Termeljünk minőségi szőlőt

Akkor tudjuk céltudatosan alkalmazni az egyes zöldmunkákat, ha pontosan ismerjük hatásuk élettani vonatkozásait. Az ismeretek közül talán az a legfontosabb, hogy hol hasznosulnak a levelekben megtermelt asszimiláták, amelyek túlnyomórészt szénhidrátokból, kisebb részből aminosavakból állnak. E szerves anyagok szállítása a levélből többek közt a hajtáscsúcsokba és a fürtökbe irányul.

A tápanyagok nem azonos mértékben jutnak el a szőlő egyes szerveihez. A szénhidrátok a rügyfakadástól a virágzás végéig zömében a hajtáscsúcsokba vándorolnak, és csak a kötődés után szállítódnak nagyobb mértékben a termésfürtökbe. Az intenzív hajtásnövekedés idején tehát a legfontosabb felvevőhelynek nem a fürtök, hanem a hajtáscsúcsok tekinthetők. A megtermékenyítésre váró virágok asszimilátákkal való ellátása ezért a virágzás kezdetén könnyen háttérbe szorulhat. A virágzat kedvező szénhidráttartalma esetén a virágok jelentős része bogyóvá fejlődhet, a hiányos tápanyag-ellátottság azonban kóros elrúgáshoz vezethet. A jól termékenyülő, tömör fürtszerkezetű fajták esetén is csak a virágok 30-60 százaléka termékenyül meg.

A termőhajtás bekurtítása

Hajtáskurtítás alatt a termőhajtások virágzáskor, vagy legkésőbb a virágzás után történő visszacsípését értjük. A módszert a kötődés fokozása céljából már régóta alkalmazzák. Elvégzésével átmenetileg módosíthatjuk a szénhidrátok áramlási irányát a hajtáscsúcsok helyett a virágzó fürtök felé.

A kurtítást nem célszerű túlzásba vinni. Ügyelni kell arra, hogy a felső fürt fölött legalább 4-5 levél maradjon. Tanulmányok tanulsága szerint a legkedvezőbb megoldás a termőhajtás utolsó fürtjétől számított 5. szárcsomónál való visszavágás. A kurtításnak elsősorban erősen növekvő szőlőben van jelentősége. Tápanyagban gazdag, fiatal ültetvényekben, ahol gyakran számottevő a terméselrúgás, e kezelés általában jótékony hatású. Olyan szőlőkben hajtható végre eredményesen, ahol a tőkék jól átláthatók. Sovány talajon, gyenge erőnlétű tőkék esetén nem ajánlott e zöldmunkával kísérletezni. A kezelés során ne kurtítsunk meg válogatás nélkül valamennyi termőhajtást. Az ugarcsapon fejlődő, illetve a következő évben metszési elemként felhasználható hajtásokat jobb fejlődésük érdekében ne csípjük vissza.

A módszer előnyeként említhető, hogy a hajtásvégek kurtításával a peronoszpórára legérzékenyebb leveleket vágjuk le. A lombfelület csökkentésével a levélzet kevesebb vegyszer felhasználásával, tökéletesebben bepermetezhető. A bekurtított hajtásoknak köszönhetően aszályos időjárás esetén kevésbé lépnek fel a szárazság káros következményei. Törzsültetvényekben az eltávolított hajtásvégek zöldoltás céljára is felhasználhatók.

Virágzáskori levelezés

A virágzás kezdetén csak néhány levél látja el szénhidrátokkal a fürtöket. Ezek eltávolítása átmeneti alultápláltságot, rossz termékenyülést eredményez. Aki ilyenkor leveleket tép le, az a hagyományos szőlészeti felfogás szerint durva hibát vét. A terméskorlátozás érdekeit nézve azonban át kell értékelnünk ezt a szemléletmódot. A gyenge kötődés ugyanis a termésszint visszafogását, a minőség javítását jelentheti. A beavatkozás végeredményeként lazább szerkezetű, kevesebb bogyójú fürtöket kapunk.

Az eljárás kétségtelenül kockázatos, viszont több előnnyel is kecsegtet. A fürtöket fejlődésük során mindvégig jól éri a napfény, a bogyók ezért nagyobb sugárzást képesek elviselni, héjuk vastagabbá válik, mint az árnyékban fejlődő társaiké. A hozam a kezeletlen tőkékhez viszonyítva kisebb-nagyobb mértékben kiegyenlítődhet. A lelevelezett tőkék mustfoka általában nagyobb, de ez nem feltétlen csak a kisebb termésmennyiséggel áll összefüggésben. Erre az asszimiláták sajátos összetétele, érés alatti átalakulása adhat magyarázatot.

A virágzáskori levéleltávolítás nyomán a laza fürtökről a nedvesség hamarabb felszárad, így kisebb lesz a botrítisz fellépésének a veszélye. Emellett javul a növényvédelem, különösen a fürtvédelem hatékonysága. Általában a fürtök közelében lévő, alsó 4 kifejlett levelet érdemes eltávolítani. Vörösborszőlő-fajtáknál előnyös lehet a lombfal mindkét oldalán elvégezni a műveletet. Fehérborszőlő-fajtáknál inkább csak a lombozat egyik oldalán ritkítsuk a leveleket.

A szőlő számára a lombfelület hirtelen elveszítése kétségtelenül stresszhelyzet. Ez a levélfelületveszteség hátrányos, de a kiesést a szőlő a későbbiekben képes pótolni. A művelet ettől függetlenül megzavarhatja a rügyek kialakulásának folyamatát. A beavatkozást csak jó kondícióban lévő, erőteljesen növekvő ültetvényben hajtsuk végre. Ellenkező esetben a kedvezőtlenre forduló termés/levélfelület arány miatt gyengébb minőség várható. A munka elvégzésével fokozódhatnak a jégveréskor fellépő károk.

A hátrányok közt megemlíthető a munkavégzés jelentős munkaerőigénye, ami német tapasztalatok szerint 70 munkaóra hektáronként. (KÉSZ)