Káros utóhatások a termőtalajban

Ezek lehetnek közvetlen, de közvetett károk is, mert a talajban később bizonyos folyamatokat indíthatnak el, vagyis hátrányosan hatnak termékenységére és a technológiákra is. A belvíz által közvetlenül okozott káros utóhatásokat több tényező befolyásolja. Ilyen a vízborítás időtartama, az uralkodó hőmérsékleti viszonyok, a talaj szerkezete és a talajfelszín állapota, a talajban lévő tápanyagok változásának mértéke, az alkalmazott talajművelési eljárások, a talajok nagyfokú lehűlése és a talajélet csökkenése, esetleges megszűnése. Az első látványos kár, a talajok felszínének elfolyósodása, amelynek két oka lehet: a talaj felületén, 5-10 centiméteres szintben a talajszerkezet szétesik, elfolyósodik és a felületen levegőt elzáró cserepet képez, amely erősen akadályozza a mélyebb talajszintekből a víz párolgását. Ezzel a kiszáradásig semmit sem tehetünk. A talajfelszín elfolyósodásának másik oka a szerkezetnélküliség, amelyet legtöbbször a nátriumtartalom okoz, mivel ezen talajok szerkezete egyébként is rossz. A belvíz is a kötött agyagtalajokon és a nátriumot tartalmazó talajokon jelenik meg először.

A talajszemcsék-morzsák vízállóságát petricsészében, kevés víz mozgatásával határozhatjuk meg, és a szétiszapolódás mértékét 1-6 számértékkel jellemezhetjük. Addig, amíg a vízállósági értékszámok a kontroll talajokon 2-4 értéket, az 5 napos elöntés után 5-6-os értékszámot mutatnak. Ez azt jelenti, hogy az elfolyósodást a szétesett szerkezet okozza. A mélyrétegű, jó szerkezetű csernozjom talajokon ezen idő alatt 2-3 vízállósági értékek tapasztalhatók.

A vízborítás időtartamával öszszefüggésben van a térfogattömeg növekedése. A belvizek hatására a talajok táplálóanyagában is tetemes károk keletkeznek. A legnagyobb veszteség a talaj nitrogéntartalmát éri. Ebből a szempontból az NH4, a NO2 és a NO3 alakok a legfontosabbak. Az ammónium, a nitrit és a nitrát alakok vagy a talaj szerves anyagának normális aerob lebomlása útján keletkeznek, vagy a talajba adott műtrágyákból származnak. A növény számára gyorsan felvehető nitrit és nitrát erősen mobilizálható formában található a talajban, ezért a belvíz hatására mennyiségük csökkenhet a kimosódás következtében, másrészt a vízzel telített talajokban az oxigénhiány miatt a feltáródás megszűnik. Vizsgálataink szerint az 5 napos vízborítás után az összes nitrogénveszteség 5-20%-os, a 10 napos vízborítás után 35-40, a 20 napos vízborítás után 35-50%. A nitrogénveszteség miatt a fő-, illetve másodvetésű növényeket könnyen felvehető nitrogén műtrágyákkal kell ellátni. A többi makrotápanyag (foszfor, kálium) kimosódása nem jelentős. A kálium is erősen kötődik a talajban, de jobban kimosódhat, mint a foszfor. A belvizek a levezetésük során sok értékes anyagot szállítanak el oldott állapotban a táblákról. A szakszerű vízgazdálkodás fontos és összetett tevékenység, ezért azt a termelők és a vízügyi szakemberek összefogásával lehet a termelés szolgálatába állítani. Ezért fontos, hogy a belvizes területeken gazdálkodók közösen, társulásokban tegyenek meg mindent a károk mérsékléséért. (MMG)