A helyesen befektetett közpénzek a nemzetgazdaság fejlődéséért

Hogy ez mennyire nem így van, arról tanúskodnak a mögöttünk lévő harminc év tapasztalatai és az a tény is, hogy ez év február első tíz napjáig sem juthattak hozzá a mezőgazdasági termelők és az élelmiszer-feldolgozók szinte semmiféle használható, az elkövetkező időszakra várható információhoz az agrártámogatások kérdéseit illetően. Továbbra is csupán a keretszámokat ismerjük, és még mindig nincsenek bevonva a termelők szakképviseleti szervei sem az Európai Megújulási Terv kidolgozásának részleteibe, sem pedig a az EU Közös Agrárpolitikájához (KAP), az EU-tól elvárt Szlovákiát is mint tagállamot érintő stratégiai terv részleteinek kidolgozásába. Legalábbis ez a helyzet derül ki az elmúlt hetek, napok sajtóhíreiből és a képviseleti szervek honlapjain található tájékoztatásokból.

Január 26-án ugyan létrejött az agrártárca legfelsőbb vezetői és a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara (SPPK) vezetősége közti megbeszélés. Azonban ez alkalommal is csupán általánosan megfogalmazott véleménycserére, ill. az SPPK részéről előterjesztett elképzelések meghallgatására került sor. Az SPPK honlapján található tájékoztatás szerint a találkozónak eleve nem volt célja a szakvélemények és szakmai javaslatok egyeztetése, hanem csak azok megbeszélése. Az SPPK nehezményezte a Szlovákiai Megújulási Terv, ill. Megújulási Alap aktuális keretszámait, miszerint abban a már ismert 60 millió eurót a területrendezésre szántak, de hiányzik a mezőgazdasági termelők és az élelmiszer-feldolgozók ösztönzése. A találkozón a minisztérium vezetése lényegesebb nagyobb összegjavaslatokról tájékoztatott, miszerint 150 millió euró az erdők revitalizációja rendelkezéseit, és 250 millió euróval nemcsak a területrendezést támogatná, hanem azokban a kataszterekben, amelyekben végbement a földek összevonása és a közös területek (utak, remízek) és víztárolók, főként halastavak építése is. Az öntözőrendszerek támogatása a tervben nem képezi a támogatások tárgyát. Emellett a támogatás kereteiben nincs szó az élelmiszeriparról. Az SPPK honlapján, február 5-én közölt, a találkozást illető rövid beszámoló is a bizonytalanságról, a szinte már ijesztően homályos elképzelésekről az improvizatív, ide-oda kapkodó tervezésről tanúskodik. Ezt a felismerést mintaszerűen támasztotta alá az a miniszteri bejelentés, amely szerint a támogatási rendszer kereteiben az ún. „redisztribúció” intézményére hivatkozva a területalapú támogatások kereteiből 150 euró hektáronkénti támogatást kapnának kistermelők az első 28 ha területükre. Ez a bejelentés megalapozottan keltett nagy meglepetést, egyúttal felháborodást a termelői körökben, mivel azon kívül, hogy erről eddig a minisztérium részéről is más formájú megoldási lehetőségek voltak ismerttek, egy komplex rendszerből kiragadott, hatástanulmányt nélkülöző, improvizatív javaslat, szembe megy magával a kormányprogrammal, amely szerint növelni kell Szlovákia élelmiszer-ellátásának hazai termékekből eredő forrásait, azaz ösztönözni kell a termelést. A kb. 30 millió eurónyi összeg az első pillér területalapú támogatásából lenne finanszírozva, azaz termelési megkötöttség nélkül jár minden földtulajdonosnak, aki teljesíti az ismert, egyszerű földhasználati alapfeltételeket. Azaz nem a piaci termék előállítására ösztönöz, ellenkezőleg, egy spekulatív, a minél kevesebb ráfordítással fenntartható, termék-előállítás nélküli plusztámogatás lehetőségét kínálja fel.

Ezúton nem szeretném tovább minősíteni a megújulási terv, ill. a stratégiai tervek kidolgozása körül kialakult helyzetet. Mivel azonban a szlovákiai agrárágazatot illetően felhasználható konkrét részletek még hiányoznak, ezúttal szeretném inkább felhívni a figyelmet egy, már régóta ismert, de az elkövetkező évek KAP részeként újra nagyobb hangsúllyal emlegetett, leginkább a „Földről az asztalra” néven ismert programra. Az Európai Bizottság részéről hosszú távú elvárások formájában megfogalmazott szövegrészeket talán érdemes konkréten idézni. Frans Timmermans, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke e rész bevezetőjeként így fogalmaz:

„A koronavírus-válság rávilágított arra, milyen sebezhetőek vagyunk, és mennyire fontos, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt az emberi tevékenység és a természet között. A biodiverzitási és a »termelőtől a fogyasztóig« stratégia, melyek az európai zöld megállapodás központi elemei, új és jobb egyensúly kialakítását célozzák meg a természet, az élelmiszerrendszerek és a biológiai sokféleség között. A cél az, hogy megvédjük az emberek egészségét és jóllétét, egyúttal pedig az EU versenyképességét és ellenálló képességét is javítsuk. Ezek a stratégiák létfontosságúak ahhoz, hogy végbemenjen az a nagy ívű átmenet, melynek most tesszük meg első lépéseit.”

Továbbá a program e részének némely elvárásai a következőképpen szólnak:

„A mezőgazdaságban alkalmazott növényvédő szerek használata hozzájárul a talaj-, a víz- és a légszennyezéshez.
A Bizottság lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy:

• 2030-ra 50%-kal csökkentse a növényvédő vegyszerek használatát és a használatukból eredő kockázatokat;

• 2030-ra 50%-kal csökkentse a fokozottan veszélyes növényvédő szerek használatát.

Az a tény, hogy a környezetben túl nagy mértékben vannak jelen tápanyagok, nagyban felelős a lég-, talaj- és vízszennyezésért és kedvezőtlen hatást fejt ki a biológiai sokféleségre, valamint az éghajlatra. A Bizottság lépéseket fog hozni annak érdekében, hogy:

• legalább 50%-kal csökkentse a tápanyagvesztést, egyidejűleg pedig biztosítsa, hogy a talaj nem veszt termőképességéből; 2030-ra legalább 20%-kal csökkentse a műtrágyák használatát.”

Vagy pl. a következő rész: „A biogazdálkodás környezetbarát gazdálkodási módszer, melyet tovább kell fejleszteni. A Bizottság elő fogja segíteni, hogy az EU-ban nagyobb teret nyerjen az ökológiai gazdálkodás. A cél az, hogy 2030-ra (a mezőgazdasági területek 25%-án) biogazdálkodás valósuljon meg.”

Talán még érdemes kiemelni a kutatás és innovációról szóló részt: „Az »Európai horizont« kutatási és innovációs keretprogram költségvetéséből az EU 10 milliárd eurót fog beruházni az élelmiszerekkel, biogazdasággal, természeti erőforrásokkal, mezőgazdasággal, halászattal, akvakultúrával és környezetvédelemmel kapcsolatos kutatás és innováció előmozdításába. Tudástranszfer nélkül nincs fejlődés. A KAP mezőgazdasági tanácsadó szolgáltatásai és a mezőgazdasági üzemek fenntarthatóságával kapcsolatos adathálózata segíteni fogja a mezőgazdasági termelőket az átállásban.”

Ez a néhány kiemelt szövegrész és a KAP még további részletei is az előző hétéves terveknél sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a környezetvédelemre, amire tetszik, vagy sem, a mezőgazdasági termelőknek és az élelmiszer-feldolgozóknak is fel kell készülniük. Persze nyilvánvaló, hogy ezek a nagy méretű környezetvédelmi elvárások nem valósíthatók meg külső segítség, azaz közpénzből való támogatás nélkül. Amíg ezek részleteit, formáit idehaza nem ismerjük, természetesen nehezebb a felkészülés. Ezek híján viszont addig is érdemes tanulmányozni az EU KAP és a Megújulási Terv, az EU-tagállamok minden hivatalos nyelvén közzétett részleteit. Emellett érdemes minél jobban megismerni a biogazdálkodás részleteit, az „úttörők” tapasztalatait. Ma már számtalan jó példa igazolja, hogy lehet egy kisvállalkozásban megvalósítani a „Földről az asztalra”, vagy a „Termelőtől a vásárlóhoz” néven is ismert termelési-eladói vállalkozási formákat, aminek köszönhetően kialakulhat a termelő és a vásárlók közötti hosszú távú kölcsönös bizalmi viszony. Éljünk a gondolattal, hogy kínálat nélkül nincs kereslet. Legalább a megfontolás és a tervezés erejéig vágjunk bele és ha előzetesen kismértékben is, de kínáljuk fel saját magunk által előállított termékeinket a környékünkön élők számára. Egyszer majd csak felfogja végre a szlovák politikai elit is, hogy a mezőgazdaságba és élelmiszeriparba való befektetés nem vész el, közvetlenül és közvetve is hozzájárul a nemzetgazdaság fejlődéséhez.

Varjú János, a Varjú Consulting tanácsadói iroda tulajdonosa