Talajmintavétel profi módon

A talajmintavétel, illetve annak bevizsgáltatása Szlovákiában még kevéssé elterjedt, és inkább csak „kötelező” szinten működik. „Hatévente egyszer kell elküldenie a mintát az ÚKSÚP hivatalába minden 2 hektár felett gazdálkodónak ahhoz, hogy megkapja az állami támogatást” – tájékoztatott Svoren Pál, aki egy talajmintavétellel foglalkozó cég tulajdonosa. „A mintavételnél képet kapunk a talaj humusztartalmáról, pH-értékéről, a mikro-, makro- és a mezoelemek jelenlétéről, és ez alapján állítható be a tápanyag-utánpótlás” – tette hozzá.

Mikor ajánlatos levenni a mintát?

A kötelező mintavételeket illetően a szakembereknél fejtőrést okoz az objektivitás kérdése. „Az ÚKSÚP hivatala a kötelezően leadandó talajmintákat május 31-ig kéri be, legyen szó őszi, vagy tavaszi vetési területről. Azonban az őszi veteményeknél, ha tavasszal vesszük le a mintát, nem biztos, hogy objektív képet kapunk a talaj tápanyagellátásáról. A tavaszi vetések esetében, amikor még nem került sor a tápanyag-utánpótlásra a növényeknél, más a helyzet. Az őszieknél a mintavételt az aratás után, az őszi vetések előtt lenne célszerű levenni és azonnal beküldeni. Az ugyanis nem megvalósítható, hogy a gazda leveszi a mintát aratás után, és csak következő év tavaszán küldi be. A talaj ugyanis él, nem lehet tárolni a mintát, mielőbb le kell azt adni” – magyarázza a szakember.

A mintavétel módja

Az illetékes hivatal megszabja azt is, milyen szemcsézettségűnek kell lennie a 350 gramm talajmintának, most már 2 mm-es szemcsékre kell darálni azt. A mintavétel módját az ÚKSÚP nem írja elő, vagyis inkább úgy fogalmazhatunk, nem írja elő professzionális technika használatát. A kötelező mintavételnél ugyanis elég a kézzel begyűjteni a beküldendő földet. Ahhoz azonban, hogy a talajmintavétel módja objektív legyen, több szempontot is figyelembe kell venni.

Akik nem kötelességből, hanem a termelékenység hatékonysága érdekében akarják elvégezni a mintavételt, profi gépet és hozzáértő céget hívnak segítségül. „A talajmintát cikcakk alakban, merőlegesen a talajba fúrva, 30 cm mélységből vesszük. Objektív képet az ad, ha 10 hektáron 30 szúrást végzünk el. A mi gépünkkel a talajmintavétel nagyon gyors, hiszen nem kell megállni minden szúrásnál, és igény esetén az elkészített mintákat el is küldjük az illetékes hivatalnak, tehát azt lehet mondani, hogy leveszünk a gazda válláról minden ezzel kapcsolatos terhet” – mondja Svoren Pál.

A talajmintavétel és analízis a költséghatékony gazdálkodás miatt fontos, hiszen a vizsgálatok eredményeit értékelve, elkészíthetőek a gazdaság tápanyag-gazdálkodási tervei, és annyi tápanyag juttatható ki, amennyire szükség van az adott területen, és pontosan oda, ahová kell. Ezzel kímélhető a környezet, ellenőrizhető a növények állapota, optimalizálható a hozam és a minőség.

Honnan nem szabad mintát venni?

A talajminta vétele esetén fontos néhány szempontot figyelembe venni. Sosem szabad azt a szántóföld széléről, a forgók területén, a szalmakazalok helyén, talajjavító anyag, illetve szervestrágya-lerakatok helyéről begyűjteni. Túl száraz, vagy túl nedves talaj nem alkalmas a mintavételre, és nem szabad mintát venni a foszfor- és káliumtrágyázást követő 90-100 napban, valamint a szerves trágya kijuttatását követő 6 hónapon belül.

Arra is oda kell figyelni, hogy míg a szántóföldi növények esetében elég a 30 centiméter mélység, addig például a gyümölcsösök és szőlő esetében ajánlatos 60 centiméter mélyről venni a mintát. A mintavételt homokos talajon célszerű gyakrabban, kétévente ismételni, egyébként a négyéves ciklus általánosságban véve elegendő, hiszen ennyi idő alatt változhat számottevően a talaj tápanyag-összetétele.

Kicsiknek és nagyoknak egyaránt

A precíziós gazdálkodásban a talajmintavételnek óriási szerepe van, és ezt a gazdák rendszeresen akár kétévente is alkalmazzák. Ennek a gazdálkodási módnak Magyarországon már sokkal nagyobb hagyománya van, és a jövőben ennek köszönhetően egyre nagyobb teret fog hódítani a rendszeres talajvizsgálat is. Azok, akik ilyen gazdálkodást folytatnak, alapvetőnek tartják rendszeresen bevizsgáltatni a talajt, hogy képet kapjanak a tápanyag-összetételről. „A precíziós növénytermesztés a 2000-es évek első felében indult útjára, a technológia azonban a gyakorlatban még kevésbé terjedt el. A precíziós gazdálkodás ugyanis összetett tevékenység, amely során a termelő helyspecifikus információk alapján műveli a földjét, adatokat gyűjt a talajról, a munkafolyamatokról, valamint a hozamokról, és ezeket hasznosítja is a következő időszakokban. Azaz helyspecifikus adatok alapján hoz megalapozott döntéseket, és a beavatkozásokat is ezek alapján végzi. Napjainkban már a kisebb gazdálkodók számára is adottak a feltételek ennek a technológiának az alkalmazásához. Egyre nyilvánvalóbb, hogy más lehetőségünk nincs, alkalmazkodnunk kell a változó időjárási és környezeti viszonyokhoz, hogy minél jobb feltételeket biztosítsunk a növények termesztéséhez, és ez gazdaságos is legyen” – részletezi a szakember.

Takarjuk a talajt

A precíziós gazdálkodás mellett egyre több szó esik a talajtakarásos módszerről, illetve a takarónövényekre épülő technológiáról, amely a víz, valamint talajélet megőrzését segíti elő. Erre pedig az utóbbi évek tapasztalataiból kiindulva igenis szükség van, hiszen az ismétlődő száraz időszakok miatt egyre inkább veszít a talaj nedvességtartalmából. „Bár a takarónövényes technológia nem olyan gyors és látványos, mint egy új nehézkultivátor munkája, de 3-4 éves ciklusban gondolkodva már komoly eredményeket lehet elérni a talaj szerkezetének javításában a biológia és kémia segítségével. Így kevesebb üzemmenettel, kevesebb eszközzel és sekélyebb műveléssel is sikeres lehet a talajmunka és a vetés. Tehát minél kevesebb vasat húzunk, annál kevesebb vizet veszítünk el a talajból” – teszi hozzá.

(cz)