A fiaztatás is egész évben a szabadban történik

A Kaposvári Egyetem Sertéstenyésztési Tanszékén már több, mint egy évtizede foglalkoznak nemcsak mangalica, hanem modern fajták szabadtartásával is. A vizsgálatok során szerzett tapasztalatok alapján már nem is meglepő, hogy intenzív keresztezett fajtákkal egész éven át a szabadban (épületek nélkül), főleg természetes táplálékra és melléktermékekre alapozva, kevés élőmunka ráfordítással folyik a termelés. A módszerről a magyarországi szaksajtóban megjelent írás alapján rövidített formában adunk közre tájékoztatást.

Ennek a termelési formának a létjogosultságát a szakemberek is különbözően ítélik meg. Azok, akik még nem jártak ilyen telepen, állatvédelmi okokra hivatkozva ellenzik a termelésnek ezt a formáját. Ugyanakkor a szerzett tapasztalatok, az állatok viselkedése és a termelési mutatók alapján ez egy olyan extenzív állattartási formaként értékelhető, amelyben intenzív, húsjellegű sertésekkel viszonylag értéktelen területek is gazdaságosan hasznosíthatók. Ezeken a szabadtartásos farmokon természetes fedeztetést alkalmaznak, a kanokat évente cserélik. A fiaztatás is egész évben a szabadban történik, a kocák által készített „fészkekben”. A választást 7–8 hetes korban igyekeznek elvégezni, de ez sok esetben nem sikerül, és csak pár héttel később, spontán következik be. A különböző korcsoportok nincsenek elválasztva, így a tenyészállatok a hízókkal együtt, közösen használják a területet. A területen semmiféle épület vagy tető nincs, csupán néhány szalmabála, fák, zsombékok és bokrok jelentenek védelmet az állatoknak. Mivel nincsenek épületek, az állatok közösen tölcsérszerű mélyedéseket túrnak maguknak az erdőben, ahová ágakat, műanyag zsákokat, szalmát hordanak „szigetelésként”. Egy mélyedésbe akár 7–8 süldő malac, illetve koca is belefekszik. A nagyobbak szívesen nyújtanak védelmet a melegedni vágyó kismalacoknak is. Néhány egyidőben fialó koca elvonul a többiektől, fészket építenek maguknak ágakból, növényi részekből, levelekből. Kb. három hétig külön utakon járnak, majd fokozatosan visszatérnek malacaikkal a csapathoz. A kocák együttfialásának főleg télen van jelentősége, amikor három- vagy négyszög alakban lefekszenek, így a malacok a hasukon vagy alatta valamelyest védve vannak a hidegtől és a széltől. Érdekes megfigyelés, hogy a malacok önmagukat dajkásítják, mert ha anyjuk teje nem elegendő, keresnek maguknak dajkakocát. Télen a malacelhullás jelentős mértékű lehet. Ugyanis, ha a fialás idején mínusz 8–10 °C vagy ennél is alacsonyabb a hőmérséklet, akkor az újszülött malacoknak nincs esélyük a túlélésre. Ha 4–5 napos korukig életben maradnak, akkor anyjuk segítségével át tudják vészelni a nagy hidegeket is. Az ilyen körülmények között élő állatok a táplálékszerzés szempontjából eléggé önellátóak. Esetenként, a téli időszakban pedig rendszeresen a terület magasabban fekvő részére olcsó mellékterméket (ocsú, rostaalj, cukorrépahegy) kapnak. Az általunk vizsgált telepeken az ivóvíz-ellátás a területen keresztülfolyó patakból oldható meg. A környezeti tényezők állatokra gyakorolt hatásait vizsgálva mindenképpen ki kell emelni a járványtani helyzetet, mivel a vadon élő állatokkal való esetleges érintkezés miatt fennáll a különböző fertőzések veszélye (veszettség, trichinellózis stb.). (agronaplo)