A ház körüli állattarás és tenyésztés rendszerint kedvtelésből, aktív pihenésről és gazdasági haszon céljából történik. Így van ez a kecske esetében is.
Ne tartsuk, tudatosan tenyésszük a kecskét!
A kecskét a szegény ember teheneként ismerjük, mert köztudott, hogy az anyakecske tejtermelése a testtömegének akár a hússzorosát is meghaladja évente. A háztáji kecsketartás és -tenyésztés az értékes kecsketejen kívül gidahússal is ellátja a gazdát. A kecskefajták sokrétűsége, küllembeli szépsége és a kis kecskék, a kecskegidák és gödölyék vidám játékossága sok örömet hoz a mindennapokba. Egyike a legkedvesebb háziállatnak, a kisgyermekekre teljesen veszélytelen. A kecske mindent lelegel, a kiskertek és az ugarolt területek gondozása, ápolása is fenntartható általa. A trágyája és a vizelete kevésbé szennyezi a környezetet, értékes szerves trágya.
A kecsketenyésztés alapjai
Első lépésként állapítsuk meg, hogy rendelkezünk-e elegendő területtel a ház körül a tervezett kecskelétszám részére.
A kecske szabadtartást igénylő állat, vegyük figyelembe óriási mozgásigényét is. Mégis szükséges korlátozni a mozgását, például az ivarzó kecske bakhoz tétele vagy a gidák hizlalás előtti csoportban tartás esetén. Ezek a tenyésztői eljárások korlátozzák ugyan kecskéink szabad mozgását, de növelik a gidák tömeggyarapodását, illetve elősegítik az ivarzó kecskék eredményesebb pároztatását.
A gazda a kezdeti tenyésztéséhez szükséges kifutót, etetőket, itatókat, férőhelyeket, szállásokat, hodályokat akár egyedül vagy kis segítséggel saját maga is el tudja készíteni. Ez kis beruházással, olcsó-, hulladék építkezési anyagokból akár különösebb építészeti szakismeret nélkül is megvalósítható. A használaton kívüli sertésól is játszi könnyedséggel átalakítható, és kialakítható benne megfelelő élettér a kecskék számára. Egy kifejlett kecske számára 1,5–2 négyzetméter istállóterülettel és 2 négyzetmternyi kifutóterülettel szükséges számolni. Ami a kecske fényigényét illeti, 15–20 négyzetmteres istállóra számított 1 négyzetméteres ablakfelülettel már tudjuk biztosítani a szükséges fényviszonyokat. Külön előny, ha padlás is van, ezáltal megoldódik a széna és az alomanyag tárolása is.
Mélyalmos tartás
A kecskék számára a mélyalmos tartás az ajánlatos, ami azt jelenti, hogy két-három naponta friss alomanyagot szórunk a már meglévő alomra. Így az alom állandóan növekszik és mélyül, miközben egyúttal tiszta és száraz pihenőhelyet nyújt az állatok számára. Ha az alom eléri a 40–50 cm magasságot, akkor távolítsuk el; ez évente három-négy alkalommal történjen.
Jó nedvességfelszívó képessége miatt kiváló alomanyag a száraz és tiszta szalma. Az éves alomanyag-szükséglet kecskénként 100–200 kg szalma. Ezt a mennyiséget azonban nagyban befolyásolja, hogy mit etetünk a kecskéinkkel. Zöld, lédús takarmányok etetése hígabb ürüléket produkál, ezértnövelni kell az alomanyag kiadagolásának mennyiségét.
Párás időben, különösen ősszel (szeptember–november) a tenyészbakok igen erős szagúak, amit jó figyelembe venni a tartásukkor.
Takarmány- és vízigény
Második lépésként a kecske takarmányigényét kell figyelembe venni, illetve azt, hogy milyenek a beszerzési és a termesztési feltételek.
A háztájiban tartott kecske kedvelt takarmánya a fűfélék, pázsitos füvek, réti legelők, kerti hulladékok, az apró burgonya, a káposzta, a gyökérzöldség. A kecske a konyhából kikerült hulladékot – kenyérhéj, konyhai moslék – sem veti meg. Olyan területek fűtermése is alkalmas számára, amelyet más állatfaj nem tud hasznosítani – ilyen pl. a folyó-, patak-, árokpartok, domboldalak füve. Az egyféle takarmányt viszont hamar megunja. Legszívesebben a hüvelyes növények gyenge leveleit, káposzta-, répaféléket, egyes faleveleket eszi. Szívesen lerágja a gyümölcsfák lombját, kérgét, a rózsatöveket is.
A szántófölddel, kerttel rendelkező gazda saját maga is megtermelheti a nyári és a téli takarmányalapot káposzta, marharépa, szemesek, széna formájában. Egy 500 kg-os tejhozammal rendelkező kecske a háztáji melléktermékeken kívül évente 100–150 kg abraktakarmányt és 250 kg szénát igényel. Egy kifejlett kecskére 100–150 kg árpa, zab, kukorica szemestakarmányt és 200–300 kg szénát lehet számolni.
Kisebb létszámú kecskeállomány itatása megoldható az istállóban elhelyezett vödörből is. Ajánlatos naponta többször feltölteni, ugyanis a felnőtt kecske vízigénye naponta 3–6 liter között mozog. Az itatóvödröket úgy helyezzük el, hogy az állatok ne tudják fellökni, és ne tudjanak bele üríteni. Nélkülözhetetlen a nyalósó is, amit könnyen hozzáférhető helyen helyezzünk el az istállóban, hogy a kecskék állandóan hozzáférjenek. Jó megoldás erre a szénarács tálcája.
Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.