Vigyünk kecskét a háztájiba!

A termelői piacok kecsketermékeinek kínálata és kereslete is mutatja, hogy van értelme a háztáji kecsketartásnak. A kecsketejből és -húsból készült termékek finomak és egészségesek.

Ősi haszonállat

A házikecske (Capra aegagrus hircus) a legrégebben háziasított haszonállatunk. Őse a bezoárkecske. Kérődző, párosujjú patás. Kiválóan alkalmazkodik a környezetéhez, és kedvezőtlen körülmények között is jól tartható.

Tartásakor vegyük figyelembe óriási mozgásigényét. Régen a szegény családok körében volt közkedvelt, ezért a szegény ember tehenének is nvzték. Egy 50 kg-os étőtömegű anyakecske évente akár a testtömegének hússzorosát termeli tejből, míg a tejelő tehén átlagosan csak a tízszeresét. A kecske legeltetésével a kiskertek és az ugarolt területek gondozása is fenntartható, jól hasznosítja a kaszával, fűnyíróval megközelíthetetlen területek füvét is. Trágyája és vizelete is értékes, kevésbé szennyezi a környezetet.

Beszerzésük, kiválasztásuk

A kecskék beszerzése előtt a ház körül, a gazdasági udvarban alakítsunk ki alkalmas területet részükre. Kezdetnek 2–4 anyakecskét javaslok, mert néhány perc alatt megfejhetők, és velük jól elsajátíthatók a kecsketartás fortélyai.

A terület kijelölésekor fontos szem előtt tartani a kecske óriási mozgásigényét. A barkácsolás képességével rendelkező gazda saját kezűleg vagy kis segítséggel olcsó építkezési anyagokból készíthet a kecskéi részére etetőket, itatókat, árnyékolókat, férőhelyeket, szállásokat és bekerített kifutót.

A fajta kiválasztásánál a morfológiai és fiziológiai tulajdonságokat tartsuk szem előtt, mert fajtatiszta állomány ritkán fordul elő, és a kecskeállomány rendszerint sok fajtából származik. A parlagi kecskék rendszerint fehér vagy őzszínűek, szarvaltak, kisebb testrámájúak és kevesebb tejet termelnek. A nemesített kecskefajták rendszerint fehérek, 50–60 kg tömegűek, a nőstények és többségben a bakok is suták (szarvatlanok). Az európai kecskefajták a jó tejelők, 500–800 kg a tejhozamuk. Hazánkban a fehér és a barna kecske terjedt el.

Tenyésztésük

A kecskegödölyék és -gidák alig féléves korukban már ivarérettek, ezért javaslom három hónapos kortól elkülönítve tartani őket. A 8–10 hónapos nősténykecskék tenyésztésbe vehetők, ha a kifejlettkori testtömeg kétharmadát, a 30–35 kg-ot meghaladják, és ha jól takarmányozhatók. A korán termékenyített gödölyék rendszerint visszamaradnak a fejlődésben és a növekedésben, ami negatívan befolyásolja a vemhességet, az ellést és a későbbi tejtermést. A korai fedeztetést csak akkor ajánlom, ha biztosak vagyunk abban, hogy az anyakecske szervezete szaporodásra alkalmas. Jobb kivárni az 1–1,5 évet, hogy tenyészéretté fejlődjön, de ügyeljünk arra is, hogy a gödölye elhízhat, és akkor nehezebben fogamzik.

A tenyészbakot 7–8 hónapos korban soroljuk be a tenyésztésbe, de az első termékenyítési szezonban kevesebb nőstényt pároztassunk vele, hogy túlzott igénybevétele ne gátolja a fejlődését és a növekedését. A tenyészanyák 3–5 éves, a tenyészbakok 3 éves korukban vannak tenyészerejük csúcsán. A háztájiban gyakran előfordulnak a 8–9 éves, jól tejelő egyedek.

Ivarérettség és ivarzás

A kecskék ivari tevékenysége nem tart egész évben. Befolyásolja és szabályozza a tápláltsági állapot, a nappalok hossza, a fényviszonyok és a hőmérséklet.

A kecskék nagy része szeptemberben, novemberben és májusban is ivarzik. Tavasszal és nyáron gyengébb az ivarzás, de ekkor is termékenyíthetők. Ivarzáskor a kecske pérája duzzadt, vörös, hüvelynyálkát választ ki, gyakran és keveset vizel, nyugtalan, társait ugrálja, gyakori a mekegés és az élénk farkcsóválás. A tejelő kecske tejhozama ivarzáskor kevesebb, elapad.

A kecskék átlagosan 21naponként ivarzanak, 1,5–3 napon keresztül. Legkifejezőbb a második napon, ekkor a legalkalmasabbak a megtermékenyítésre. Ha a vemhesülés elmaradt, a kecske 2–4 hét múlva újból ivarzik. Az ellés után 2 héttel ivarzik, majd ősszel ismét. A háztájiban az évente kétszeri elletés ritka, csak olyan esetben javaslom, ha a kecske elvetélt, vagy ősszel, a termékenyítést követően meddő (terméketlen) maradt. A háztájiban a kecskét évente egyszer, ősszel javaslom termékenyíteni, így kora tavasszal ellik, és frissfejősen a takarmányozása olcsóbban megoldható. A növendékek (gidák és gödölyék) takarmányozása és tápanyagellátása, felnevelése is gazdaságosabb lesz. Nem utolsó szempont az sem, hogy a pecsenyegidákat a húsvéti ünnepek előtt lehet a legkedvezőbben értékesíteni.

A vemhesség és tünetei

A háztájiban a kecske termékenyítése rendszerint természetes pároztatással, esetenként mesterséges termékenyítéssel (inszemináció) történik. Egy bak természetes pároztatással évi 100 nőstényre elegendő. Inszeminációval egy bak évente 400–3000 kecskét termékenyít meg; az inszemináció előnye az is, hogy így kivédhető válik a jellegzetes bakkecskeszag.

A kecske vemhessége átlagosan 150 napig tart. A vemhesség bizonyos külső tünetek alapján nagy biztonsággal megállapítható. A vemhes állat falánkká válik, kimarad az ivarzása, viselkedése nyugodtabb, a hasa szemmel láthatóan megnő – néha teljesen formátlanná teszi –, a tejmirigy megduzzad. Ultrahangos vizsgálattal a vemhesség már 40 nappal a megtermékenyítést követően megállapítható. A vemhes kecske az ápolásra kevésbé igényes, de fontos számára a testmozgás, hogy ne hízzon el, mert akkor nehezebben fog elleni.

A vemhesség első két hónapjában ne szállítsuk az állatot, fokozottan figyeljünk oda rá, ne érje ütés, döfés, nehogy elvetéljen. A vetélés elleni prevenció érdekében hideg vizet, dohos abrakot, penészes szénát, romlott takarmányt, rothadt gumós és gyökértakarmányt ne adjunk a kecskének! Folyamatosan igényli a nyalósót. Védjük a hideg, huzatos istállótól, meg ne fázzon! A tejelő kecske tejét az ellés előtt 3–4 héttel apasszuk el; a kecskék többségénél a tejtermelés egy-két hónappal az ellés előtt megszűnik. Az anyaát állítsuk száraz, meleg helyre.

A vemhesség utolsó szakaszában a kecske már nehezebben mozog, a pérája megduzzad, a faroktő beesik, a tejmirigyből tejcseppek választódnak ki – mindez azt mutatja, hogy elérkezett az ellés ideje.

Ellés öt hónapra

A kecske rendszerint 5 hónapra (150 nap) ellik. Az ellésre ajánlatos felkészülni, főképp ha több vemhes kecskénk van egy időben. Választhatunk, hogy csoportosan vagy egyedileg ellessünk. Íratlan szabály, hogy mindig annyi kecskét ellesünk, hogy az újszülöttek az első napokban biztonsággal megtalálják az anyjukat, ezáltal biztosítható a nélkülözhetetlen föcstej (kolostrum) a kiskecskéknek az első napokban. Gyakori az ikerellés, de a hármas ellés is, és egyetlen anyakecske kivételesen 4 vagy 5 kiskecskét is ellhet.

Az ellés 1–3 óra alatt megy végbe. Az újszülött gidák tömege 2,5–3 kg. Ikerellés esetén a testtömeg mindig alacsonyabb. A jól előkészített és takarmányozott anyakecskék könnyen ellenek. Ha rendellenes fekvésű a magzat, és nem tudunk segíteni, akkor hívjunk állatorvost!

Ellés után az anyakecskét és az újszülött kiskecskéket ápolni kell. Az újszülött ápolásához tartozik a köldökcsonk fertőtlenítése, megtisztítjuk az orrát és a száját a rátapadt nyálkától, tisztára töröljük puha törőkendővel, ezután az anyja elé tesszük, hogy felnyalhassa. Az ellés után 1–2 óra múlva a méhlepény (placenta) is megszületik. Ügyeljünk arra, hogy ezt az anyakecske meg ne egye, mert megbetegedést okozhat (szájkosár).

A gidákat két órán belül tegyük az anyjuk alá föcstejet szopni. Az első szopás előtt javaslom a kecske tőgyét megtisztítani, és az első tejsugarakat külön kifejni.

Születésük után a kis gidák az anyjukat mindenhová követik, gyorsan nőnek. Két hónapos korukban megjelennek a szarvaik, és egyéves korukra elérik teljes nagyságukat. Az anyának ellés után langyos, korpás, lenmagos ivóst adjunk, ezáltal csökkenthető az ellési kimerültség, és növelhető a tejtermelés. Az ellés utáni napokban is a jó minőségű széna és a langyos ivós a szoptató kecske legjobb tápláléka. Egy hét elteltével 2 kg szénát, 2 kg répafélét és 1 kg daratakarmányt adjunk a kecskének.

A genetikai szaporodási zavarral (terméketlenség) küzdő kecskéket – pl. ivarszervi rendellenesség, rejtett heréjűség, váltivarúság – még fiatalon ki kell selejtezni! A kecske az élete folyamán is terméketlenné válhat a mozgatás hiánya, bizonyos takarmányozási hiányosságok, vitaminok és ásványi anyagok hiánya, fertőző betegségek, brucellózis, vetélés és más élettani okok következtében.

Legeltetés, takarmányozás

A kecske a háztájiban azért is hasznos, mert megél a kihasználatlan területeken, a kertekben, az ugaron, az árkok oldalán is. Gazdaságos és egészséges tartási módja a legeltetés. Legeléskor jól megfigyelhető a szeszélyessége és a fáradhatatlansága. Válogatós fajta, hamar ráun az egyféle takarmányra, ilyenkor keveset legel.

Ha nincs mód a legeltetésre, istállói takarmányozása is megoldható. Kedvelt takarmányai a fűfélék, pázsitok füve, réti legelők, kerti hulladékok, apró burgonya, káposzta, gyökérzöldség, gyomok, fák lombjai, ízes növények, zsálya, kakukkfű, gyógynövények, de a konyhából kikerült maradékot – kenyérhéj, konyhai moslék – sem veti meg. Naponta 2–3 kg szárazanyagot igényel. A tejelő kecskének 30–40 dkg abrakra is szüksége van, ez lehet árpa, kukorica, szójadara, napraforgódara, olajpogácsa, borsó, korpa- és darakeverék. Zabot a fedező baknak adjunk.

Szántófölddel és kerttel rendelkező gazda maga is megtermelheti a nyári és a téli takarmányalapot a kecskéinek. Egy 500 kg-os tejhozamú kecskének a háztáji melléketermékek mellett évente 100–150 kg abraktakarmányt és 250 kg szénát kell biztosítani. A kecske takarmányát mindig jól elő kell készíteni, mert a helytelen takarmányozás betegséget okoz. A zsenge herétől a kecske könnyen felfúvódik, ezért a jászolba mindig csak fonnyadt zöldtakarmányt tegyünk. A zöldtakarmány etetése után közvetlenül ne itassunk! Felfúvódáskor a kecskét jártassuk. A kérődzést a kamillatea segíti. Hasmenést okoz, ha rendszertelenül etetjük, illetve ha fagyott vagy romlott takarmányt kap.

Ápolás, gondozás

A kecske az ápolásra igényes, de naponta 10 perc elég erre a célra. Az erős faji testszag gondos ápolással csökkenthető. A bőr és a szőr ápolására kefét és vakarót használjunk. A körömápolás hiánya lesántuláshoz vezethet. Az istállót tartsuk tisztán, kitrágyázást és almozást napi szinten végezzünk, évente egyszer meszeljünk. A szagmentes kecsketej nyerésének alapja a tisztaság. Ne istállózzuk együtt a sertéssel és a baromfival. Néhány veszélyes betegsége lehet, ha megbetegszik, kérjünk állatorvosi segítséget.

A kecsketartásnak- és tenyésztésnek az alapja a gondoskodó gazda, egy jól elkészített kecskeszállás és a helyes takarmányellátás.

Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök