Will Smith védhetetlen szervája

Az egyik szomszéd nevezi tréfásan Richard királynak a Williams nővérek apukáját, akit mindenki flúgosnak tart a környéken, hiszen fekete létére a fehérek sportjában igyekszik csúcsra juttatni lányait, amelyhez ráadásul nem is nagyon ért. De ő dacosan és eltökélten halad a cél felé: mindent elolvas a teniszről, önerőből szakértővé képezi magát, pontosan kiszámolja, mennyi ideig kell még dolgoznia neki és a lányoknak azért, hogy a család kiszabadulhasson Los Angeles szegénynegyedéből. Itt tehát nem csupán a sportkarrierről van szó, hanem a predesztináltság elleni harcról is. Aki pár éve látta az Out of Compton című filmet, megismerhette azt a lehangoló környezetet, ahonnét kevesen küzdik feljebb magukat a társadalmi ranglétrán. A tinédzser fiúk vágyainak netovábbja, hogy bekerüljenek valamelyik bandába, amelyek tagjai egymást püfölik és lövik, a lányok pedig vagy prostik, vagy takarítónők lesznek, ha kevesebbet kérnek a mexikói konkurenciánál

Richard Williams viszont eltökélt, már-már ijesztően megszállott, de nem az a tipikus hajcsár, rajongó szeretettel veszi körül a jövő teniszcsillagait. És vállalja a megaláztatásokat is: a menő ügynökök és edzők kiröhögik, a helyi banda tagjai pedig alaposan összeverik, csupán azért, mert kilóg a sorból, mert nem olyan, mint egy átlagos comptoni lakos.

Mi persze tudjuk a történet végét, hogy sikerül a nagy terv, tényleg teniszcsillag lesz mindkét lányból, de pont ezért vagyunk kíváncsiak a kezdeti buktatókra, a jókor meghozott fontos döntésekre, az élsport kíméletlen és profitorientált hátországára. A film azonban csak részben elégíti ki kíváncsiságunkat, mert jól bevált hollywoodi klisékkel operál, romantizálja a tényeket, csupán karcolja a felszínt, és túlságosan a címszereplő karakterére fókuszál. A lányokról kevés derül ki belőle, a feleségről még kevesebb, pedig Oracene-nak (Aunjaune Ellis remek alakításában) oroszlánszerepe volt a család összetartásában. Ráadásul előző házasságából származó három lányát is Richarddal közösen nevelték, akinek ez már a harmadik házassága volt – de erről csak érintőlegesen esik szó.

A Richard király egyértelműen Will Smith filmje, a többiek csak statisztálnak neki. Ő volt a producer is, és lefogadom, hogy a rendező munkájába is folyamatosan belebeszélt. Azért említsük meg az ő nevét is: Reinaldo Marcus Green. Negyvenéves, fekete versenyző, korábban két mozifilmet rendezett, egyik sem aratott zajos sikert, úgyhogy pont megfelelt erre a feladatra, hiszen vélhetően bizonyítani akart, mert már jócskán itt volt az ideje, hogy valami nagyot villantson. Nem tudom, őt illeti-e dicséret, vagy a casting directort, vagy esetleg ebbe is beleszólt Will Smith, de sikerült két olyan tinilányt találni a filmbe, akik jól teniszeznek és jó színészek is. Egy sportfilmnél fontos követelmény ez, hiszen sokan szakmai szemmel nézik a szereplők mozgását, technikáját, szerváit. És velük is el kell hitetni, hogy szupertehetséges sportembereket látnak a vásznon, akik hamarosan történelmet írnak. Főleg, ha az adott jelenet arról szól, hogyan győznek meg egy sztáredzőt, hogy foglalkozzon velük ingyen és bérmentve. Saniyya Sidney (Venus) és Demi Singleton (Serena) remekül teljesít, pedig egyikük sem teniszezett azelőtt, viszont mindketten aktívan táncolnak.

Will Smith pedig sziporkázik, ilyen összetett alakítást ki nem néztem belőle. Talán azért, mert hírnevét vígjátékokban alapozta meg, bár játszott akciófilmekben és néhány drámában is – ezeket inkább hagyjuk. Most úgy használta komikusi vénáját, illetve az ebből adódó lazaságot, hogy nem akart folyamatosan kacagtatni, csak felvillantani néhány derűs pillanatot a nyomor közepette. A realista játékot követelő jelenetekben pedig egyszerre megfontolt és megszállott, racionális és álmodozó, profi apa és amatőr edző. És ne feledjük, hogy saját két gyerekéből is sztárokat nevelt, úgyhogy volt honnan merítenie.

Igazán drámai pillanatokból nincs is túl sok. Zach Baylin forgatókönyvíró rajt-cél győzelmet vetett papírra, ahol a lányok alig kérdőjelezik meg apjuk döntéseit, zokszó nélkül abszolválnak mindent, ami a sikerhez kell, és az sem derül ki, volt-e kedvük annak idején ehhez az egészhez. Szóval áshattak volna mélyebbre is az alkotók. De ők inkább az amerikai álom beteljesüléséről csináltak filmet, igaz történet alapján. És ez is valami.