A földimogyorót ökotermesztésre is ajánlják

A világ mezőgazdaságában nagyon rangos helyet elfoglaló földimogyorót (Arachis hypogaea L.) a múlt század eleje óta már térségünkben is termesztik. Nálunk azonban még nem vált jelentős haszonnövénnyé, pedig a földimogyoró az ökológiai termesztés céljait készségesen és sikeresen kiszolgáló kultúrnövények csoportjába sorolható.

Meleg- és fényigényes növény

A pillangósvirágúak közé tartozó, egynyári, lágy szárú növény gyökérzetének a zöme a talaj felső, 25 cm-s rétegében helyezkedik el. Szárrendszere 30-60 cm magas, elterülő, vagy felálló bokrokat képezhet. Párosan szárnyalt leveleit négy, kissé sárgászöld, 2-6 cm hosszú levélke alkotja. Az aranysárga, 10-12 mm-es virágok önbeporzók. Tömeges virágzása július elején kezdődik. A megtermékenyült virágok termőjéből kialakuló vékony terméstartó 5-8 cm mélyen a talajba fúródik, ahol őszre kifejlődnek az általában 2-4 magvú hüvelyek. Az 1-3 cm hoszszú magok színe lehet fehér, piros, barna, lila, illetve ezek keverékei. Belsejüket a két sziklevél tölti ki, amelyek fele részben kiváló minőségű olajból, negyed részben pedig könnyen emészthető fehérjéből állnak.

A földimogyoró – trópusi-amerikai származásához illően – meleg- és fényigényes növény. Vízigénye nem túl magas, de a nálunk aszályos hónapokra esnek fejlődésének a kritikus szakaszai. Ezért, és mivel az öntözést nagyon meghálálja, öntözendő kultúraként ajánlatos kezelni.

Hol termeszthető?

A tápanyagban és humuszban gazdag, könnyen melegedő, jó víztartó képességű, lazább talajokat kedveli. A kötött, hideg, illetve a savanyú, és sülevényes talajokra nem való. Tápanyag-ellátás tekintetében a nagyobb foszfor és kálium, illetve a szerényebb nitrogén szükséglet jellemzi. A nitrogén bőség – így a közvetlen istállótrágyázás – a buja növekedés és a tenyészidő elhúzódása miatt káros hatású lehet. Előveteményeit a fentiek alapján válasszuk meg. Sok nitrogént viszszahagyó és ellenségeit támogató növények után ne vessük. Jó, ha istállótrágyázott kultúrát, vagy kalászost követ. Ősszel mélyen szántott területre kerüljön, és tavaszi talajmunkák ne járjanak a talaj felesleges taposásával. 10-15 cm mélységű, ülepedett magágyba vessük.

Csak egészséges vetőmagot szabad használni. Akkor vethető, amikor a talaj felső 10 cm-es rétege már tartósan 15 C fokra melegedett. A korai vetés növeli a terméskilátásokat, de fokozza a májusi fagyok által okozott kockázatot. (A faj csak szerényen tűri fa fagyokat ezért a lehűlt talajban a vetőmag hajlamos a befulladásra. Ugyanakkor melegágyi előneveléssel történő szaporítására is van példa.) Vethető sorba, vagy fészekbe. A kívánatos tőszám 14-15 tő/m 2, ami az önritkulást is figyelembe véve 70-75 cm sortávnál 12 mag folyóméterenként, vagy 4-4 mag méterenként 3 fészekbe. A vetés mélység 5-6 cm. A vetés után hengerezzünk.

Gyomérzékeny, és folyamatosan laza, pórusgazdag talajt kívánó növény. Ezen túlmenően – a terméstartók földbe fúródását megkönynyítendő – a virágzás kezdetétől 2-3 alkalommal töltögetni kell. Ez esetenként 8-10 cm-es, nyirkos és porhanyós bakhát felhúzásával történjen. Ápolásakor a művelő eszköz ne járjon szorosan a tő közelében.

Növényi és állati károsítói

A legfontosabb gombabetegségei a tőhervadást okozó fuzáriumok, a levélfertőző cerkospórák, és a magon élősködő penészgombák, de számíthatunk baktériumos és vírusos betegségek megjelenésére is. A betegségek ellen az ellenálló fajták kiválasztásával, illetve a technológiai és vetésváltási rend szigorú betartásával védekezhetünk. Ne vessük 3-4 évig ugyan arra a helyre. A beteg töveket az állományból el kell távolítani, majd a betakarított termés mentesítését a beteg hüvelyek és magvak szigorú szelektálásával tovább kell folytatni.

Az állati kártevők közül elsősorban a talajlakók, közülük is főleg a drótférgek, valamint a lombkárosító takácsatkák, és levéltetvek támadhatják. Ne vessük drótféreggel fertőzött területre, illetve igyekezzünk nekik kedvezőtlen – a mogyorónak viszont alkalmasabb – laza talajú termőhelyet találni.

Az érés legfontosabb jele, hogy a bokor „szétdől”, a levelek sárgulnak, és a magok már a fajtára jellemző színűek. Hosszú tenyészideje miatt nem érik be teljesen, ezért a tövön történő utóérlelést, és szárítást igényel. Laza talajból a tövek kihúzhatók, vagy kapával, illetve kormánylemez nélküli ekével kifordíthatók. A szárítás történhet szabadföldön, továbbá minden olyan berendezésen vagy építményben, ahol a terméssel felfelé fordított növénytömeg átszellőztetését biztosítani lehet. A száradás után a hüvelyeket a tőtől leszedjük, és a légszáraz állapot eléréséig vékony rétegben, gyakori forgatás mellett szellős helyen tároljuk. A végleges tárolásra a 11% nedvességtartalom a megfelelő.