Sorköztakaró a szőlőben

Nemrég kezdték el alkalmazni a szőlőkben a sorköztakarót, illetve a füvesítést, azonban alkalmazása nagyon gyorsan elterjedt. Zsigmond Gábor, az ipolynyéki családi pincészet tagja leginkább a sorköztakarás praktikusságát emelte ki, mert így csapadékosabb idő után is könnyebb a bemenet a sorok közé gépekkel, és ez nagyon megkönnyíti a munkát a szőlősben. A takarást itt minden második sorban alkalmazzák, és évente cserélik a sorokat.

A sorköztakarónak számos előnye van, így például az erózió megakadályozása, vagy például a pillangós növények nitrogénmegkötő szerepe. A sorköztakarónak szánt keveréket azonban gondosan meg kell választani, hogy ne nőljön túl magasra, a művelésben ne akadályozza a munkát, és alkalmazkodjon a hazai szőlőültetvény élőhelyi sajátosságaihoz. Ha mégis túlnőne a növény, hengerléssel lehet oldani a problémát.

A helyi növényzet is meghagyható a sorközben, így nem szükséges vetés, magától kialakul a takaró. Sikeressége azonban nagyban függ a terület növényflórájától. A szőlőben számos jótékony növényfaj jelenhet meg spontán is, például a búzavirág, cickafark, vagy nyúlszapuka is, viszont gyökeret verhetnek a nem szívesen látott gyomnövények is, amelyek kedvezőtlenül hathatnak a borok aroma-összetételére.

A sorköztakarónak köszönhetően életteret biztosítunk sok hasznos élő szervezetnek, mint például a ragadozó atkák vagy a katicabogarak, és növeljük a biológiai sokféleséget is. A talajnedvességet illetően a növénytakarónak nincs hatása a mélyebb rétegekre. Ha viszont olyan keverékeket alkalmazunk, amelyeket május-június folyamán lekaszálunk, akkor a megmaradt tarló véd a talajeróziótól, és a vetés vízfelvétele is megszűnik. Az angolperjénél azonban vigyázni kell, mert nagyobb a vízigénye, és ha túl sűrűn vetik, a talaj nedvességtartalma azáltal is csökken, hogy nem engedi át a sűrű gyökérzet a lehulló csapadékot.

„Nem is olyan régen még csak gyommentes, tiszta szőlőültetvényeket láttunk, most viszont már egyre gyakoribbak a zöldellő sorközök. A zöldítés során figyelembe kell venni a talajadottságokat, azt, hogy milyen fiatal az ültetvény, illetve milyen a kondíciója és a vízellátottsága. Minden technológiának megvan az előnye és a hátránya is. A megmunkált sorközök előnye a változtatható munkamélység és a jobb gyomszabályozás, hátránya viszont az erózió, a tápanyagok kimosódása, talajszerkezet-romlás, talajtömörödés. Takarhatjuk a talajt növényi mulccsal, ami ugyan tűz- és csúszásveszélyes lehet, valamint a rágcsálók is jó búvóhelyet találhatnak benne, viszont javul a talaj vízháztartása, gyomszabályozó hatása, csökken a hőingadozása, és növekszik a termésmennyiség. Az időszakos takarónövényzet előnye, hogy csapadékban szegényebb területen is alkalmazható, és a nyári kaszálással megszűnik a vízfelvétele, hátránya viszont az, hogy virágzó fajok híján nem nyújt látványban nagy élményt, nem segíti a biodiverzitást, és minden évben el kell vetni a vetőmagot. A tartós takarónövény viszont javítja a talaj humusztartalmát, óvja a talajszerkezetet, megakadályozza a tápanyagok kimosódását, véd az erózió ellen, és esztétikailag is szép látványt is nyújt. Viszont, ha nem megfelelően válasszuk meg a keveréket, akkor konkurenciát jelenthet a szőlőnek, kedvezőtlen hatással lehet a borok aroma-összetételére, negatívan hathat a termés minőségére és mennyiségére is” – magyarázta Tamašek Zoltán. Hozzátette még, hogy egy olyan keverék, amely mélyebbre ereszti a gyökerét, konkurenciát jelenthet ugyan a szőlőnek, de ez a szőlő előnyére válhat, mert arra kényszeríti, hogy még mélyebbre eressze a gyökerét. „A keverékek segítik a mikorrhiza gombák terjedését, amelyek szimbiózisban élnek a szőlővel. A virágzó és nektárt termelő növények pedig a területre csalogatják a hasznos rovarokat” – sorolta Tamašek mérnök a többéves takarónövény-keverékek előnyét a szőlőben.

(czm)