Kiskerti zöldségtermesztés 2. – Ágyásrendszerek

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Az ágyás több parcellából álló rendszer, ahol minden parcellában szabályosan – vagy legalábbis arányosan – ismétlődő sorokba ültetett zöldségeket termesztünk. A növények szoros sorokban fejlődnek, a sorok közti távolság palánták esetében nagyjából megegyezik a növények közti távolsággal; vetemények esetében a sortávolság mintegy négyszer akkora, mint a tőtávolság. Példa palántákra (sor- és tőtávolság): káposzta – 40x40 cm, paprika – 40x30, paradicsom – 50x40, zeller – 30x15, saláta – 25x20; magról vetettek, ritkítás után: sárgarépa – 20x5 cm, cékla – 30x10. A szintén sorba vetett borsó sor- és tőtávolsága általában 30x10 cm, a hónapos reteké 5x5.

Barázdák

Az ágyásrendszerben az egyes parcellák szorosan egymás mellett helyezkednek el, de minden egyes kisebb teret szabad barázdák határolnak. A barázda lehet föl nem ásott keményebb földsáv, melynek elgyomosodását a taposás és a felszínén mégis megtelepedő gazok horolása vagy felszaggatása akadályozza meg. Hátránya, hogy nagyon csapadékos időben átmenetileg a barázdák is járhatatlanokká válnak. Más módszer, ha a ágyások határait és közét téglával rakjuk ki vagy kaviccsal szórjuk fel, ezzel biztosítva a föld bármikori megközelítését és művelését. Hátránya, hogy az ilyen barázdák tavaszi kialakítása és őszi felszámolása nagyon időigényes, ha pedig állandóan a helyükön maradnak, akkor a kertet nehéz tőlük ősszel felásni. Homokosabb, laza talajon jó módszer, ha a parcellák közti – mintegy talpalatnyi – sávot műveletlenül hagyják, de eső után először ezt lazítják fel kapával vagy gereblyézik át sekélyen, így ez szárad fel elsőként, s a vetemény megközelíthetővé válik. Agyagosabb, kötött talajon a parcellák közét szalmatörekkel, száraz növényi nyesedékekkel szórják fel, fahamuval, homokkal hintik. Ennek előnye, hogy védelmet nyújthat a meztelen csigák ellen, valamint hogy hosszú távon a talajt is táplálja. Hátránya, hogy huzamosabb ideig csapadékos, párás időben különféle gombabetegségek táptalaja lehet.

Előnyök és hátrányok

Az ágyásrendszer előnye a közeli, sűrű zöldségterület: viszonylag kis területről is a lehető legtöbb termést tudjuk nyerni. A közeli ültetés további előnye, hogy kevesebb szabad területet nyújt a gyomoknak, így azok féken tartása egyszerűbb. Hátrányuk, főként a keskeny barázdás és végég sűrűn beültetett ágyásoknak, hogy egy-egy betegség gyorsan nagy állományban képes kárt tenni. Ez a veszély azonban gyakori talajlazító kapálással és helyes növénytársítással viszonylag könnyen megelőzhető.

Mit hová?

Az ágyások egymás utáni és melletti sorrendjét célszerű alapos megfontolás tárgyává tenni. Mi mindent vegyünk figyelembe? Mindenekelőtt a kert adottságait, ezek ellenére ugyanis csak nagyon körülményesen lehet sikeres a termesztés: a ráfordított idő és energia nem térül meg. A kényszerű körülményekkel szembeni munka ráadásul nagyon sok boszszúsággal jár. Az első kényszerű tényező a kora tavaszi veteményezés helye: a fagy után elsőként fölengedő s a nap vagy a szél által felszikkasztott területet szoktuk gereblyézés után sárgarépa, petrezselyem, borsó és hónapos retek számára kijelölni, s többnyire ilyenkor duggatjuk el a hagymát is. A hagyma a legtöbb kertben a felszedéséig (a nyár végéig) a helyén marad, tehát elduggatása helyén nő és érik be, legföljebb az állomány csappan meg tavasszal, amikor is zöldhagymaként fogyasztjuk. A sárgarépa és a petrezselyem helye sem szabadul fel – ellentétben a borsóéval, s leghamarabb a reteksorok ürülnek ki. Előre eldöntendő tehát, mi kerül majd a borsó helyére – s hasonlóan eltervezzük, hogy az előveteményként termesztettek helyét később mire kívánjuk használni. Az ilyen tervezésnek számtalan variációja lehet. Például a retket a hagyma soraiba szórjuk, a felszedett retek helyére szórjuk a hagymamagot stb. A borsót sokan szakaszosan vetik, vagyis 4–7 naponként beültetnek egy-egy parcellát vele, s a borsószürettel szakaszosan felszabaduló területeket ültetik be később más zöldségfélével.

Ágyásritmus

Figyelembe veendő a kert tájolása: nem mindegy, mit ültetünk az árnyékosabb, mit a naposabb részeire. A naposabb részeknél figyelembe veendő, hogy az egyes növények lehetőleg ne árnyékolják egymást: az alacsonyakat, a fény- és hőigényesebbeket a magasabbak elé, nem pedig mögé ültetjük. Az sem mindegy, melyik ágyásnak mennyi csapadékpótló öntözésre lesz majd év közben szüksége: a paprikát a vízforrás (kerti csap, hordó) közelébe ajánlatos ültetni. Természetesen ügyelünk a helyes növénytársításra is: egymás közelségét nehezen viselő vagy egymást megbetegíteni képes növények ágyásai közt semleges ágyást alakítunk ki (akár fűszer- vagy gyógynövényekből vagy zöldségünk számára hasznos virágokból). Nyitott (vagy dróthálóval elválasztott) kertek esetében figyeljünk a szomszéd ágyásrendszerére is – nem mindegy, hogy a kerítés túloldalán mi terem. (Nem mindegy például a növénytársítás, az árnyékolás, a betegségek lehetséges terjedése vagy az ellenük való védekezés miatt sem.) A magunk ágyásaira figyelve tartsuk szem előtt a vegyszeres kezelések esetleges szükségességét is: ahol majd valószínűleg permeteznünk kell, oda ne ültessünk gyorsan érő növényeket, nyers fogyasztásra alkalmasakat vagy olyan fűszernövényt, melyre bármikor szükségünk lehet a konyhában frissen. Példa: szőlősor a kert közepén – ilyen esetben permetezés előtt takarjuk az összes környező terményt és csak szélcsendben permetezünk. Szőlősor alá vagy közelébe alkalmas zöldségek: hagyma, fokhagyma, burgonya. Végképp nem alkalmasak: eper, borsó, kapor, saláta.

Az ágyáson belüli ritmust az idény során szükség s igény szerint alakítjuk ki. Vannak bevett szokások, melyek nagyon régi tapasztalatokon alapulnak, ezeket célszerű követni. Ilyen a köztesnövények hagyománya: nem mindegy, hogy kertünket milyen magasságig tudjuk kihasználni – a magasra növő kukorica közé például babot vagy tököt ültetünk. Tervezzük meg a kerítésre futtatható vagy a támrendszert igénybe vevő növények helyét is.

Az ágyásrendszer alapvetően a rendezett ültetősorok váltakozásán alapul. Változatosságát másféle parcellákkal színesítjük: olyanokkal például, melyekbe szórással vetjük a magot (fűszernövények, virágok magvai), további variációkat biztosít egy-egy ágyás felváltása a fészekbe vetendőkkel – ezek általában a dinnye és a tök, de vethető fészekbe uborka, bab és csemegekukorica is. (g)