A teraszos kert varázsa

A különböző domborzati viszonyokból adódóan a kertépítés egy lejtős területen sok tekintetben komplikált. Különösen az anyagmozgatás nehézkesebb, és jóval több élőmunkát igényel, mint egy kevésbé lejtős kert kialakításakor. A meredek, hegyvidéki kertek egy-egy részét lehetetlen munkagéppel megközelíteni.

Az ilyen kerteknél fő szempont, hogy a kilátást nem szabad eltakarni, ezért az épület elé nem célszerű olyan fát ültetni, amely később takarhatja a panorámát. A következő követelmény, hogy a ház körül minél több sík felületet hozzunk létre, mivel sok tevékenységhez viszonylag vízszintes földfelszínre van szükség. A terepszintek megformálása elsősorban gépi földmunkát igényel, ezért még az épületek megépítése előtt érdemes ezekkel a munkákkal számolni.

Lejtők és támfalak

Tervezéskor két lehetőség közül választhatunk. Először is, meg lehet hagyni a domb lejtését, és ennek függvényében formálni a kertrészeket: csúszda, különféle játékos megoldások, ösvények, lépcsők. A másik lehetőség, hogy támfalakat építünk, melyeknek köszönhetően több sík felületet is létre tudunk hozni az adott térben. A támfalak lehetnek akár tömörek is, terméskőből is kialakíthatók. Azonban a fél vagy egy méteres magasságú szárazon rakott támfalnak is szüksége van beton alapra a stabilitás végett.

A rézsűk talajának óvása

A rézsűk vagy lejtős területek megkötésére válasszunk olyan fajokat, melyek sűrű gyökérzettel rendelkeznek. Ez elősegíti a talaj esővel szembeni megóvását. Az ilyen növénybeültetésre a tarackoló növények a legalkalmasabbak.

Ilyenek például a japán rózsa (rosa rugosa, ruža vráskavá), a kúszóborókák különböző fajtái (juniperus, borievka), a borostyán (hedera, brečtan), árnyékos helyeken az orbáncfű (hypericum, ľubovník) vagy az árnyékos helyen is jól fejlődő, de a nyár végén visszahúzódó gyöngyvirág (convallaria majalis, konvalinka).

A magas fekvésű, hegyvidéki kertekben jól érvényesülnek a fatermetű növények karcsú, oszlopos fajtái, érdemes közülük is választani.

Tipp!

Egy nagy rézsűn akár vasúti talpfákból is kialakítható hangulatos lépcsők vezethetnek le a kert alsóbb, teraszosan megformált részeibe.

Talajkötők a lejtőn

A rézsűk növényeinek fő jellemzői, hogy erős gyökérzettel rendelkeznek, képesek a megújulásra, gyorsan növekednek, jól viselik a metszést, s lombozatuk lehetőség szerint télen is zöld. Rendszeresen kordában kell tartani őket, mivel a lejtőkön oda is eljutnak, ahol nem is akarjuk, hogy megjelenjenek.

* A legjobb talajtakaró a már említett borostyán – inkább zöld levelű fajtákat használjunk, mivel ezek jól bírják az árnyékot is, ellentétben a foltos levelű változatokkal. Pár éven belül nagyon jó szárazságtűrő szőnyeg alakul ki belőlük.

* Az árnyékos helyet részesíti előnyben a mirtuszlevelű lonc (lonicera nitida, zemolez lesklý) is.

* Az évelők közül a kisebb lejtők megkötéséhez használható a molyhos madárhúr (cerastium tomentosum, rožec plstnatý). Virágzáskor teljesen ellepik a vakítóan fehér virágok. A virágzás elmúlásával érdemes alaposan visszavágni.

* A lomblevelűek közül kiemelkedően jó talajtakaró és -védő hatásúak a madárbirsek (cotoneaster, skalník) egyes fajtái; különösen az esővel szemben védik jól a talajt. Számtalan fajta közül választhatunk (cotoneaster horizontalis, bella, herbsfeuer, dammeri, skogholm), melyek segítségével szép örökzöld szigeteket tudunk kialakítani. A madárbirsek a virágaikkal, és a téli hónapokban a terméseikkel is díszítenek.

A felsorolás nem teljes, még sok más gyorsan fejlődő, erős gyökérzettel bíró növény alkalmazható a talaj fedésére és megfogására a lejtős kertekben.

Támfalak rönkből

Fából is (akác, tölgy, bükk, telített fenyő) kialakíthatunk a terméskő támfalakhoz hasonló térhatású elemeket. A természetes fa nagyon elegáns és természetközeli, viszont nem olyan időtálló, mint a terméskő.

Ha rönktámfal (vagy egyéb természetes anyagú) mellett döntünk, akkor nagy figyelmet kell fordítani a nedvesség elleni szigetelésre. A támfal föld felőli része nem érintkezhet egyenesen a töltőfölddel – ezeket a részeket fel kell tölteni porózus anyagból álló réteggel, hogy elvezesse a nedvességet.

Tanácsok

Talajtakaró növényekből nem kell sokat telepíteni, mivel pár év alatt teljesen ellepik a támfalat. Az erős, tűző nap nyáron felhevíti a köveket, és megégeti a közelbe ültetett növényeket. Ezért csepegtető öntözéssel gondoskodni kell a támfal hűtéséről, főleg az első években.

Kósa Károly kertépítő mérnök