A vetőmagok csírázóképessége

A csírázóképesség a vetőmag egyik legfontosabb élettani tulajdonsága. A mag, amely egyéb tulajdonságaiban ugyan eltér a szabvány által meghatározott követelményektől, még bizonyos eljárásokkal, pl. utókezeléssel, utótisztítással, újabb osztályozással alkalmassá tehető a vetésre, azonban azt, amely elvesztette a csírázóképességét, már nem lehet feléleszteni. Csak a megfelelő biológiai értékű vetőmagból várható jó kelés és kielégítő növényszám. A legtöbb növény jól beérett magja megfelelő körülmények között (elegendő hőmennyiség, nedves-ség és oxigén) bármikor csírá-zóképes. Ezt a tulajdonságát ma már modern berendezésekben adott hőmérsékleten és megszabott időtartam alatt állapítják meg. Százalékos értéke azt jelzi, hogy egy adott tömegű vetőmag-mennyiségmennyiségből a szavatossági idő alatt mennyi mag kikelésére lehet számítani. Bizonytalan eredetű vagy régebbi vetőmag csírázóképességének megállapítását próbacsírázással is elvégezhetjük. Egy nedves tálcán, itatóspapír vagy benedvesített papír-zsebkendő közé helyezzük a vizsgálandó magvakat, az egyszerűbb számítás kedvéért lehetőleg 100 darabot, és a növény csírázási feltételeinek megfelelő körülményeket biztosítunk a számukra. Fontos, hogy a csíráztató közeget ne öntözzük túlságosan, mivel a folyamathoz a magnak levegőre is szüksége van. A kikelt magok száma alapján, 100 darabos minta esetén közvetlenül megállapítható a csírázóképesség. 80 százalék alatti értékek esetén már megkérdőjelezhető, hogy érdemes-e ezt a vetőmagot elültetni.

Az érvényes előírások alapján minden forgalomba kerülő vetőmag csomagolásán fel kell tüntetni a növényfajnak a nevét, a vetőmag származási helyét és időpontját valamint a szavatossági időt.

A vetőmag csírázóképessége mellett fontos mutató a csírázási erély. Ez a csírázás gyorsaságának mértékszáma, a rövidebb idő alatt kicsírázott vetőmagok százalékos arányát fejezi ki. A búzánál például a csírázóképesség a próba kezdetétől számított hetedik napon, a csírázási erély már a negyedik napon megállapítható. Minél nagyobb a csírázási erély, annál jobb minőségű a vetőmag. Ez azonban a fémzárolt, csávázott vetőmagok esetében nem teljes mértékben van így, gyakorlati megfigyelések alapján ugyanis az öregedő magvak gyorsabban fekszívják a vizet, előbb megduzzadnak, a csíra hamarabb jelenik meg náluk. A jól előkészített csávázott vetőmagok általában lassabban indulnak csírázásnak, ezért a csírázási erélyt ma már nem tekintik a vetőmagra jellemző meghatározó értékmegőrző tulajdonságnak.

A vetőmag csírázóképessége a növényfajtáktól függően változó. Szokványos tárolási feltételek között leghamarabb a liliomfélék és az ernyősvirágúak magjai vesztik el csírázóképességüket, a leghoszszabb ideig a tökfélék és a herefélék magjai őrzik meg azt. Az alábbi táblázat a fő mezőgazdasági növények magjainak csírázóképességének időtartamát mutatja.

A csírázóképesség megőrzésének legfontosabb tényezője a mag hőmérséklete és víztartalma. A nedves vetőmag intenzíven lélegzik, miközben széndioxidot és hőt szabadít fel. Elégtelen szellőzés esetén bemelegszik, anaerób módon lélegzik, s a felszabaduló etilalkohol mérgező hatású a csírázóképességre. A vetőmag víztartalmának csökkentésével jelentősen növelhető a csírázóképesség élettartama, a tárolási hőmérséklet csökkentése szintén meghosszabbítja a vetőmag élettartamát. (yl)