Nagy érték, ám egyben óriási kockázatot is jelent

A faiskolai, szőlőiskolai szaporító- és telepítési anyag a veszélyes és karantén károsítók világrészek közötti terjesztője lehet. Ezért nagyon fontos a növény-egészségügyi előírások betartása.

Szaporítóanyag-előállítás

A fás növények szaporításának alapvetően két módja van:

Az ivaros, maggal történő szaporítást a gyümölcsfák esetében csak az alanyok, és új fajták előállításához, a szőlő esetében kizárólag az új, hibridfajták előállításához alkalmazzák. Ennek oka, hogy a fás növények magjai rendkívül heterogének, nem őrzik meg az anyafajta tulajdonságait. A magonc alany előállításhoz csak ellenőrzött, kiváló genetikai tulajdonságokkal rendelkező fajok és fajták magtermő plantázsairól származó magokat szabad felhasználni, mert a konzervgyári, vagy „köpött” magok vírusbetegségek hordozói lehetnek.

– Az ivartalan szaporításkor idős növények, meggyökereztetett hajtásait, vesszőit használjuk alanyként, és szemzőhajtásait, oltóvesszőit használjuk a termesztett fajta kiváló tulajdonságainak megőrzése céljából, nemesként. Speciális formája a mikro-szaporítás, amikor csak néhány sejtből állítjuk elő laboratóriumban az eredetivel teljesen azonos alany vagy nemes fajtát. Az idős növény része, a hajtás, vessző vagy a rügy lappangva magával viszi az anyanövény minden egészségügyi problémáját. A fertőzött anyanövényről származó szaporítóanyaggal terjesztjük a kórokozókat és kártevőket, ezért a törzsültetvényeket növény-egészségügyi szempontból kiemelt fontosságú, hatósági ellenőrzés alatt álló körzetként kell kezelni.

A telepítési anyag előállítása

A telepítési-, vagy ültetési anyag előállítása az oltványiskolában történik, ahol a magonc, gyökeres dugvány, a szemzőhajtás, oltóvessző további fertőzéseknek van kitéve. A nagy állománysűrűség miatt a betegségek futótűzként terjednek. A lappangva hurcolt betegségek kifejlődhetnek, továbbterjedhetnek. A környezetből érkező kórokozók is fertőzik a növényeket, szívó-, rágó kártevők sebet okozva nyitnak utat sebparazita kórokozóknak. Az oltás, szemzés is sebfertőzés veszélyével jár.

Kórokozók

A maggal terjedő himlő-gyűrűsfoltosság-, szilvatörpülés-, kéregnekrózis- és érdeslevelűség-vírusok nagymértékű terjedését az árutermelő gyümölcsösökből származó magok okozták. A magok vírusfertőzöttségét csak a „leopárdfoltos” kajszi magon tudjuk meghatározni. Alannyal és nemes szemző- vagy oltóvesszővel a legtöbb vírusbetegség átvihető az oltványba. Az agrobaktériumos golyva kórokozója a faiskola talajában több éven keresztül, életképesen megmarad, sebeken keresztül fertőz. A kórokozó gyümölcsfákon gyökérgolyvát, a szőlő gyökerén és törzsén is golyvásodást okoz.

Az erwiniás tűzelhalást okozó baktérium valamennyi almatermésű gyümölcs- és számos rózsafélékhez tartózó díszfát, bokrot fertőzhet. A kórokozót valamenynyi hasznos és káros rovar, felcsapódó esőcsepp, faiskolai eszköz és az emberi kéz is terjeszti. A lisztharmat, a venturiás varasodás, blumeriellás, gnomoniás, fabreás, fillosztiktás, polisztigmás levélfoltosság, tafrinás levélfodrosodás, sztigminiás levéllyukacsosodás, szőlőnél az orbánc és a peronoszpórás levélfoltosság fertőzésének veszélyét fokozza a közelben lévő idős, gondozatlan ültetvény. A hajtások, vesszők foltosodását, majd száradását okozó nektriás, leukosztómás, fomopsziszos, és leukosztómás gomba a szaporítóanyaggal, széllel, és az oltó-szemzőkéssel egyaránt terjedhet.

A gazdacserés fejlődésű rozsdagombák faiskolai előfordulásával, csak ott kell számolnunk, ahol a rokonságban nem lévő két gazdanövény egymás közelében található. Például a gimnosporangiumos rozsdagomba gazdanövénye az almatermésű fajok mellett a boróka fajok. Elegendő védekezés, ha nem egymás közelében termesztjük a két különböző fajhoz tartozó gazdanövényt. A xilofág bazidiumos makro-gombák, vagyis a farontó taplók sebparaziták, fertőzésük az oltás, szemzés vagy szemre-metszés, vadalás helyén következhet be. Mivel az elhanyagolt fákon, bokrokon, szőlőtöveken, nyesedéken nagyszámban fejlődő termőtestek, taplók egész évben fejlesztik a bazidio-spórákat, a fertőzés csapadékos időben bekövetkezhet. A rozelliniás és a rözlériás gyökérparazita gomba rövid forgóval üzemelő faiskolákban, gyökérmaradványokon több éven keresztül fennmarad, hosszú lappangási ideje miatt az őszi kitermeléskor még nem vehető észre. A verticilliumos, pitiumos és fitoftórás talajgombák a fejlődő gyökereket sebzésen keresztül fertőzik, és hervadásos megbetegedést okoznak.

Kártevők

A talajban élő fonálférgek szájszuronyukkal megsebzik a vékony gyökereket és utat nyitnak a talajgombáknak. A levéltetvek, kabócák nemcsak szívásukkal, hanem a vírusbetegségek terjesztésével is nagy kárt okoznak.

Az alma alany gyökérzete a vértetű-, a szőlő alany gyökérzete a szőlőgyökértetű- (filoxéra) gubacsaiban viszi magával a károsítót. A károsítóval szemben ellenálló alany nem pusztul el, de gyengíti a növényt és terjeszti a tetveket. A lombrágó bogarak, és hernyók oly mértékben csökkentik az asszimiláló felületet, hogy az oltványok egy év alatt nem érik el a szabványos méretet. A nagy munkával beoltott nemes szem kirágásával, odvasításával az ormányos bogarak, barkók, rügykárosító hernyók, pockok, nyulak okoznak nagy kárt. A cserebogár és a bagolypille lárvája, a mocskos pajor a talajban megrágja az oltványok földalatti részét, gyökereit. A pajzstetvek is a környezetből fertőzik a faiskola növényeit. A káros, leveleket szívogató takácsatkák, levélatkák mellett a faiskolában gyakran előfordulnak a hasznos, parazita atkák és rovarok, ezért csak a hasznos élőlények védelmére figyelve végezzünk vegyszeres védekezést.

A védekezés lehetőségei

A gyökérgombák ellen egyedüli hatásos védekezés az előző kultúra gyökérmaradványainak összegyűjtése és elégetése. A környezet fertőzöttségét is meg kell szüntetni. A közeli szántóföldi kultúrák károsítói gyakran elözönlik és letarolják a faiskola zsenge növényeit. Ezért a mechanikai és vegyszeres védekezést a környezet fás- és lágyszárú növényeire is ki kell terjeszteni.

Faiskola, szőlőiskola létesítése előtt nagyon fontos a talajhigiéniai vizsgálat. Ha a talajgombák, fonálférgek, rovarlárvák előfordulása indokolja, végezzünk talajfertőtlenítést. Az oltványiskola keskeny parcelláiban a legkülönbözőbb fajok és fajták egymás közelében vannak, ezért széles hatásspektrumú fungicidek, inszekticidek használata célszerű.

Az almatermésűek fitoftórás betegségének észlelését az illetékes szakhatóságnak be kell jelenteni. A védekezést az előírt karantén rendszabályoknak megfelelően végre kell hajtani. A beteg növényi részeket el kell távolítani. Faiskolában a fertőzött növényeket ki kell szedni, és el kell égetni, mert a sűrű növényállomány miatt nagy a terjedés veszélye. Kihajtástól kezdődően rézhidroxid, vagy rézszulfát hatóanyag-tartalmú szereket kell használni. A rézkészítmények a levél- és vesszőbetegségek ellen is széleskörűen hatásosak, de a csonthéjasok rézérzékenységét figyelembe kell venni.

Réztartalmú készítményekkel, perzselő hatásuk miatt, a hajtások fásodása után, nyár végén valamennyi gyümölcs- és szőlőoltványt permetezhetjük. A lisztharmatbetegségek leküzdésére a kontakt hatású szerek közül a dinokap- és a kén hatóanyagú szerek javasolhatók. Ügyelni kell arra, hogy a kéntartalmú szerek 25°C feletti hőmérsékleten perzselnek. A szisztémikus hatású szerek közül a bupirimát, a kuratív és eradikatív hatással rendelkező szerek közül pedig a dinikonazol, a fenarimol, a fluzilazol, a hexakonazol, a miklobutanil és a penkonazol hatóanyagok jöhetnek számításba. Ez utóbbiak egyben az egyéb gombabetegségek ellen is hatnak.

A rovarkártevők közül a molyok, lepkehernyók, levéltetvek ellen a piretroidok, és a rovarok mellett az atkák ellen is hatásos gázosodó-szerek eredményesen használhatók. A lombrágó hernyók, moly- és aknázómoly lárváinak fejlődését a fenoxikarb, és a kitinszintézist gátló készítmények akadályozzák meg. Széles hatókörű a levéltetvek, molyok, lombrágó hernyók és bogarak ellen a szerves foszforsavészterek vagy azok kombinációi használhatók.

A mezei pocok, kószapocok ellen rágcsálóirtó készítményeket, az előírások szigorú betartásával használhatjuk. A méreg hatására elhullott pockokat azonnal össze kell szedni, hogy elfogyasztásuk ne okozzon kárt a hasznos élőlényekben. A nyulak ellen a talajba süllyesztett kerítéssel, és rendszeres kutyás bejárással, a szarvasok, őzek ellen a kerítésre akasztott, riasztó szagú készítmények kiakasztásával védekezhetünk.