A termőegyensúly fenntartására törekedjünk

A gyümölcstermő növények hajlamosak a túlkötődésre, vagyis olyan mennyiségben kötődik rajtuk termés, amit nem tud kinevelni, a termés minősége, elsősorban a mérete miatt, messze elmarad a várakozásoktól. A jelenség nem növényvédelmi probléma, de a következményei lehetnek azok. Ezek közé tartozik a vesszők, ágak letörése a gyümölcs terhelése alatt, és a sérüléseken farontók, ágelhalást okozó kórokozók támadhatják meg fáinkat. A túlterhelt fa tápanyagait a termés kinevelésére fordítja, egyéb részei nem növekednek megfelelően, legyengül, s fogékonyabbá válik a különböző károsításokra.

Gazdaságilag a túlkötődés kivált a fában egy csökkentett termőrügy képződést, tehát a következő évben csekély termés mutatkozik. Ha nem avatkozunk be, akkor kialakul az alternancia jelensége, vagyis egyik évben sokat terem a fa, másik évben szinte semmit, és ez ismétlődik többszörösen. Erre különösen hajlamosak a csonthéjasok, pl. kajszibarack, őszibarack. A beavatkozás a koronaforma kialakításával és a metszéssel kezdődik.

A szuperintenzív ültetvényekben már a metszéssel meghatározzák, hogy mennyi termés lesz majd a fákon, de a kiskerti művelésnél is törekedni kell a termőegyensúly elérésére és fenntartására. Természetesen a metszés után még igen sok tényező befolyásolja, hogy sok lesz a termés vagy kevés. Idén a kajszifák – ott, ahol a monília nem vitte el a virágokat – bőségesen virágoztak, jól kötődtek, s biztatóak a terméskilátások. Az őszibarack is átlagos, vagy átlag feletti terméssel biztat bennünket. Ilyen esetben a kézi termésritkítás a megoldás. A fák először a virágzás után, a rosszul termékenyült gyümölcskezdeményeket dobják le, majd a termés nevelése során egy második időszakban ismételten ledobják a kevésbé életerős gyümölcsöket. A kézi termésritkítás során, ebben az időszakban a láthatólag fejlődésében elmaradt gyümölcsöket vegyük le, majd azokat, amelyek a növekedés során egymást nyomják el. Mostanra már látszik, hogy a kajszi fa melyik ága van túlterhelve, abból kell leszedni.

Általános elv szerint annyira ritkítsuk meg a gyümölcsöket, hogy azok érett állapotban se érjenek össze. Ez fajonként, sőt fajtánként is eltérő távolságot jelent a maradó gyümölcsök között, kajszinál kb. 5 cm, míg őszibaracknál ökölnyi távolság maradjon két gyümölcs között. Nem érdemes túlzottan „kíméletesnek” lenni, ilyen esetben előfordulhat, hogy pár nap elteltével ismételten ritkítani kell gyümölcsöket. Jelenleg a kajszi ritkítása a feladat, pár nap elteltével az őszibarack is sorra kerülhet. Hasonló elvet követve az almát is sorra vehetjük.

Az éréskor, az utolsó napokban ismét sokat gyarapodnak a gyümölcsök, ilyenkor érdemes alátámasztással megelőzni az ágak letörését. Léteznek vegyszeres termésszabályozásra is megoldások. Én kiskertekben nem ajánlom alkalmazását, rendkívüli precizitást igényel a dozirozásban, az időzítésben, s ezek betartása mellett is némi kockázatot hordoz magában használata. (MR)