Tél végén, kora tavasszal keresett portéka

A hagymafejeket október eleje és november eleje közötti időszakban kezdik ültetni, a termesztőberendezéstől (fűtési lehetőség), valamint a hasznosítási formától függően egymást követő 2–3–4 kultúra is elképzelhető. A kultúrák kifejlődése a betakarításig 3–4–5 hetet vesz igénybe, tavasszal értelemszerűen rövidebb idő szükséges.

Az ültetés a termesztőberendezés talajába, vagy asztalokon, polcokon perlitbe történik. Erre a célra a durvább szemcseméretű kertészeti perlitet használják. Újabban a forgácsot is előnyben részesítik. Ezt az anyagot 2–2,5 cm vastagságban elterítik a fóliasátor talajára, arra kb. 0,5 cm vastagon fűrészport helyeznek. A forgács a levegőt, a fűrészpor pedig a vizet tartja magában. Ezzel a megoldással nagyobb szedési, csomagolási teljesítmény érhető el a hagymát ugyanis nem szükséges a talajtól, sártól külön megtisztogatni.

A fűtés nélküli fóliasátrakban a megfagyás veszélyének csökkentése érdekében egyre több termesztő alkalmazza a kettős (vagy többes) takarást. Hasonló célt szolgál a fátyolfóliás takarás is. A fűtési költségek kiküszöbölése, vagy részleges mérséklése céljából a hagyma hajtatása pincékben is történhet, itt azonban pótmegvilágításról is gondoskodni kell.

Nem szükséges mélyen ültetni, elegendő a hagymafejeket csak erősen a talajra, perlitre rányomni. A felszedést is megkönnyíti, ha a hagyma szabadon áll; a tisztítási munkák gyorsabban, egyszerűbben végezhetők.

A tenyészterület jellemzően úgy alakul, hogy a hagymákat sűrűn, egymást érve ültetik. A fóliasátrakban az ágyáson, pincékben a polcos elrendezést részesítik előnyben, az ágyások és a polcok szélessége egyaránt 150–170 cm, közöttük 30–50 cm széles utakat hagynak. (Emeletes kialakításnál célszerűbb a 60–70 cm-es közlekedő út).

A vöröshagyma hajtatásának időtartamát a hőmérséklettel erősen befolyásolhatjuk. Extra méretű hagymafejekből 20–22 C fokon akár 3 hét alatt is piacképes árut nevelhetünk, míg alacsonyabb hőmérsékleten (10 C fok alatt) a tenyészidő 50 napra is kitolódhat.

A vöröshagyma hajtatásának jellemző ápolási munkája a tápoldatozás, amit a legtöbb esetben nitrogéntartalmú műtrágyával végeznek. A termesztők egy része már összetett műtrágyákat is használ. Az egyszerre kijuttatandó mennyiség hatóanyagra számítva legfeljebb 1 g/m2. A tápoldatos beöntözés közvetlenül a hagymák ültetése után történjen.

A hajtatott vöröshagyma jó vízellátására a rendszeresség jellemző. A használt ültetőközegek (főleg a forgács és a perlit) kiegyenlítik ugyan a rendszertelen öntözésből eredő kisebb hiányosságokat, de különös gonddal ügyeljünk arra, hogy az állomány ne száradjon ki. Perlit esetében ezt egyszerű próbával ellenőrizhetjük: tenyerünkben összenyomva a megfelelő nedvességi állapotú közegből néhány vízcsepp kicsordul. Az ültetést követő 3–4 hét elteltével a szabályozott hőmérsékletű létesítményekben a hajtatott állomány értékesítésre kész. A betakarítás jellemzően úgy történik, hogy minden egyes hagymafejet gyökerestől felszednek, mert a kialakult óriási gyökértömeg nem teszi lehetővé a válogatva szedést, a több menetes betakarítást. Felszedés után a hagymafejről éles késsel eltávolítják a tönköt, mintegy 1 cm-re a hagymatest aljától. Ezt követi a hajtásoknak a hagymafejekből történő kihúzása. Szerencsés esetben a hajtások könnyedén kijönnek a hagymából, ilyenkor beszélhetünk „jól puhuló” fajtákról. Ellenkező esetben sokkal nehezebben lehet a hagymafejeket lebontani a hajtásokról.

A következő művelet a hajtások törölgetése, esetleg lemosása. Az újabb termesztéstechnológiai változatoknál ezekre a műveletekre a forgács, illetve a perlit használata miatt már nincs szükség. Ezt követi a hártyák eltávolítása, majd az áru csomagolása. (tompos)