, honnan jött. A magyarok nagyon hasonlítanak hozzánk. Viszont muszáj lesz integrálódniuk, ha itt akarnak élni. A többség soha nem lesz toleráns azzal a kisebbséggel, mely nem hajlandó alkalmazkodni, és törekvései ellenében viselkedik.

Semmi bajom szegény Erikkel, nem is ezért hagytam őt utoljára, csak ő az, akinek a válaszától egyértelműen kibontakozott előttem az összefüggés. Mégpedig az oktatáspolitika hatása a fejlődő ifjúságra. Hiszen már az óvodásokat, a szlovák Tücsökök, Kabócák olvasóit arra tanítják a kormány hathatós támogatásával, hogy bizony, gyerekek, élnek itt közöttünk idegenek, más nyelven beszélő emberek is. Például magyarok, akik odahaza egymás közt, az anyukájukkal meg az apukájukkal magyarul beszélnek. Nekik ez természetes, hiszen Magyarországon születtek. Segíteni kell nekik, hogy tudjanak közénk beilleszkedni. Valószínűleg Erik is ezt tanulta már az óvodától, szülei pedig, ha főréviként, mondjuk, azt sem vették észre, hogy a fagylaltos és a kultúrház metszésében a hosszú-hosszú szép kerítés mögött, az ápolt parkban ott terebélyesedik az építészetileg inkább eklektikus (különféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazó, önálló elemeket ritkán tartalmazó, egyediségét a válogatásban kiélő), mint romantikus Csáky-kastély, akkor nehezen tudták volna elmagyarázni neki, miért annyi a magyar és a német felirat a főrévi temetőben, és miért beszélgetnek egymás közt magyarul akár még az utcán is a hetediken lakók. És ugyanez a helyzet a zsidókkal, a németekkel, a romákkal stb. stb., és csak csendesen teszem hozzá, ezen az nem segít, hogy a szlovák kormányfőt is láttuk gumicsizmában meg búzaföldön. (Láthatták Rákosit is, akik akkor éltek.) Hogy mi segít?

Csak mi.

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

A Független Újságban csakugyan megjelent az újabb eset híre a következő VASÁRNAPon.

Kaffka Margit: Hangyaboly