A gyümölcsfaültetés veszélyei

Golyvás kinövés az almacsemete gyökérnyaki részén. Hosszanti rákos kinövés szőlőkaron. A szerző archívumábólKülön fejezetben lehetne foglalkozni azzal, hogy milyen termőhelyre milyen gyümölcstermő fajt, milyen alanyon érdemes telepíteni. Ha a gyümölcsfát olyan környezetbe ültetjük, ahol a termőhelyigényei nem megfelelőek, a fa gyengén fejlődik, és a kórokozók, kártevők is megtámagdják, a fa kipusztul. A megfelelő termőhely kiválasztásának előfeltétele a gondos környezet és talajvizsgálat elvégeztetése. A tápanyagellátás mértékének magállapításán túl feltétlenül ellenőrizni kell, hogy a gyökérkárosító rovarok és lárvák – elsősorban a cserebogár pajorok –, fonálférgek és gombák nem fordulnak-e elő káros mennyiségben, továbbá nem alakult-e ki az adott területen talajuntság.

Az ültetvény telepítése előtt meg kell állapítani a talajban élő cserebogár pajorok számát. Ha a megvizsgált területen négyzetméterenként átlagosan 4-5 fiatal vagy 1-2 idős lárva található, feltétlenül fertőtleníteni kell a talajt. E kártevők ellen a Basudin G (35 kg/ha) vagy Diazinon 10 G hatóanyagú rovarölőszert ajánljuk.

Az üzemi gyümölcsösök telepítése, felújítása során, valamint házikertekben egyaránt előfordul, hogy olyan területre szándékoznak gyümölcsfát telepíteni, ahol korábban gyümölcsös, szőlő, esetleg erdő volt. Ez sok veszélyt rejt magában, különösen akkor, ha gyümölcsös helyére újból gyümölcsöst ültetnek. A telepítés előtt célszerű megvizsgálni, hogy a talajban nem fordul-e elő káros mértékben gyökérkárosító fonálféreg. Amennyiben igen, akkor Basamid G vagy Diazinon G (40-100 g/m2) talajfertőtlenítő szerrel kezeljük a területet.

A gyökérkárosító gombák – mint a rozeliniás gyökérpenész vagy a szegecsfejű gyökérgomba – a volt gyümölcsös vagy szőlő helyén szinte minden esetben előfordulnak. Az évek során elszaporodnak az idős fák vagy tőkék gyökérzetén. A földben maradt gyökérmaradványokon a gombák tovább szaporodnak, és az újjonan telepített fák viszonylag kis felületű gyökérzetét oly mértékben károsítják, hogy azok rövid időn belül elpusztulnak. A gyökérkárosító gombák előfordulása a talajban a telepítés előtt kimutatható. A gyümölcsfák ültetésének idő-pontját és a talaj pihentetésének időtartamát célszerű szakértői vizsgálat alapján meghatározni. Házikertekben, ha valaki mindenképpen a kivágott fa helyére akar újból gyümölcsfát ültetni, akkor a korábban ott élő fa gyökérzetét a talajból a lehető legalaposabban távolítsa el. A telepítés előtt a talajt 60-80 cm mélyen át kell forgatni.

A másik ilyen sarkalatos növényvédelmi szempontnak a fiatal gyümölcsfa gyökérzetén kialakuló daganatok számítanak. A gyökérgolyva káros hatásának mértéke ma már nem vitatott. A golyva főleg a fiatal növényeket kedveli. Számos gazdanövénye ismert: kedveli az almát, körtét, csonthéjasokat, diót, szőlőt, számos díszfát, de megtámadja a zöldségféléket is. A gyökérgolyva komoly problémákat okoz a faiskolákban. A betegséget az Agrobacterium tumefaciens baktérium okozza.

A fertőzés következtében a fiatal csemeték, oltványok gyökérnyaki részén, fő és mellékgyökerein daganatok, golyvák képződnek. Ezek kezdetben csak borsó nagyságúak, később egyre nagyobbodnak. Az idős daganatok megfásodva, szétkorhadva szétesnek a talajba, ahol tovább fertőznek. Amennyiben a baktérium valamelyik gazdanövénye a fertőzött talajba kerül, úgy azt a baktérium megtámadja. Nem is szabad gyökérgolyvával fertőzött oltványt telepíteni, vagy gyümölcsfákat arra a helyre ültetni, ahol előzőleg fertőzött állomány tenyészett. Azokat a csemetéket, oltványokat, amelyeken a golyva a főgyökéren, netán a gyökérnyaki részen található, meg kell semmisíteni. Az ilyen fertőzött területen öt évig tilos faiskolai szaporítóanyagot termelni, illetve csemetéket ültetni.

Napjainkban elősorban az alma és az őszibarack, de más gyümölcsfajok esetében is bizonyítást nyert, hogy ha ugyanazt a fajt telepítik arra a helyre, ahol előzőleg évtizedekig alma vagy őszibarack stb. nőtt, az újonnan telepített fák – a szűz talajba ültettekhez képest – gyengébben fejlődnek és termésük tartósan kevesebb lesz. A talajuntság okozójaként több mikroszervezetet tartanak számon. Ezek többnyire fajta-specifikusak és a talajban 10-15 éven át is fennmaradhatnak, káros hatásuk ennyi idő után végzett újratelepítésben is jelentkezhet. Előfordulásuk azonban nem mindenhol általános, vidékenként eltérő. Ezért az újratelepítés előtt érdemes megvizsgáltatni a talajt, és amennyiben a talajuntság kimutatható, akkor a telepítendő fajt meg kell változtatni.

Régi, közismert, de sokszor be nem tartott szabály, hogy az oltványokat szabályos méretű gödörbe kell ültetni és olyan mélyre, amilyen mélyen a faiskolában voltak ültetve. A telepítést követően elpusztult fák gyökérzetének vizsgálata során gyakran tapasztaltuk, hogy a fákat rosszul előkészített, kis gödörbe ültették, és ez okozta a fa pusztulását. A rosszul előkészített gödörbe ültetett fa természetesen gyakran esik áldozatul olyan fertőzésnek, amelyet egyébként elviselt volna. Az eredetinél mélyebbre ültetett fa gyökérzete is gyengén fejlődik.

Összegzésként elmondható: mindig jól fejlett, egészséges gyökérzetű oltványt válasszunk. Se a fa gyökérzetén, se a föld feletti részein károsító tényező ne forduljon elő. A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Fajtaminősítő Intézet komáromi részlegének munkatársa