Immár a mezőgazdasági területeket is fertőzi

Az elmúlt hetekben a sajtóban több cikk jelent meg egy „új allergén gyomnövényéről”. Mint az alábbi írásból is kitűnik, a parlagi rézgyom korántsem új térségünkben.

A nemzetség néve (Iva) még Linnétől származik 1753-ból, de a parlagi rézgyomot (Iva xanthiifolia) Thomas Nuttal írta le először az USA Idaho államában, a jelenlegi Fort Hall indián rezervátum területén 1818-ban. A nemzetséghez egyébként 15, egyes források szerint 10 faj tartozik, és a fészkesvirágzatúak családján belül a parlagfűvel mutatnak közeli rokonságot.

A faj európai megtelepedése igen koránra tehető, mert 1842-ben Kijevben, 1858-ban Potsdam környékén, 1864-ben Krakkóban is megjelent, elsősorban botanikus kertekből szökött ki és hamarosan terjedni kezdett.

Gyakorlatilag szinte minden európai országban megtalálható, Spanyolországtól Bulgárián át Svédországig. Jelentős fertőzött gócok vannak Szerbia-Montenegróban, Lengyelországban és Szlovákiában, azonban legnagyobb tömegben Ukrajnában, Moldáviában és Oroszországban, az Alsó-Volga mentén fordul elő.

Maga a növény könnyen felismerhető erőteljes növekedésű, nagy, széles, változó formájú leveleivel. Csíranövényei térségünkben március közepétől április végéig jelennek meg tömegesen. Csapadékos időjárás esetében azonban a kelés elhúzódhat május végéig is. A lassú növekedésű, jellegzetesen szőrös növénykék május elejétől rendkívül erőteljese növekedésnek indulnak, és hatalmas lombleveleket fejlesztenek. A parlagi rézgyom ebben az időszakban számtalan veszélyes gyomnövényfejlődését felülmúlja.

A virágzás július 3. dekádjától augusztus közepéig tart, amikorra a növények elérik a 1–3 méteres végleges magasságukat. Mint szélbeporzású növény, óriási mennyiségű pollent termel, amelynek morfológiai elkülönítése a parlagfű pollenjétől még a szakemberek számára is nehéz feladat. Csíraképes kaszattermései szeptember 3. dekádjában jelennek meg, s a növény a fagyok beálltával fejezi be életciklusát. Egy jól fejlett parlagi rézgyom 100–120 ezer kaszattermést érlel, ezzel biztosítva a faj fennmaradását és terjedését. A magvak 4 évig őrzik csírázóképességüket, amely további nehézségeket okoz a fertőzött gócok felszámolásánál.

Néhány évtizede bevonult a mezőgazdaságilag művelt területekre is. Kártétele ezért két fő tényező köré csoportosítható. Az egyik a mezőgazdasági közvetlen károkozás, mert ez a faj az irodalmi adatok, valamint a saját vizsgálataim szerint is a gyomosodásra érzékeny kapás kultúrákban (napraforgóban, kukoricában, zöldségfélékben, cukorrépában) 60–80 százalékos termésveszteséget okozhatnak. Fertőzött területen az irtása komoly szakmai kihívást jelent, főleg a nálunk nagy felületen termesztett napraforgóban, ahol a széles körben alkalmazott herbicidek a napraforgó „közeli rokonsága” miatt is kevésbé hatékonyak ellene.

A másik csoportba közvetett kártétele sorolható. A mezőgazdasági kultúrákra veszélyes gomba- és vírusbetegségeket terjeszt, illetve azok köztesgazdája. A növények maguk mérgezőek, érzékeny személyeknél bőrkivörösödést okozhatnak. A tejelő szarvasmarhák teje keserűvé válik, az állatok gyomrának megbetegedését okozza, ha a takarmányba keveredik.

Legkiemelkedőbb jelentőségű mégis terjedésének humán egészségügyi vonzata. A parlagi rézgyom contact dermatitis hatásán túl rendkívül erős pollenallergiát okoz, amely ma Magyarországon a szakemberek között is kevésbé ismert. Egyes külföldi vizsgálatok szerint az emberek között többen érzékenyek a parlagi rézgyom pollenjére mint a parlagfűjére. A növény által termelt hatalmas menynyiségű pollen a morfológiai hasonlóság ellenére nagyon is különbözik, a parlagi rézgyom, valamint a parlagfű közötti keresztallergia igen kicsi. A megbetegedéseket allergológiai módszerekkel vizsgálva azok két különböző mechanizmuson alapulnak, tehát nem ugyanazon allergiáról van szó.

Ez az adventív neofiton faj méltó vetélytársa lehet a parlagfűnek. A parlagfű mentesítéshez hasonló széles társadalmi összefogás a parlagi rézgyom esetében még várat magára, de csíráiban valami azért már mozdulni látszik.

A szerző gyombiológus