Itt a legeltetés időszaka

A legelő rendszeres mozgást is biztosít a fiatal, a növendék és a tenyészállatoknak, és semmi mással nem pótolható. Legeltetéssel kialakul a szilárd konstitúció, az egészséges és edzett, ellenálló szervezet, a fejlődés zavartalanná, az ivari ciklus szabályossá válik, az életteljesítmény megnő, ráadásul nem terheli betakarítási költség sem.

A legeltetési idény hossza rendszerint 160–200 nap, de állatfajonként és korcsoportonként változó lehet. Ideális, ha a legeltetési idő egy adott területen nem hosszabb 10 napnál, mert az állatok ezután már visszalegelnek a sarjadzó fűbe. A visszalegelés pedig csökkenti a következő időszak termésének mennyiséget és a legelőnövényzet életképességét. A fű növekedési ideje, vagyis a pihenési vagy sarjadzási idő hossza változó. Tavasszal 18 nap, nyáron 30 nap, szárazság esetén duplázódhat (40–50 nap), és szeptember elejétől rövidülhet.

Gyepek, legelők fajtái

Természetes vagy ősgyep: nem alkalmas szántóföldi növénytermelésre. Ideális összetétele: 50–70%-ban pázsitfűfélék, 25–35%-ban pillangós virágú növények, savanyúfüvek, mérgező növények. A pillangósvirágúak javítják a gyep takarmányértékét. A savanyúfüveknek nagy a rosttartalmuk. A gyógynövények rendszerint bakteriosztatikus vagy baktericid hatásúak, s javítják az étvágyat. A gyomok a legelőn 15–30%-ban fordulhatnak elő. Egy részük alkalmas ugyan takarmányozásra, de vannak kimondottan veszélyesek is közöttük. A mérgezés módjai:

1) fizikai sérülések (apró tüskék – sebeket, gyulladásokat okoznak)

2) növényekkel való érintkezés (bőrgyulladás, hólyagok, bőrpirosodás),

3) vegyi anyagaikkal mérgeznek (beléndek, foltos bürök, csattanó maszlag, nadragulya, mocsári gólyahír, szulák, gyöngyvirág, herefojtó aranka, mezei és mocsári zsurló...). Vegyszerrel vagy tisztító kaszálással irtjuk őket.

Mesterséges gyep és legelő: az állattartók a talaj adottságait figyelembe véve a gazdaságok közelébe telepítik. Legeltetésre alkalmasak a taposást jól tűrő aljfüvek és a pillangósok. Kaszálóra szálfüveket jó telepíteni, a szántóföldi legelő a juh- és a húsmarhatartásban ideális takarmányalap. A tarlóba vetett rozs szeptemberben és októberben legeltethető. Kora tavaszi legelőt ad a rozs repcével, esetleg őszi bükkönnyel való vetése. Augusztustól a szudánifű-legelő legeltethető.

Alkalmi legelők: a főtermény betakarítása előtt vagy után (gabona-, kukorica-, répatarló, borsó, lóbab) időszakosan legeltethető területek. Juhokat, ludakat, növendék- és húsmarhákat lehet rajtuk legeltetni. Alkalmiak lehetnek az útszélek és az árokpartok is, de nehézfém-szennyezettségüket szem előtt kell tartani.

Legeltetési eljárások

Megkülönböztetünk hagyományos (szabad) és irányított legeltetést. Előző nem a leggazdaságosabb, mert az állat válogat, letapossa a növényzetet, bélsárral szennyezi füvet. A legelő növényzetének csupán a 40–50%-a hasznosul, a gyep hamar kimerül, elgyomosodik.

Az irányított legeltetésnek több módja is van:

Láb alóli legeltetés – az állatok nem szóródhatnak szét az egész legelő területén, csak annak kisebb részén, a pásztor irányításával haladva legelnek;

Váltott legeltetés – a két részre osztott legelőn felváltva legeltetnek;

Pányvás legeltetés – a kisgazdaságban és a háztájiban alkalmazzák. Az állatot rögzítik, s néhány óránként áttelepítik, így lehetővé válik a gyep regenerálódása.

Szakaszos legeltetés – a legelő 4–6 szakaszra osztott (elektromos, villanypásztor jellegű kerítéssel). Egy időben csak egy szakaszon legeltetnek, a többi szakasz növényzete pihen, újrasarjad, esetenként ápolási munkák folynak rajtuk. Évente kb. 3-5-ször legeltethető egy-egy szakasz. Előnye, hogy mindig jó minőségű takarmányt legeltetünk, a felesleges termés pedig lekaszálható.

Sávos legeltetés – az egymás mellett legelő állatokra 1–1,5 m széles legelősáv jut. A legelő területét úgy növelik, hogy a villanypásztort (elektromos kerítést) a legelés ütemének megfelelően 1-2 méterrel előbbre helyezik. Előnye, hogy az állatok nem válogatnak, és alacsony a tiprási veszteség.

A legelő annál értékesebb, minél több a pázsitfűféle és a pillangós rajta, illetve minél kevesebb a savanyúfű, a gyom- és a mérgező növény. A legelőt a legeltetésre elő kell készíteni. Ez magába foglalja a belvizek, a vakondtúrások megszüntetését, a mérgező növények irtását, a nyári szállás, az árnyékolók és pihenők biztosítását, a karám, az etetők és az itatók fertőtlenítését és javítását, az ivóvíz, sózóvályúk, abrak, mikroelemek bebiztosítását, a parazitás fertőzöttség felmérését, a mintavételt és a sérülést okozó tárgyak eltávolítását. A legeltetés alatt fontos a legelő gondozása, rendszeres felülvizsgálata, a vízforrások ellenőrzése, időszakonkénti újratelepítése.

Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök