Az alma három legjelentősebb károsítójáról

A jelentős környezetszennyezés elkerülése, a hasznos szervezetek védelme és az egészséges gyümölcs iránti egyre határozottabb piaci elvárás miatt ajánlatos az integrált növényvédelem alkalmazása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a károsítók elleni küzdelemben nem elsősorban a kémiai védekezésre helyezzük a hangsúlyt, hanem az agrotechnikai, termesztéstechnikai, mechanikai, fizikai, biológiai, biotechnikai módszereket részesítjük előnyben. Nem elsődleges cél a károsítók teljes kiirtása, hanem csak a kártételi küszöb alá való visszaszorításukat kell elérnünk, a védekezéseket mindig az adott károsító fejlődéséhez igazítjuk. Ehhez felhasználjuk a korszerű előrejelzési módszereket, a védekezések során szem előtt tartjuk a kártevők természetes ellenségeinek a kímélését.

A forgalomba kerülő növényvédő szereket 3 kategóriába sorolják, attól függően, hogy használhatók-e az integrált növényvédelemben. A kategóriákat színekkel jelölik. Az integrált technológiában a zöld színnel jelölt szerek korlátozás nélkül, a sárgával jelöltek csak korlátozással, a piros jelűek pedig egyáltalán nem használhatók fel.

Az alma ventúriás varasodása

Az almaültetvényekben a kórokozó gombák elleni védelem alkotja a növényvédelem gerincét. A két legfontosabb betegség, a ventúriás varasodás és az almalisztharmat ellen egy vegetációban rügyfakadástól kezdve 10-13 alkalommal szükséges védekezni. Az alma ventúriás varasodása csapadékos időjárás esetén jelentős mértékű. Kiemelkedően érzékeny rá a Starking fajtakör, de a Jonagold és a Gála is fogékony. A kórokozó a lehullott, fertőzött levelekben telel. A fertőzés a vegetáció során bármikor előfordulhat, de tömeges megbetegedés május közepétől, az intenzív hajtásnövekedés időszakában várható. A kórokozó nemcsak a leveleket, hanem a gyümölcsöt is megtámadja. A levélen először 5-10 mm átmérőjű, kerek, halványzöld, a levél színe felé kidomborodó foltok mutatkoznak. A foltokon barna, bársonyos konídiumtartó gyep tör elő. A levélfolt elhal, szürkésbarna színű lesz. A fiatal gyümölcsön először apró, majd a gyümölcs fejlődésével egyre növekvő sötétbarna folt látható. Később a foltok elparásodnak, varasak lesznek. A gyümölcs féloldalassá válik, enyhén berepedezik. A kórokozó számára kedvező a csapadékos, meleg időjárás, amikor a levél sokáig nedves. Az erős hajnali harmatképződés elegendő feltételt biztosít a fertőzés bekövetkezéséhez.

A védekezés során a lemosó permeztezések után kezdetben 7-10 naponként kontakt hatású szert használjunk. Pirosbimbóig lehet réztartalmú szerrel védekezni, ez a tűzelhalás ellen is hatásos, később már csak rézmentes szereket használhatunk az intenzív hajtásnövekedés kezdetéig. Az intenzív hajtásnövekedés időszakában sok új levél képződik. Ekkor a védekezésre felszívódó szerek és kontakt szerek kombinációja ajánlott, ugyanis a kontakt szerek önmagukban ilyenkor nem nyújtanak megfelelő védő hatást. Csak felszívódó szereket használva viszont a kórokozó szerrel szembeni ellenállóságát válthatjuk ki. Egymás után 3-4 alkalommal használhatjuk ezeket a kombinációkat blokkszerűen.

Lisztharmat fertőz

Az almalisztharmat az alma régóta ismert, jelentős betegsége. A Jonatán fajtakör és az új fajták közül az Elstar nagyon érzékeny rá. A betegség tünetei a hajtáson, veszszőn, virágon és a gyümölcsön figyelhetők meg. A hajtáson két tünettípus különböztethető meg. Az első tünet a kihajtás után azonnal látható, a hajtások rövid ízközűek, a levelek keskenyek, hullámosak, a levés színe felé begörbülnek, a levél színén és fonákán finom szürkésfehér, lisztszerű bevonat jelenik meg. Innen indul a későbbi fertőzés. A védekezés első lépése a fertőzött hajtások eltávolítása metszéskor, illetve később, a vegetáció során folyamatosan. Vegyszeresen a fertőzés továbbterjedését akadályozhatjuk meg. A későbbi fertőzések során a levél enyhén hullámos lesz, a levél színén sárgászöld foltok láthatók, a fonákán pedig szürkés bevonat jelenik meg. A gyümölcs felületén hálózatos parásodás figyelhető meg. A kórokozó a rügyekben telel, és a rügypattanástól már egészen a vegetáció végéig fertőz. Ezért egész évben folyamatosan kell ellene védekezni. A lemosó permetezés után először csak kontakt, kén hatóanyagú szerekkel, az intenzív hajtásnövekedés időszakában viszont felszívódó készítménnyel, blokkszerűen védekezzünk! Itt is érdemes a felszívódó hatású szer mellé kontakt készítményt keverni. Az almában használható felszívódó készítmények a varasodás és a lisztharmat ellen egyaránt hatásosak.

Mindkét kórokozó ellen hatásosak, és az intenzív növekedés időszakában blokkszerűen használhatók a strobulin hatóanyagcsoportba tartozó mélyhatású készítmények – a felszívódó szerek helyett.

Az almamoly ellen

Az almásokban folyamatosan jelen lévő, súlyos károkat okozó, meghatározó kártevő az almamoly. Károsítása következtében a termés akár 80-90%-a is veszendőbe mehet. Kártétele jól ismert következménye az ún. „férges” alma. A megtámadott alma a fejlődésben megáll, lehullik. Az almán kívül a dióban okozhat nagy károkat.

Az almamolynak régiónkban évente 2 nemzedéke fejlődik. A kifejlődött lárvák a gyümölcsfák kéregrepedéseiben, gyümölcstároló helyeken telelnek. Tél végén bebábozódnak, majd április végén, május elején megjelennek az imágók (lepkék). A két nemzedék rajzása sokszor összefolyik. A kártevő szaporodási ciklusa nagymértékben függ a környezeti viszonyoktól és egyéb feltételektől, ilyen pl. az alma fajtája, a terület égtáji fekvése, az időjárási viszonyok, stb. Elszaporodásának a száraz, meleg időjárás kedvez. Ha nem megfelelőek a körülmények, akkor a lárvák egy része (akár 90%-uk is) diapauzába vonulhat, ami azt jelenti, hogy ebben a nyugalmi állapotban töltik az egész évet, és csak a következő év tavaszán-nyarán fejlődnek tovább. Kedvező környezeti tényezők esetén viszont bábbá alakulnak.

Az almamoly fejlődési menetét áttekintve láthatjuk, hogy május közepétől a vegetáció végéig bármikor történhet károsítás. Az eredményes és költségkímélő védekezés alapfeltétele az, hogy a „menetrendszerű” permetezés helyett szexferomon csapdák használatával kísérjük figyelemmel a kártevő fejlődését. A szexferomon csapdák a nőstény lepkék csalogatóanyagát tartalmazzák, ezzel vonzzák az almamoly hím egyedeit. A csapda csalogatóanyagát a szél juttatja el a hím lepkékhez, ezért működését számos külső tényező (mikroklimatikus viszonyok, szélirány, növényzet) befolyásolja. A megbízható eredmény elérése érdekében legalább két csapdát használjunk! Néhány naponta jegyezzük fel, hány lepkét fogott a csapda. Amikor a befogott hímek száma a veszélyességi szint (5 db lepke/hét) fölé emelkedik, akkor kell védekezni. A hagyományos növényvédelemben a következő hatóanyagcsoportú szerek közül választhatunk: szerves foszforsavészterek, inszekticid karbamátok. Ezek az imágók és a kikelő lárvák ellen hatékonyak, a permetezést a tömeges lárvakelés idejére kell időzíteni.

A piretroid hatóanyagú készítmények szintén a lárvák és az imágók ellen használhatók. Gyakori használatuk esetén a takácsatkák és a vértetvek nagyon elszaporodhatnak, ezért évi 1-2 alkalommal sorra kerülő használatukat az almaszedés előtti időszakra időzítsük! ĺgy a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejük lehetőségét is kihasználhatjuk.

A legtöbb a hagyományos növényvédelem kategóriájába sorolt szer piros besorolást kapott, vagyis az integrált növényvédelemben alig használhatók fel. Néhány sárga szer is az integrált növényvédelemben korlátozásokkal használható.

Zöld készítmények

Az integrált védekezésben következő hatóanyagok szerepelnek: A juvenil-hormon hatóanyagú szerek a tojásból való kikelést akadályozzák meg, ezért ezeket a rajzás elején kell kijuttatni. A kitinszintézisgátló készítmények szintén a tojásból való kikelést gátolják, illetve a fiatal lárvákat pusztítják, ezek hosszú hatástartamúak. Hatásuk akkor a legjobb, ha a lepkék tojásaikat a már kezelt felületre rakják. A Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítmények a lárvák ellen hatnak, ezért használatukat a tömeges lárvakelés időpontjára – a feromoncsapdában kritikus egyedszám elérését követő 10-15 nappal későbbre – időzítsük! Megfelelően időzítve eredményesen védekezhetünk, de a művelet sikeréhez jó permetezőgép és megfelelő kijuttatási technika szükséges. Emellett a szellős lombkorona kialakítása is elengedhetetlen, hisz ezzel egyrészt megakadályozzuk a páradús mikroklíma kialakulását, másrészt a permet hatóanyaga ebben az esetben jut el maradéktalanul az összes növényi felületre. (Mezőhír)