Sorsdöntő lesz a következő két év

Milyen hatással lesz a CAP-reform a szlovákiai agráriumra? Pozitív lesz számunkra ez a változás, vagy úgy tekintsünk rá, mint egy „központi” döntésre, amelyet el kell fogadnunk, mert „eszi nem eszi, nem kap mást”?

A CAP-reform után a támogatásra egy gazdálkodási egységként felfogható mezőgazdasági üzem vagy farm lesz jogosult. Ám a tagországoknak lehetőségük lesz arra, hogy a támogatások egy részét a termeléshez, az állattartásoz vagy egyéb formákhoz kössék. Ugyanis a CAP-reform bizonyos kereteket szab a tagoknak, melyeket a tizenötöknek 2007-ig, az új tagországoknak 2009-ig be kell vezetniük. Nagyon körültekintően kell ezeket a kereteket meghatároznunk, az alapelveket lefektetnünk, hiszen 2013-ig biztosan, de szerintem 2020-ig érvényben maradnak. A rendszer – ismerve az agrárágazat konzervativizmusát – 2009 után radikálisan nem módosítható, legfeljebb csak kozmetikázható, az agrárkoncepció évről évre számottevően nem változhat.

Ez úgy értendő, hogy az elkövetkezendő egy-másfél évtized agrárstratégiáját kell most meghatároznunk, papírra vetnünk?

Most kell mérlegelnünk, hogy mi lesz előnyösebb a szlovákiai mezőgazdászok, és tágabb értelemben a vidéken élők számára 2013-ig vagy még tovább, milyen fejlődési tendencia valósuljon meg a jövőben. Sokan kifogásolják például, hogy Szlovákiában kevés az egy hektárra eső számosállat-állomány. Azt javasolják, a helyzet javítása érdekében ezt a tényt be kell dolgozni a 2009-től érvényes alapelvekbe. Előrelátónak kell azonban lennünk, hiszen ha ezt most rögzítjük, akkor két év múlva már támogatási alapfeltételként jelenik meg. Azért is indokolt az óvatosság, mert 2009-től például minden termelőnek teljesítenie kell az EU-s környezetvédelmi rendeleteket is. Ha a kifizetéseket az állatállományhoz kötnénk, akkor egyrészt művileg felvernénk a jószágok árát, másrészt az a vállalkozás, amelyik 2009-től nem tudna eleget tenni a szigorú környezetvédelmi követelményeknek, nem kaphatna támogatást.

Ahhoz, hogy 2009 után is élvezzék termelőink az EU-s támogatási rendszer előnyeit, egyrészt az agrárkifizető ügynökségnek (PPA), másrészt az őstermelőknek kell felkészülniük a reformra. Az előbbi nyilván eleget tud tenni a feladatnak, ha abban az ütemben történik a felkészülés, amelyet a PPA éppen az Ön minisztersége alatt tanúsított.

Feltételezzük, hogy ez így lesz.

Mindenesetre precedens már van rá: a PPA mintegy másfél év alatt létrehozta mindazt, ami nálunknál fejlettebb országokban évekbe tellett. Én sokkal inkább az őstermelők miatt aggódok, hiszen a CAP-reform értelmében a közvetlen termelői támogatások kifizetését 2009 után további feltételekhez kötik. A termelőknek például 18 szigorú környezetvédelmi, állatjóléti, -jelölési és -egészségügyi, valamint közegészségügyi és élelmiszer-biztonsági rendeletnek, irányelvnek kell megfelelniük...

Épp ezért fontos, hogy megfontoltan alapozzuk meg a jövőbeni támogatási irányelveket. Az előbbi, állatállományra vonatkozó példánál maradva megtörténhetne, hogy valamelyik agrárvállalkozó csak azért maradna ki a támogatásokból, mert nem tud maradéktalanul eleget tenni a híg trágya tárolására vonatkozó szigorú előírásoknak. Ha viszont a támogatási kritériumokat nem vonjuk össze, akkor az adott vállalkozásnak nem kell feltétlenül állattenyésztéssel foglalkoznia vagy azt egy különálló alvállalaton keresztül végezhetné, amely nem részesülne állami támogatásba. ĺgy az anyavállalat is fejlődne, és lehetőségeihez mérten fejleszthetné az állattenyésztést is. A szlovákiai mezőgazdaság és vidék további fejlődése szempontjából létszükséglet, hogy a cégek jól működjenek, és meg tudják szólítani, fizetni a fiatalokat, ellenkező esetben a falvak elöregednek, kiürülnek, s akkor hiába a farmtámogatási rendszer. Már Nyugat-Európában is problémát okoz, hogy az agráriumnak nincs társadalmi megbecsültsége. Ha a helyzeten nem tudunk rövid időn belül és hatékonyan változtatni, akkor bármilyen támogatást találunk ki és bármennyi pénzt fizetünk ki, az őstermelők kiöregednek, és nem lesz, aki megművelje a földet, karban tartsa a környezetet, ami Szlovákia esetében az ország területének 86 százalékát teszi ki. A CAP-reformmal tehát nemcsak egy-két ágazat, például a tej vagy a sertéshús időről időre felmerülő eladási problémáit kell orvosolni, hanem gondolni kell arra is, hogy egy-egy ilyen döntésnek messzemenő hatása lesz a vidékre is. Személy szerint mindig arra törekedtem, hogy a problémákra hosszú távú megoldást találjak. Sajnos a rendszerváltás utáni Szlovákiában rajtunk kívül eddig egyetlen politikai szubjektum sem tekintett a mezőgazdaságra és a vidékre integrált egységként.

Egyszerűsítve, milyen lesz a szlovákiai agrárium és a vidék 2007-től, illetve 2009-től?

Ez teljes egészében tőlünk függ. Ha a folyamat alakításába bevonjuk az agrártermelőket, a községeket, a civil szervezeteket, akkor javulás történik majd.

Tehát profitálhatunk a CAP-reformból?

Egyértelműen. Az általunk kitűzött irányvonal helyességét alátámasztja az a tény is, hogy amíg 2002/2003-ban még csak 4200 vállalkozás kérvényezett agrártámogatásokat, addig idén már 14,5 ezer. És még mindig vannak olyan gazdasági egységek, amelyek nem igényeltek támogatást. A támogatások előnyét közvetve a földtulajdonosok is élvezik, hiszen telkeik után magasabb földbérleti díjat kaphatnak. Profitálnak a falvak is, mivel bevételek képződnek, és csökken a munkanélküliség.

S vajon megtörténhet-e az ellenkezője is, hogy önmagunkat fosszuk meg az uniós forrásoktól, mondjuk csak azért, mert a 2008. december 31-ig tartó sorsdöntő időszakban hiányzott a kellő előrelátás?

Sajnos, ez a veszély is fennáll. Két évvel ezelőtt még azt mondtam volna, ha létrehozzuk és üzembe helyezzük az agrárkifizető ügynökséget, akkor a nehezén már túl vagyunk. A CAP-reform ismeretében leszögezhető: lehet, hogy a jelenlegi 14,5 ezer kérvényező közül a fele csődbe megy, csak azért mert lesz támogatásra jogosult. Ezért sorsdöntő számunkra ez a 2009-ig tartó időszak.