Zsurnalisztika

Úgy gondoltam, jobb sokat tudni egy dologról. S aki emellett írni is tud, abból bármikor lehet újságíró. Azért is gondoltam ezt, mert a zsurnalisztika lényegének akkoriban magát az írást, a mondandó megfogalmazását tartottam, a „művészi kivitelt”, s tapasztaltam, hogy nem minden tanult zsurnaliszta tud írni. A hírkészítés megtanulható, de jó riportot, tárcát, interjút csak az tud alkotni, akinek tehetsége van az íráshoz. Ami ugyanolyan tehetség, mint egy élsportolóé. Azért választottam ezt a példát, mert ma sokan hiszik magukról, hogy ha fürdés közben dudorásznak, operaénekes is válhat belőlük, vagy ha tudnak kommenteket írni, akár Nobel-díjas íróvá nőhetik ki magukat, merthogy mindez csak akarat kérdése. Azzal viszont még nem találkoztam, hogy valaki csak azért, mert képes futni, mindjárt olimpiai bajnoknak képzeli magát. Fizikai téren jobban érzékelhetőek a korlátaink.

Ma úgy látom, a zsurnalisztikának nem is az írás, inkább a megfelelő tálalás a lényege.

A zsurnaliszta is szakember, a médiakészítés szakembere, s ez ma már kész tudomány. Ezért nem árt tanulni. A hallgató megtanulja például, hogy van médiavalóság, ami a hétköznapi valóságnak a zsurnaliszta szemével láttatott képe. Egy szubjektív kép. Ez érthető, mert a világot mindenki elsősorban a saját szűrőjén keresztül látja és értelmezi. Csakhogy az újságíróhallgató azt is tanulja, hogy bizonyos műfajoktól eltekintve neki nem az a feladata, hogy folyton önmagát írja meg, hanem hogy minél objektívebben láttassa a világot. Megtanulja az ehhez szükséges eszközök alkalmazását. Meg azt is, hogy a médiavalóság tudatos és célszerű alakítgatásával manipulálni lehet. Tudja, hogyan lehet 99 pozitív és 1 negatív dolog esetén is azt a látszatot kelteni, hogy minden rossz, vagy 99 rossz és egy jó esetén, hogy minden jó. Erre persze a laikus zsurnaliszta is hamar rájön. De a diplomás azt is tudja, hogy vannak szakmák, mint az övé is, ahol a szakmai követelményen kívül egyben erkölcsi követelmény is, hogy túllépjünk magunkon. Erről szól az újságírók erkölcsi kódexe, amit az egyetemen részletesen tanulnak. S ami minden újságíróra vonatkozik. S így tudatosul benne munkája felelőssége, hiszen tömegek gondolkodását és tetteit befolyásolhatja. Ilyen vagy olyan irányba.

Az más kérdés, hogy ennek értelmében ténykedik-e. De ő legalább tudja azt, amit a nem tanult zsurnaliszta esetleg nem tud, mert talán eszébe sem jut, hogy tudnia kéne. Bár ahogy mondani szokás, a tájékozatlanság nem mentesít a felelősség alól.