A snidling termesztése és téli hajtatása

A metélőhagyma (Allium schoenoprasum) a liliomfélék családjába tartozó növény, amelynek a föld felszíne alatt apró, kis hagymái vannak. Ezek felépítésüket tekintve nagyon hasonlóak a hozzá legközelebbi rokonságban álló vöröshagyma föld alatti részéhez. A föld fölötti része, a hengeres hagymalevél sűrűn, egymás mellett állva tör elő a földből. Nevezik pázsithagymának is, de a legtöbben a német eredetű nevén, snidlingként ismerik. Mint könnyen termeszthető és hajtatható növénynek elsősorban a háztáji kertekben van jelentősége.

A metélőhagyma kevés helyet vesz igénybe. Nemcsak a veteményeskertben termeszthetjük, hanem a kertnek jobban szem előtt levő helyein is. ĺgy felhasználhatjuk például az egynyári virágágyak szegélyezésére, de beültethetjük az évelőágyakba is, hiszen tavasztól őszig szép, üde zöldek, és június elején csinos gömbvirágzatot is fejlesztenek, amelyben hosszan nyíló kékeslila virágok ülnek. Ezeket a méhek is szívesen felkeresik. A magok június végére érnek be. Magvetésére már március végén, április elején kell gondolni. Az első évben a zöld „gyep” megerősödését kell célul kitűzni, ezért ebben az évben lombját még nem nyírjuk. A második évtől kezdve azonban egy idényben kétszer-háromszor is levághatjuk a zöld leveleket. Minél mélyebben vágjuk őket, annál erőteljesebben sarjadnak az újak! A magvetésen kívül tőosztással is szaporíthatjuk, a kiskertek művelői számára ez a gyorsabb és egyszerűbb módszer javasolható. A tövek rendszerint a második évben érnek el olyan fejlettséget, hogy szét lehet őket 2-3 részre ültetni.

A kiszemelt erős, dús lombú kétéves töveket november elejéig, tehát– a kemény fagyok beállta előtt fel kell szedni ásóval, nagy földlabdával. A töveket megtisztítjuk, kiszedjük az esetleges gyomnövényeket, füveket, majd a felhasználásig esőtől védett hűvös helyen tároljuk. Kihűlt melegágy, hűvös pince egyaránt jó e célra. A 6–8 hetes nyugalmi időszak alatt a levelek megsárgulnak, majd elhalnak, a földlabdás tövek átszáradnak, az se baj, ha kissé átfagynak. A téli hajtatás december elejétől bármikor megkezdhető. Az elszáradt lombjától megtisztított kétéves metélőhagymatöveket akár 8–10 felé is szét lehet szedni. Az így kapott töveket cserepekbe, esetleg tejfölös poharakba ültessük. A cserepet úgy töltsük meg jó kerti földdel, hogy a tövek behelyezése után a cserép felső szintjével azonos magasságban legyen a föld. Ezután mérsékelten öntözzünk, s a cserepeket lehetőleg fényes, meleg helyre állítsuk. Elhelyezhetjük növényházi asztalokon és azok alatt, melegágyban vagy fűtött fóliasátorban is. A hajtatandó metélőhagyma elsősorban talpmeleget kíván, s ha 18–20 fokon tartjuk, akkor 2–3 hét múlva 15 cm körüli dús lombozatot fejleszt.

A hajtatás otthon is elvégezhető. A megtöltött cserepeket világos, meleg helyre tesszük, ablak közelében a konyhában vagy a verandán egyaránt elhelyezhetők. A hajtatás ideje a hőmérséklettől függ, ápolása csak a szükség szerinti öntözésből áll. A túl nedves föld a hagymák pusztulását is jelentheti. Ha pedig túl száraz a talaj és a levegő, akkor keményebb, durvább, kevésbé tetszetős lombozatot kapunk. A szedés akkor kezdődik, amikor a lomb 12–15 cm-es. Az egyszer levágott lombozat még többször kihajt, úgyhogy télen akár háromszor-négyszer is szedhetünk. A letermett tövek továbbnevelésével nem érdemes foglalkozni, mert a téli hajtatás következtében a hagymácskák nagyon kimerülnek. Inkább 2–3 hét után újabb cserepet állítsunk be téli termesztésre.

A metélőhagyma egész évben fogyasztható, de a legértékesebb télen. ĺze a vöröshagymáéra és némileg a fokhagymáéra emlékeztet, étvágygerjesztő és gyomorerősítő hatása van. Nem szabad főzni, mert az íze és a zamata elillan. A diétás ételek egyik fontos fűszerezője, de egyben olcsó vitaminforrás is. Szendvicsek díszítésére, levesek ízesítésére kiválóan alkalmas, túróba, lágysajtokba és mártásokba is keverhető.

A szerző kertészmérnök