Időszerű teendőnk a palántanevelés

A hajtatáshoz és a korai szabadföldi termesztéshez előbb a magból palántát nevelünk, és azokat ültetjük végleges termőhelyükre. Manapság palántákat erre szakosodott cégektől, alkalmi termelőktől is tudunk vásárolni.

A helyre vetett növénnyel szemben a palántát kis területű sűrű állományban lehet felnevelni, így kevesebb lesz a fűtőanyag szükséglet, mintha a növényt már állandó helyére vetnénk a növényházba vagy a fűtött fólia alá. Egyszerűbb és olcsóbb lesz a növény védelme is. Csak a megfelelően fejlett növényeket ültetjük ki végleges helyükre, így a növényállomány a termesztés folyamán is kiegyenlítettebb lesz. A gyorsan fejlődő fajokat (pl. káposztafélék, saláta) nem lehet olyan hosszú ideig a palántanevelő helyen nevelni, mint a paprikát, paradicsomot vagy uborkát.

Fűtött berendezésben vagy fűtés nélkül is hajtathatjuk a növényt. Erre a célra megbízható forrásból származó, fémzárolt vetőmagot vásároljunk. Ez biztosítja, hogy a növény a kívánt tulajdonságokkal rendelkezzen, és megfelelő termést adjon. A magvetés időpontja az adott növény sajátosságaitól is függ, de az is befolyásolja, mikor tervezzük kiültetni növényünket. A palántanevelés időtartama általában 4-12 hét. A vetés módja lehet kézi vagy gépi, több palánta esetében beszélhetünk tálcás, illetve tápkockás palántanevelésről is. A vetés maga történhet a termesztő létesítmény talajába (szálas palánta), szaporítótálcába (tűzdeléses palántanevelés), speciális palántanevelő tálcákba, tápkockákba, cserépbe. Ritka vetés esetén 100–700 db/m2, közepes sűrűségű vetés estén 700–1500 db/m2, sűrű vetés esetén 1500–3000 db/m2 lesz a palánták száma.

A szálas palántanevelési módnál a talajból szedjük ki a kész palántákat. A földlabdás palántanevelésnél a palánták gyökere egy elkülönített, kisebb méretű közegben fejlődik, és a palántát ezzel együtt ültetik ki. Jobb eredés, nagyobb biztonság jellemző rá. A tálcás palántanevelés során speciális palántafölddel megtöltött műanyag tálcákba vetik, és kiültetésig ebben nevelik a palántákat. A tápkockás és cserepes palántanevelés esetén az összepréselt palántaföld nem esik szét – költségesebb, de koraibb és jobb termesztést tesz lehetővé. A tápkockák nagysága változó, paprikának az 5–6 cm, paradicsomnak 6-7 cm, kobakosoknak 6–8–10 cm nagyság a megfelelő.

A szaporítóközegek alja legyen lyukas, hogy a felesleges öntözővíz kifolyjon, ne rothadjanak el a fejlődő növénykék.

Tűzdelni elsősorban a korai káposztaféléket, paradicsomot, paprikát, valamint a zellert kell. A tápkocka keveréke legyen jó víz- és levegőbefogadó képességű. A jól bevált keverék lehet: 60% tőzeg, 30% gyepszín föld, 10% friss marhatrágya. Fontos szempont, hogy a földkeverék ne tartalmazzon gyomirtószerrel szennyezett talajt. Kiültetés előtt ne feledkezzünk meg a palánták edzéséről sem, azaz a rájuk váró mostohább szántóföldi körülményekhez szoktatjuk őket. Körülbelül az utolsó 10 napban ne öntözzünk, csökkentsük a hőmérsékletet, nagyobb felületen szellőztessünk, esetleg éjszakára is nyitva hagyjuk az ablakokat. Zömök, erős, edzett palántákat neveljünk.

A palántanevelés során is nagy odafigyelésre van szükség, de kiültetés után napi szinten kell a növényről gondoskodnunk majd.

Fucsek Margit kertészmérnök