A zöldséghajtatás és fontossága

A növényházak, üvegházak mindig is nagyon költségesek voltak. A 19. század végétől a melegágyakat is használták hajtatásra. Az ágyak faanyagból készültek, üvegezett keretek felhasználásával, és a fűtést trágyatalp biztosította. Kezdetben kizárólag csak palántanevelésre használták őket, növényvédelmük munkaigényes, a szellőztetés, az ablakok nyitogatása nehézkes volt.

A II. világháború után a hollandok ismerték fel a hajtatóházak jelentőségét. A zöldséghajtatásban azonban a növény nem minden esetben marad a teljes vegetáció alatt a termesztő berendezésben, szabadföldi termesztésre is nevelhetünk palántát. A palántaneveléssel rövidítjük a tenyészidőt, a termesztő berendezés jobb hasznosítását érhetjük el, de a hajtatott növény akár közvetlen fogyasztásra is alkalmas lehet.

Friss zöldség télen is!

Amikor az éghajlati körülményeink nem teszik lehetővé, hogy szabadban friss zöldséget termesszünk, ezt hajtatással pótolhatjuk. Hajtatással megnyújtjuk a fogyasztás lehetőségét is, így egészségesebb zöldségekhez jutunk. Kisebb területen nagyobb értéket állítunk elő, több lesz a bevételünk is, mivel a termésátlagok a hajtatásban többszörösek (akár 10-szeres is lehet).

A primőr, vagyis korai áru jelenik meg elsőként a piacon. Ez lehet hajtatott áru is, többnapos vagy akár többhetes előnnyel is rendelkezhet. Hátránya, hogy a rosszabb fényviszonyok miatt egyes minőségi értékei rosszabbak lehetnek, pl. alacsonyabb a vitamintartalmuk, világosabb a színük, gyengébb az ízük, nitráttartalmuk pedig magasabb lehet.

A hajtató berendezések létesítésének költsége jelentős, és számolni kell a fűtési, szellőztetési kiadásokkal is. A zöldségek hajtatása a szabadföldi termesztéshez viszonyítva sokkal intenzívebb, nagyobb költséggel, de nagyobb bevétellel is jár.

Vízkultúrás zöldségtermesztés

A vízkultúrás, azaz a talaj és földkeverék nélküli zöldségtermesztés több évtizedes múltra tekint vissza. Üzemi alkalmazása csak az 1970-es években kezdődött. Hosszú évek kísérletezése után kiderült, hogy csak egy 20–30 centis, úgynevezett gyökérrögzítő, gyökértartó közegre van szükség, az odajuttatott tápanyag pedig ugyanúgy felszívódik, mint a talajból.

A kezdeti vízkultúrás termesztésben ez a kémiailag semleges anyag általában kavics, kőzetgyapot vagy speciális műanyag volt. Ez sem a vizet, sem a tápanyagot nem köti meg, nem szívja magába, de szilárdan tartsa a gyökérzetet. Ezt a talajhelyettesítő közeget napjában többször is feltöltik egy bizonyos tápoldattal, a növények pedig sokkal nagyobb termést hoznak.

A vízkultúrás termesztés egyik 21. századi változata az úgynevezett NFT (nutrient film technique) módszer. Ez csak annyiban különbözik a hagyományos vízkultúrától, hogy a gyökérrögzítő közeg alján állandóan vékony tápoldatréteg folyik. Ennek következtében a növények víz- és tápanyagfelvétele folyamatos és hatásosabb, ráadásul így kevesebb tápoldatra van szükség. Sőt, a legújabb fejlesztések szerint ma gyökérrögzítésre sincs szükség: a levegőben lógó gyökerekre úgynevezett tápködöt vezetnek. Viszont egy többórás áramszünet óriási veszteségeket okozhat az automatizált, számítógépek vezérelte rendszerben. Ha tönkremegy a klímaszabályozás, vagy ha a növények nem kapnak tápoldatot, egy idő után visszafordíthatatlan károsodást szenvednek.

A talaj nélküli termesztés változatai

1. hidroponika – vízkultúra, a növények gyökerei a tápoldatba merülnek csak.

2. agregatponika – gyökerek zöme szilárd közegben van: tőzeg, kókuszrost, szalma, fakéreg, faforgács, homok, kavics, bazalt, zeolit, vulkáni tufa, perlit, kőgyapot, üveggyapot, poliuretánéterhab…

3. aeroponika – a gyökerek tápködben vannak.

Főbb hajtatott zöldségeink

Saláta: leggyakrabban fóliasátorban hajtatják, többnyire előnövényként. Nem tartozik a hőigényes növények közé. Fejesedéséhez 12–15˚C szükséges, de egyes fajták 5˚C-on is fejlődnek. Fényigénye fajtánként változó. A tenyészidő kezdetén sok vizet kíván, de fejesedéskor a bőséges öntözéstől a fejek lazává válnak.

Káposztafélék: közülük a fejes káposztát, karfiolt, karalábét, kelkáposztát hajtathatjuk. Hideg fóliákban és fűtött termesztő berendezésekben előnövényként ültetik őket. 13–15˚C-on fejlődnek a legjobban. A karalábé kivételével jól tűrik a hideget, a rövid nappalokat is bírják. A fej- és gumóképzés idején az öntözést jobban igénylik.

Uborka: kis területen hajtatják, hőigénye 25±7˚C. Alacsony hőmérsékleten vontatottan fejlődik, hozama csökken. Gyengébb fényviszonyok között is virágzik, így a téli időszakban is jól termeszthető. Állandóan nedves talajt igényel.

Paprika: a zöldséghajtató üzemek egyik fő növénye. Különböző fajtáit fűtött és hideg fóliasátrakban, üvegházakban is termesztik. Hőigénye magas, 25±7˚C hőmérsékleten fejlődik a legkedvezőbben. A tartósabb lehűléseket nem bírja, egyes fajtái a téli fényszegény időszakban is jól kötnek. Intenzíven öntözzük, és gyakran szellőztessünk, mert a párás klíma kedvez a betegségeknek.

Paradicsom: üvegházakban, fóliákban is megtaláljuk. Hőigénye 22±7˚C, zavartalan virág- és termésképzéséhez sok napfényre van szüksége. Öntözéskor a termesztő berendezés páratartalma ne haladja meg a 80%-ot, lombozata ne maradjon éjszakára nedves.

Kisebb felületen retket, gyökérzöldségeket, zöldborsót is hajtatnak.

Fucsek Margit kertészmérnök