Védekezzünk a csonthéjasok moníliája ellen

A csonthéjasok moníliás hajtás- és virágszáradása évről évre viszszatérő gond e gyümölcsfajok termesztésében, sajnos ebben az évben is fenyeget a kórokozó fertőzése. A fertőző tömeg minden tavasszal ott van fáinkon, s a virágzás időszakában rendszeresen kialakul olyan időjárási helyzet, amely kedvez a kórokozó fertőzésének. A jelenleg ismert előrejelzés változékony, csapadékos időjárásról szól, ami valószínűleg fagymentes virágzást hoz, ám ugyanakkor növeli a monília veszélyét. A kórokozó valamennyi csonthéjas gyümölcsfajt veszélyezteti, de leggyakrabban a meggyfákat és a kajszit fertőzi meg.

A monília esetében a kedvező környezet hűvös, párás, csapadékos időjárással jellemezhető. A kevéssel 0 C fok feletti hőmérséklet már elegendő a fertőzés megindulásához, ezt erősíti a ködös, párás időjárás, a magas relatív páratartalom, a páralecsapódás, amely felületi nedvességet ad a virágon is. Ugyanilyen hatású a csapadékos időjárás is, tartós felületi nedvességet biztosítva a különböző növényi részeken.

A monília elleni védekezés három fő lépése a fertőzött részek kimetszése, a lemosó permetezés és a virágzáskori célzott permetezés. Az egész évi növényvédelem alapja a tavaszi lemosó permetezés. Rügypattanástól fagymentes időben, réztartalmú készítménnyel, nagy lémennyiséggel végrehajtott permetezés megfelelő eredményt ad. Erre egyszer vagy kétszer is sor kerülhet a kitavaszodástól függően. Addig végezzük, ameddig csak lehet, akár még fehérbimbós stádiumban is.

A virágzás a vegyszeres növényvédelem szempontjából a legfontosabb szakasz. Ekkor már a gomba konídiumai nagy tömegben vannak jelen és a számukra kedvező hűvös, párás, csapadékos, ködös időben óriási a fertőzésveszély. A fertőzés ellen célzott permetezés, permetezések szükségesek. A pontos időzítés érdekében előrejelzés szükséges. Az időjárási paraméterek (relatív páratartalom, hőmérséklet, csapadék, felületi nedvesség) helyi megfigyelése és a virágzás követése, a két tényező összevetése alapján lehet a védekezést időzíteni. Az első kezelést mindenképpen végezzük el megelőzési céllal, már fehérbimbós állapotban. A következő kezelés időpontját az előrejelzés határozza meg. Fertőzésveszélyes helyzetben a fővirágzásban is permetezni kell, majd a virágzás végén, a sziromhullás kezdetén szükségessé válhat a kezelés megismétlése. A kezelések száma függ a virágzás hosszától, a szerek hatástartamától, és az ültetvényben kialakult mikroklimatikus körülményektől. Mivel a réztartalmú készítmények ez idő tájt már nem használhatók a csonthéjas gyümölcsfélékben, ebben az időszakban szerves hatóanyagú gombaölő szerek közül válasszunk.

A kontakt szerek monília elleni aktivitása közepes, viszont egyéb levélbetegségek ellen is hatékonyak, rövid a hatástartamuk, és olcsóbbak. E csoportba tartozó hatóanyagok közül a termelők leginkább a kaptánt használják. A felszívódó típusú készítmények közül sokan használják a triazolokat és származékaikat magas biológiai aktivitásuk, hosszú hatástartamuk, viszonylag széles hatásspektrumuk miatt.

A fehérbimbós állapotban végrehajtott kezelést a megelőzés érdekében fővirágzásban célszerű megismételni. Gyakorlati tapasztalatok alapján a tebukonazol hatóanyag a leginkább használatos, de sikeresen alkalmazható a penkonazol és a ciprodinil is.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó