A levéltrágyázás szabályai

A zöldséghajtatásban ritkán fordul elő, hogy a levelek sárgulása vagy a virágok elrúgása a talaj, illetve a termesztőközeg alacsony tápanyagtartalmára vezethető vissza. Mégis ismertek ezek a tünetek palántakorban, és a frissen kiültetett paprikán, paradicsomon, uborkán is észlelhetők. A növényen mutatkozó tápanyaghiánynak alapvetően két oka lehet: nincs elég tápanyag a talajban; van tápanyag a talajban, de azt valamilyen okból nem képes felvenni a növény. A hajtatási gyakorlatban, az esetek döntő többségében az utóbbi fordul elő. Szaktanácsadásban azt az általános elvet követjük, hogy ilyenkor nem trágyázni (lombtrágyázni) kell, hanem a zavaró tényezőt vagy tényezőket kell megszüntetni. Ezt indokolja a gazdaságosság, a környezetvédelem és a szigorodó minőségi előírások is. Vannak azonban esetek, amikor hatásos lehet egy-egy jól „célzott” lombtrágyázás, hogy a növényt átsegítsük a kritikus helyzeten.

A tőzegek erős tápanyagmegkötő képességükről közismertek. Különösen a foszfor esetében fordul elő, hogy a nagy mennyiségben adagolt műtrágya ellenére kékeszöldre, vöröseszöldre színeződik a palánták alsó, idősebb leveleinek főként a fonáki oldala. A gyökerek feltűnően vékonyak, fejletlenek, nem ágaznak el, a virágzás késik, a kialakuló virágok fejletlenek, rosszul kötnek, vagyis a foszforhiány jellegzetes tünetei észlelhetők. Ilyen esetben a leveleken keresztül adott foszforműtrágya igen hatásos, annál is inkább, mert a foszforhiány miatt fejletlen gyökerek működése erősen korlátozott, a talajból tehát nehezen tudná fölvenni a hiányzó elemet.

Ugyancsak gyakori gond a kiültetés utáni levélsárgulás. A fejlett, egészséges palánták kiültetés után sárgulnak, növekedésük átmenetileg megtorpan. Minél kisebb a tápkocka, annál feltűnőbb a jelenség, ugyanis a hideg talajban a gyökértevékenység lassú, a sérült gyökerek nem képesek a talaj tápanyagkészletét hasznosítani, miközben a lombozat a meleg fólia alatt és a napsütés hatására tovább növekszik, és fejlődéséhez igényelné a tápanyagokat. A kiültetést közvetlenül követő lombtrágyázás jó hatású, a lombozaton keresztül fölvett tápelemek pótolják a gyökerek elégtelen működéséből adódó tápanyagkiesést.

A hatásos lombtrágyázás érdekében néhány általános szabályt célszerű betartani:

– A lombtrágyázáshoz az esővízhez hasonló minőségű lágy vizet használjunk. A vizek lágyságát, illetve keménységét német keménységi fokban mérik (NK), 17–19 NK-nál keményebb vízzel lehetőleg ne lombtrágyázzunk, különösen akkor ne, ha mikroelemeket kívánunk kijuttatni.

– Ugyancsak kedvezőtlen a szikesítő hatású vizek használata.

– A lombtrágyákat gyakrabban, de hígabb oldat formájában használjuk. Ezzel nemcsak az esetleges levélperzselések előzhetők meg, a hígabb oldatból gyorsabb az ionok felvétele.

– A lombtrágya oldatok EC-értéke (lombtrágya töménysége + növényvédő szer töménysége + az öntözővíz sótartalma) ne haladja meg a 2,5–3 mS/cm-t. Újabban nem százalékban adják meg a lombtrágya oldat töménységét, hanem EC-ben (elektromos vezetőképesség).

– A 15 C fok alatti vizekben jelentősen romlik a lombtrágya készítmények oldékonysága, 21 C fok fölött viszont bizonyos vegyületek gázosodnak, ami hatóanyag-veszteséghez és súlyos perzselési károk kialakulásához vezethet.

– Ha növényvédő szerekkel együtt kívánjuk a lombtrágyákat kijuttatni, célszerű először a por alakú (WP) növényvédő szer feloldása (törzsoldat-készítés, majd hígítás), azt kövesse az oldat formájú növényvédő készítmény bekeverése, és csak harmadikként adjuk hozzá a lombtrágyát.

– Egyszerre három szernél többet ne juttassunk ki permet formájában!