Szomjazó szobanövények az üdülési szezonban

Szobanövényeink sokkal kiszolgáltatottabbak gondozójuknak, mint szabadban tartott társaik. A kertben, ha a nyári melegben híján vannak a csapadéknak, egy kis hajnali harmat akkor is akad, vagy gyökereikkel próbálnak mélyebbre jutni, vizet keresve. Ezek a lehetőségek azonban nem adottak egy cserépben élő példány számára. Egy-két hetesre tervezett nyaralásunk előtt ezért elengedhetetlen gondoskodnunk növényeink öntözéséről.

A szobanövényeink – ha nincs, aki távollétünkben öntözze őket –, néhány apró trükk segítségével nagyobb sérülés nélkül átvészelhetik a „szobai aszályos napokat”. A vízigényesebb növények – különösebb ismeretük nélkül is – kitűnnek a többi közül: leveleik általában vékonyak, száruk hajlékony és öntözés híján melegben hamar lankadni kezdenek. Ezeket az egyedeket minél nagyobb tőzegtartalmú földkeverékbe ültessük, hiszen a tőzeg rendkívül jól tartja a nedvességet.

Tűrőképességük növelése érdekében a cserép alá helyezett tálból alulról öntözzük őket, így gyökereik elrendeződése kedvezőbb lesz a cserépben. Azoknak a példányoknak, amelyek felülről, gyakran kis adagokban kapnak vizet, gyökereik a talajfelszín közelében fognak koncentrálódni, pont ott, ahol leghamarabb kiszárad a föld. Mielőtt elutazunk, az alátét-tálakat cseréljük ki nagyobbra, így több tartalék vizet tudunk hagyni növényeinknek.

A kerámiából készült vízszivárogtatóknak is nagy hasznát vehetjük ilyenkor. Ezeknek kettős szerepük is van. Egyrészt párásabbá teszik a levegőt a növény közvetlen környezetében, melyeknek gázcserenyílásai emiatt kevésbé nyitottak, így kevesebb vizet ad le a növény, és kevesebbet is vesz föl. Másik előnyük, hogy a földbe szúrt részükön folyamatosan szivárog ki a víz, nedvesen tartva a talajt a gyökérzónában.

Balkonládákból többféle olyan típust is vásárolhatunk, amelyek a növény elhelyezésén kívül az öntözésben is segítségünkre vannak. Ilyen például, amelynek az alján vastag filcanyag található. Ez szívja fel a vizet az alátéttálból. Másik ötletes megoldás a balkonláda alján található lyukak elhelyezésén alapul. Ha nem a növénytartó legalján vannak ezek, hanem feljebb néhány centiméterrel a láda oldalán, akkor a láda alsó rétegében megáll a víz, és csak a lyukak fölötti mennyiség távozik el a nyílásokon, a többi a növény rendelkezésére áll.

Kapható már olyan egyszerű, automata szobanövényeket öntöző rendszer is, amely a fizika törvényein alapul. A speciális öntözőtesteket körülbelül a gyökérzóna szélére a cserép talajába szúrjuk. Az öntözőtest szelepe – ha a talaj nedvességtartalma egy adott szint alá lecsökken –, kinyit, nedves talajnál pedig elzár. A biztonságos működés érdekében az öntözőtesteket ne takarja lomb, így a szél szárító hatása – csakúgy mint a virágföldre – a csepegtető testre is hat. A szerkezet 70%-os relatív páratartalom alatt automatikusan utat enged a víznek. (Ezermester)