A vöröshagyma tárolhatóságának alapfeltételei

A sikeres tároláshoz tehát feltétlenül ismerni kell a fajtákat. A veszteség egyrészt a hagyma kihajtásából, másrészt tárolási betegségekből adódik. A kihajtás időpontja a hagyma ún. biológiai órájától függ, ez a fajták genetikailag rögzített tulajdonsága, ami a tárolás körülményeivel nem igazán befolyásolható. A zöld hajtás megjelenésével párhuzamosan a buroklevelek között hézag keletkezik, a hagyma puhul, jelentős az apadási veszteség, hiszen ilyenkor a hagymalevelekben tartalékolt tápanyag az új hajtás fejlesztésére fordítódik. A tárolhatóság szoros összefüggésben van a fajták szárazanyag- és szénhidrát tartalmával, a csípőséggel, a buroklevelek számával, valamint azok minőségével. A fajták többsége közepesen tárolható (márciusig).

A betakarítástól is függ

A helyes betakarítási idő kiválasztása nagy hatással van a tárolhatóság hosszára. A földből való kiemelést akkor végezzük el, amikor a területen lévő hagymák háromnegyed része megdől. A korai felszedés a terméskiesésen kívül, éretlen, nem zárt szárrészű, „nyakas” hagymák előfordulásával jár. A kései betakarításkor viszont nagy a veszély a visszagyökeresedésre, a buroklevelek repedésére, valamint a korai kihajtásra tárolás során. A felszedés után a rendre rakott hagymát 7-10 napig utóérleljük. Az utóérlelés során a gyökér és lomblevelek teljesen leszáradnak, és a buroklevél is szárazzá válik. A lomb behúzódás előtti eltávolítása jelentősen rontja a tárolás alatti eredményeket. A behúzódás előtti lombeltávolítás a tárolás során korai, nagymértékű kihajtást eredményez. Vigyázzunk, a hagymát a lombelszáradás, beérés után ne hagyjuk tovább renden, mert ilyenkor már kevés nedvesség hatására is megindulhat a gyökeresedés és a hagyma zöldülése.

Csak ép termést tároljunk

A vöröshagyma burokleveleiben és húsos pikkelyleveleiben kihajtást gátló anyagokat találunk. Ezeknek a burokleveleknek a sérülése, hiánya jelentősen növeli a hagyma apadási veszteségét. A sérült, hiányos buroklevelű hagymák nyugalmi állapota hamarabb szűnik meg, korábban jelentkezik a kihajtás. Ezért a hagyma tárolhatóságának alapfeltétele, hogy betakarításkor sérülésmentes legyen. Ha a hagyma oldalán sérülés, dörzsölés található, azonnal ki kell válogatni. Fontos szabály, hogy a nagyobb hagymák hamarabb hajtanak ki, mint a kisebbek, ezért célszerű a nagyobb hagymákat hamarabb kiválogatni és felhasználni.

Tárolási követelmények

A jó tárolás feltétele az alacsony hőmérséklet, a csekély relatív páratartalom és a folyamatos légcsere, amely megakadályozza a páralecsapódást. Az optimális tárolási hőmérséklet 0 C, relatív páratartalom 65–70%. Alsó határnak a -3 C-ot kell tekintenünk, ez az a hőmérsékleti küszöb, ameddig a vöröshagymát még jelentős károsodás nem éri. Ennél alacsonyabb hőmérsékleten már jelentős fagykárral kell számolnunk. A magas hőmérséklet kedvező feltételeket teremt a kórokozók felszaporodására, terjedésére. Az optimálisnál melegebb hőmérséklet növeli a légintenzitást, ezáltal csökken a szárazanyag- és a szénhidrát tartalom. Mindenképpen célszerű száraz tároló helyiséget biztosítani, ugyanis a túl magas relatív páratartalom elősegíti a nem kívánt gyökeresedést, a lecsapódó nedvesség hatására a buroklevél sötétebbé, zsírosabb tapintásúvá válik. Ez a hagyma korai puhulásával, valamint a pikkelyleveleken az áttetsző, vizenyős foltok megjelenéséve jár. Az elvizenyesedő pikkelylevelek a szaprofita baktériumok melegágyai, amelyek jelentős károkat okozhatnak a tárolókban.

A vöröshagymát számos tipikus tárolási betegség támadhatja meg. Ezek lehetnek gombás betegségek (szürkepenész, fehérpenész, alternáriás rothadás), vagy baktériumos fertőzések (Erwinia, Peniciilium). A tárolási betegségek elsősorban az alacsony hőmérséklettel, és az alacsony páratartalommal szoríthatók vissza.

A szerző agrármérnök