A fokhagyma

ÚJ SZÓ-TIPP

Első magyar írásos említését az 1395-ös Besztercei Szójegyzékben találjuk: foghagyma. A hagyomány ereje is csaknem akkora, mint a fokhagymáé: máig látni – nemritkán könyvekben is – g-vel írva, holott a fokhagymának nem a foghoz, hanem az ízecske, rész, gerezd jelentésű fokhoz van köze.

Van őszi és tavaszi is: s ez nemcsak az ültetése idejére vonatkozik, az ízük is más. További érdekessége, hogy alul s fölül és képes szaporodni: a föld alatt egy gerezdből összetett, több gerezdre (fiókhagymára) bontható hagymát képez, melyet selyempapírszerű hártya (hagymaburoklevél, boríték) fog össze, ha pedig szára fölvirágzik (nem mindegyik fajta képes erre), a virágzata tövében is apró hagymácskák (sarjhagymák) jelennek meg. Sarjhagymákból szintén szaporítható, csak tovább tart a hagymaképzés. Ültetésének sor- és tőtávolsága megegyezik a hagymáéval, öt centiméternél mélyebbre nem szükséges ősszel sem föld alá nyomni. (Némely külföldi szakkönyv melegágyba vagy palántanevelőbe ajánlja – a mi éghajlati viszonyaink közt erre szerencsére semmi szükség. Arra azonban legyen gondunk, hogy a szaporítandó fokhagymát ne üzlethálózatban keressük és találjuk, mert így a tájainkon nem őshonos fajtáknak kedvezünk. Más kérdés, ha pár tő különlegességre vágyunk: rengetegféle ízű s erejű fokhagymát ismerünk.) A vonatkozó irodalom felmérte azt is, mennyi fokhagymát ültessen a kertész saját használatára: egy négytagú család évi zöldségszükségletét 8 méter hosszú gerezdsor (5–8 cm-es tőtávolság) biztosítja. Polcz Alaine a fokhagymaszárat is felhasználásra ajánlja: a zsenge levél levesbe való, ízesítőnek.

Jó a kertnek: akkor is ültessük, ha véletlenül nem szeretnénk, s ne csak veteményeskertbe, hanem virágok közé, bokrok, fák alá, kerítés mellé is.

Közismert a fertőzést és gyulladást megszüntető hatása, valamint hogy csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet, s kutatják, lehet-e rákmegelőző szerepe. Fogyasztja is mindenki – aki pedig nem bírja, annak nyilván semmi szüksége rá. Jó tudni, hogy a legnagyobb tápértékű zöldség, 100 grammja 560 kJ – utána sokáig semmi, aztán a krumpli következik 360 kJ-lal, mert a fokhagyma egynegyede szénhidrát. Ezért fontos – és gyakran csaknem egyedüli – alapanyaga a kifőzdék és menzák kosztjának. A fokhagymaszagról megoszlanak a vélemények, főként a tekintetben, hogy kinek van. Általános felfogás szerint a mások fokhagymaszaga nehezebben elviselhető, sajátunkat pedig mi magunk sem érezzük. Lippay János tanácsa: „Akinek igen nehéz a szaga, mikor más fokhagymát evett, egyék ő is, és nem érzi annyira.” (Posoni kert, Nagyszombat, 1664). Tény, hogy régebben – az ókorban – a fokhagyma fogyasztóit nem engedték istentiszteletre. (b)

(Következik: a vöröshagyma)