A zéró-Covid vége Kínában

2020 tavaszán a világ bezárkózott, de az elkövetkező években a vakcináknak köszönhetően az élet fokozatosan újraindult. Idővel a még olyan óvatos országok is megnyitották határaikat, mint Ausztrália és Új-Zéland, és lassan minden visszatért a régi kerékvágásba. A koronavírus nem tűnt el, de a világ megtanult vele együtt élni. Ennek azonban ára is volt, a koronavírus eddig legalább 6,6 millió ember halálát okozta. Kína 2020-ban sokkal sikeresebben küzdött a koronavírus terjedése ellen, mint Európa vagy az USA, és ezzel a kínai politikai vezetésnek sikerült elkerülnie azt, hogy ez az egész lakosság között elterjedjen.

A kínai kommunisták ezzel valószínűleg százezrek vagy akár milliók életét mentették meg, de ezzel egyben saját sikerük áldozatává is váltak. A vírus kordában tartásának az ára egy bezárkózott ország volt, melyben a lokális vírusgócpontokat drákói mozgáskorlátozásokkal kezelték. Kína a zéró-Covid országa lett, a koronavírus elleni küzdelem a Kínai Kommunista Párt legfontosabb céljává vált még akkor is, ha ez a stratégia lelassította a kínai gazdaság növekedését. A kínai politikai vezetést nemcsak a bergamói kórházak emléke kísértette, hanem a sikeres koronavírus elleni küzdelem a kínai rendszer felsőbbrendűségének fontos részévé is vált. Kína lakossága azonban fokozatosan belefáradt a csaknem három évnyi zéró-Covidba, amely végeláthatatlan teszteléssel, mozgáskövetéssel és lezárásokkal járt. Nem segített a közhangulaton az sem, hogy közben a világ már túllépett a korlátozásokon, és a kínai nézők a katari labdarúgó-világbajnokságon maszk nélküli szurkolók tízezreit láthatták a stadionokban.

Ennek ellenére még november elején sem fogadtak volna sokan a zéró-Covid gyors végére. Egy hónappal ezelőtt azonban a dolgok váratlan fordulatot vettek, és a kínai politikai vezetés egy hajtűkanyarral stratégiát váltott. A kínai állami média szerint a koronavírus már nem is annyira veszélyes, ezért eljött a nyitás ideje. Hogy pontosan mi okozta a zéró-Covid végét, azt igazán sosem fogjuk megtudni, de a kínai politikai vezetést mindenképpen megrázhatták azok a korlátozások végét követelő tüntetések, melyek november végén Kína nagyvárosait is elérték. A kínai kormánygépezet ezeket ugyan gyorsan felszámolta, de a kommunista vezetők is érezhették, hogy a lakosság kezdi elérni tűréshatárát. Ennek köszönhetően a zéró-Covid olyan alapvető építőelemei tűntek el hirtelen, mint a tömeges tesztelés vagy a lakosság mozgásának követését szolgáló alkalmazás.

Mára már maga a dinamikus zéró-Covid szókapcsolat is úgy eltűnt a kínai állami médiából, mintha sosem létezett volna. Nem vitás, hogy a kínai lakosok mindennapjai könnyebben zajlanak majd, de a nyitás stratégiája kockázatokkal is jár. Mivel az igazi nagy fertőzéshullámot Kína eddig elkerülte, a lakosság nagy része még nem találkozott a koronavírussal, és a vakcinák által nyújtott védettség sem teljesen ideális. A 60 évnél idősebb lakosok csak kétharmada kapott harmadik erősítő oltást, és ez az arány a 80 évnél idősebb lakosoknál csak 40 százalék. Az omikron variánsok fertőzőképességének köszönhetően könnyen lehet, hogy a betegek nagy száma túlterheli a kínai egészségügyi rendszert, és a Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint az áldozatok száma elérheti az 1,5 milliót is. Kérdéses ezért, hogy a kínai politikai vezetés mennyire tart ki a nyitás mellett a fertőzések számának gyors növekedése esetén, mert számára nemcsak az életmentés a cél, hanem a politikai legitimitás megtartása is.