Környezetbarát tetűirtás

ÚJ SZÓ-TIPP

Korábban már írtunk a Rock Effect nevű szerről, mely a tetvek elleni biológiai védekezés egyik bevált eszköze: az indiai bükkfa olajának vízzel hígított oldata a növényeken olyan védőréteget biztosít, mely meggátolja a tetvek szívogató tevékenységét.

Az ennél is barátságosabb szereket mindig is házilag állította össze a kiskerttulajdonos, barátságosságuk főként abból ered, hogy nem kell végettük elhagyni a kertet s fizetni értük. A házunk táján vagy a kert körül föllelhető olyan növényekről van szó, melyeknek savtartalma épp eléggé riasztó ahhoz, hogy permetszerként való bevetésüket a tetvek ne vegyék félvállról. Az alkalmazható sokféle gyom-, gyógy- és kultúrnövény közül csak a három legismertebbet említjük: a csalánt, a rebarbarát és a paradicsomot. Ha történetesen nem szeretnénk a rebarbarát, de tartunk belőle két-három bokrot a szépsége miatt, egy okkal több, hogy meg is becsüljük: felaprítva és áztatva kiváló permetszer tetvek ellen.

Az eljárás egyszerű: kitörünk néhány szálat, levelestől összevágjuk, műanyag edénybe szórjuk, vizet öntünk rá, napra tesszük. Egy nap múlva erjed, s leszűrve permetezhetünk vele: zsenge palántákat hígított oldattal (fél adag lé, fél adag szappanos víz), erősebb növényeket, bokrokat hígítatlanul. (A leveleket mindig törjük, sosem vágjuk, máskülönben a tő elrohadhat. A műanyag edény meg azért kell, mert a fémmel a lé reakcióba lép.) Ha rekkenő hőségben három-négy napnál tovább áll, már csak nagy hígítás után permetezzünk vele, vagy csak a tövek öntözésére használjuk. Ugyanezt cselekedjük a csalánnal vagy a futóparadicsom letört hónalj- és oldalhajtásaival, vagy ezek kombinációjával.

Ha már egyszer ilyesmire adjuk fejünk, mert fejünkbe vettük, hogy kiirtjuk a tetveket, vagy ha épp a kerítés melletti csalánost készülünk felszámolni, lehetőségeinket figyelembe véve fontoljuk meg, mi a célszerűbb a nyersanyagok felhasználását illetően. Ha módunkban áll fokozatosan, néhány naponként készíteni új permetlevet, ezt tegyük, a fölmaradót pedig használjuk öntözésre. Ha csak hétvégén jutunk ki a kertbe, akkor az előző napi ázalékkal permetezzünk a nap folyamán többször, a maradékot pedig hagyjuk tovább erjedni, jó trágyalé lesz belőle, melyet legközelebb a palánták tövébe öntünk. A permet töménysége: egy kilogramm növényapríték tíz liter vízhez – ennyire azonban egyszerre sosincs szükségünk, vagyis egyáltalán nem baj, ha történetesen csak negyed kiló csalánt tudunk szedni, azt két és fél liter (eső)vízben áztatjuk.

Ha se csalán, se paradicsom, se rebarbara, megteszi a szappanos esővíz is. A permetező fejét nem porlasztó, hanem vékony sugarú spriccelő állásba fordítjuk, s ezzel célozzuk meg a tetves szárrészeket: kell hozzá némi érzék, meg persze sok-sok türelem. A tetvek mind a bolygatásukat, mind a vízsugarat egyaránt nehezen viselik. Mindig a kinti hőmérséklettel azonos hőmérsékletű folyadékkal permetezünk, nagy melegben csakis akkor, ha a nap nem az ápolandó növényekre süt. (b)